"Az erőd laktanyaként szolgált azoknak a katonáknak, akik a parancsuralmi rendszer ellen voltak".
A szlovák szöveg évszámaiból nyilvánvaló volt, hogy a csehszlovák idők kommunista diktatúrájában történt eseményeknek állít emléket a tábla. Mivel kíváncsi voltam, mi lehet ez az emlékmű, lefotóztam és kissé utánanéztem az ott olvashatóknak.
A vojenské tábory nucených prací (VTNP) katonai munkaszolgálatos tábort, a pomocné technické prapory (PTP) pedig kisegítő műszaki zászlóaljat jelent. A kommunista vezetésű Csehszlovák Néphadsereg hamar szembesült azzal a ténnyel, hogy az érvényes általános hadkötelezettség értelmében, számos olyan állampolgárt kell(ene) behívnia katonai szolgálatra, akik politikailag megbízhatatlannak minősültek.
A teljesség igénye nélkül ide tartoztak a 10 főnél több munkást foglalkoztató üzemek tulajdonosai, a 10000 koronánál értékesebb ingatlanok tulajdonosai, a nagybirtokosok, a kulákok, és ezek gyermekei. De elég volt, ha valakit politikai okokból eltanácsoltak a tanulástól, illegálisan megkísérelte átlépni a határt, vagy egyik szülője, netán testvére disszidált. Ők a sorozáson "E" alkalmassági kategóriába kerültek, ami a politikailag megbízhatatlanok megbélyegzése volt.
Több tízezer emberről volt szó, akiknek a kommunista hatalom nem akart a kezébe fegyvert adni. Arról természetesen szó sem lehetett, hogy megússzák a több éves sorkatonai szolgálatot, ezért őket munkaszolgálatos egységekbe hívták be, ezek voltak a kisegítő műszaki zászlóaljak. Megkülönböztették a "könnyű" és a "nehéz" zászlóaljakat - előbbieket főként építkezéseken dolgoztatták, míg a "nehéz" alakulatokat bányamunkára vették igénybe.
Az alakulatok többsége cseh területen működött. A Komáromban állomásozó 54. kisegítő műszaki zászlóalj az első között alakult meg.
A városban az alábbi kisegítő műszaki zászlóaljak állomásoztak:
54. kisegítő műszaki zászlóalj (VÚ* 4536) 1950.09.01-1954.01.01 feloszlatás
63. kisegítő műszaki zászlóalj (VÚ 6006) 1951.12.01-1952 augusztus áttelepül Nyitranovákra
68. kisegítő műszaki zászlóalj (VÚ 6160) 1952.09.01-1953.11.01 átszervezik műszaki zászlóaljjá, majd 1956.10.01-el a 157. hidász zászlóaljjá
A zászlóaljak tiszti és altiszti állománya hivatásosokból állt, természetesen távolról sem a haderő krémjét osztották be a feladatra. A sorállomány mostoha körülmények között élt és dolgozott, régi, olykor még a német hadseregtől "örökölt" egyenruhákban. Gyakoriak voltak a - nem egyszer halálos kimenetelű - munkabalesetek, főként a bányákban, mert jellemzően a minimális biztonsági előírásokat sem tartották be. Az itt szolgálókat PTP-seknek (pétépáky), vagy "fekete báróknak" (Černí baroni) csúfolták, utóbbi utalt a fekete fegyvernemi színükre, illetve az "osztályidegen" származásra.
A kisegítő műszaki zászlóaljakat végül 1953-54 folyamán oszlatták fel. A rendszerváltás után az egykor itt szolgálók kárpótlást kaptak. Mintegy 40 és 60000 fő közé teszik azok létszámát, akiket ilyen alakulatokban kényszerítettek munkára.
Megjegyzendő, hogy Magyarországon a Rákosi-rendszerben is léteztek hasonló munkaszolgálatos egységek. Erről Csonkaréti Károly: Szigorúan titkos dandár c. könyvéből lehet többet megtudni.
* VÚ: vojenský útvar - katonai alakulat, a négyjegyű szám valószínűleg a nálunk is alkalmazott "fedőszám".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése