A Nagy Háború hősi halottja: Thielen Frigyes

A mai bejegyzésnek szívem szerint az "egy komáromi polgár hősi halála" címet adnám.

Thielen Figyes lovag, avagy Friedrich Ritter von Thielen nevével ugyanis az alábbi sajtóhírben találkoztam először: 

Új magyar állampolgár. Lovag Thielen Frigyes, 15. tábori tüzérezredbeli kapitány a város polgárai közé fölvétetését kérte és bemutatta az osztrák helytartótanács dekrétumát, mely szerint az osztrák polgárság kötelékéből elbocsátatott.

Komáromi Lapok 1912.03.06

Thielen százados osztrák katonacsalád sarja volt: nagyapja Maximilian Thielen a napoleoni háborúk veteránja volt. 1860-ban 80 éves korában, nyugállományú őrnagyként kapta meg a Lipót-rend lovagkeresztjét s a vele járó lovagi címet, amit leszármazottai örököltek. 

Történetünk hősének édesapja, Otto (1827) a trénnél kezdte pályafutását, majd néhány évig gyalogos tisztként szolgált. 1870-ben a 76. gyalogezredben volt főhadnagy, ekkor született meg Sopronban egyetlen fia, aki a Friedrich nevet kapta. Otto pályafutása végén visszatért a trénhez, 1886-ban vonult nyugalomba, ez alkalomból őrnagyi címet és jelleget kapott. Részt vett minden Fiát, Friedrichet azonban úgy tűnik eredetileg nem katonai pályára szánta: nem katonai iskolában végzett, hanem  egyéves önkéntesből lett tartalékos tüzérhadnagy a bécsi 2. hadtest-tüzérezrednél 1893-ban, majd a következő évben ténylegesítették. 1897-ben főhadnaggyá léptették elő.

1903-ban helyezték át a Komáromban állomásozó 15. hadosztály-tüzérezredhez. 1908 áprilisában az újonnan felállított 5. nehéz tarackosztályhoz került, századosi rendfokozatát már ennél az alakulatnál kapta. 1910-ben áthelyezték a 15. tábori ágyús ezredhez. 

Hogy 1912-ben milyen okból kérelmezte a magyar állampolgárságot, nem tudni. 

1914-ben a mozgósításkor alakulatával együtt ő is elindult az orosz frontra. Az ezred legidősebb századosaként joggal számíthatott arra, hogy hamarosan megkapja őrnagyi előléptetését. 

Ezt azonban már nem érhette meg. Thielen százados, az ezred 1. ütegének parancsnoka szeptember végén a Lublin környéki harcokban fejlövést kapott. Az 5/10. mobil tartalékkórházban halt meg, Janówban (ma: Janów Lubelski) temették el. Posztumusz kitüntették a Katonai Érdemkereszt III. osztályával.

Haláláról nem számolt be a komáromi sajtó, a városban egyik hősi emlékművön sem szerepel a neve. 

Thielen százados halálhíre a Hírek a sebesültekről c. kiadványból (a keresztnév téves).

A Janow Lubelskiben lévő I. világháborús temetőben (ahol feltehetőleg ő is nyugszik) már nem találhatók meg a sírjelek, csupán egy központi kereszt emlékeztet az ott eltemetett katonákra.

A temető keresztje alatt lévő emléktábla (Wikipedia)