Az ezredtörténeti feldolgozások az 1860-as években kezdtek megjelenni, és az első világháborúig szinte valamennyi, jelentősebb múlttal rendelkező gyalog-, és lovasezred készíttetett ilyet. Némely munka szerző nélkül jelent meg, többet az adott alakulat egy, vagy két tisztje jegyzett alkotóként. Akadtak "hivatásos" ezredtörténet-írók is, mint lovag Gustav Amon von Treuenfest arciér testőr százados, aki egymaga húsznál több ilyen könyvet szerzője volt.
A 12. gyalogezred elsőként kiadott ezredtörténete e szempontból különleges, ugyanis a művön nem kisebb személyiség, mint Habsburg–Toscanai János Szalvátor főherceg szerepel, mint szerző. Ő 1876 és 1878 között Komáromban szolgált. A munka két kötetben jelent meg 1877-ben, illetve 1880-ban, mindkettőt a bécsi L.W. Seidel & Sohn adta ki. Az első könyvben a főherceg még mint ezredes és a cs. és kir. 3. tábori tüzér ezred parancsnoka van feltüntetve, míg a másodikon már a 33. gyaloghadosztály élén álló altábornagy.
A két kötet együtt több, mint 1900 oldal terjedelmű a mellékletekkel együtt. Bár János Szalvátor főherceg több más könyvet is írt, minden bizonnyal nem egyedül dolgozott. Egykori szerzőtársai személyét azonban homály fedi.
Az első kötet 653 oldalon, kilenc, római számmal jelölt fejezetre tagolódik.
A második kötet 854 oldalas, ez tartalmazza a X.-XVIII. fejezeteket valamint a nagyszámú, 316 oldalnyi mellékletet, itt az egyes oldalak római számmal vannak jelölve.
A számos melléklet sok érdekes dokumentumot tartalmaz. Közlik benne például Görgei levelét, amelyet Buda osztrák parancsnokának, Hentzi vezérőrnagynak küldött 1849 május 4-én, vagy említhetnék az alakulat Königgrätznél elesett katonáinak névsorát.
A mű ma már természetesen ritkaságnak számít, a fennmaradt példányokat többnyire neves szakkönyvtárak őrzik.
Szerencsére ma már mindkét kötet elérhető online is:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése