Fénykép 27.: Egy úr díszmagyarban

A most bemutatandó fényképet is nevezhetem "döglött aktának", hasonlóan ahhoz, amiről ez a korábbi bejegyzés szólt. Igaz, itt kevesebb idő - két év - kellett a megfejtéshez, illetve egy kutatótárs segítsége. 

A nagy méretű kabinetfotó Mager Ottó Duna utcai műtermében készült, minden bizonnyal 1896-ot megelőzően, a fényképész ugyanis ebben az évben hunyt el. A személyről nem sokat árult el a fotó. Ugyan a hátlapon eredetleg volt írás, de annak jó része elveszett, amikor a kartont körbevágták, valószínűleg keretezés céljából. A szövegtöredék önmagában megfejthetetlennek tűnt. 

A díszmagyar tehetős, előkelő személyt sejtetett, s mellén viselt kitüntetés, a Vaskorona Rend III. osztálya alapján valamiféle magasabb pozíciót betöltő embert. Sajnos a kitüntetés önmagában nem jelentett sok támpontot: rangos elismerés volt, de minden évben viszonylag nagy számban adományozták civileknek és katonáknak egyaránt. Az a tény, hogy Komáromban örökíttette meg magát, valószínűsítette hogy helyi, vagy környékbeli illetőségű lehetett. A polgármestereket, vármegyei főispánokat a kutatás során hamar ki tudtam zárni, továbblépni azonban nem sikerült. 

Nagyot dobbant a szívem, amikor tavaly, a Mérföldkövek című konferencia résztvevőjeként a Duna Menti Múzeum dísztermében megpillantottam egy portréfestményt. A nívós alkotás jól felismerhetően ugyanezt a személyt ábrázolta, igaz kevésbé díszes öltözetben. A rendezvény után érdeklődtem is a múzeum munkatársainál, de sajnos negatív válasz érkezett: a festmény ismeretlen férfiportréként szerepelt a nyilvántartásban, további adatok nélkül. 

A DMM festménye és a fotó

Nemrégiben egy kutatótárssal folytatott beszélgetés során jött elő az aznosítatlan fotó - és festmény - ügye. Tőle származott a gondolat, hogy nem a főispánok, hanem az alispánok közt kellene keresgélni, s hamar elő is rukkolt Szombathely Győző nevével. Ő 1890-1893 közt töltötte be ezt a tisztséget, s leköszönése alkalmából tüntették ki a Vaskorona Rend III. osztályával. A végső bizonyosságot az eddig olvashatatlannak tűnő felirattöredék megvizsgálása jelentette, a csonka betűkbe ugyanis tökéletesen bele lehetett látni a Szombathely Győző nevet. 

Személye annál is inkább érdekes volt számomra, mivel 1849 májusában, 19 esztendősen honvédnek állt, a 18. Attila, majd a 17. Bocskai huszárezredben szolgált hadnagyként, a komáromi várőrséggel tette le a fegyvert. Magas kort megérve, 1916. május 10-én hunyt el. 

A felfedezésről tájékoztattam a Duna Menti Múzeum munkatársait is, így immár a róla készült festmény mellett is szerepelhet a neve. 

Gyászjelentése az OSZK gyűjteményében

Köszönöm Csoszinak a beazonosítást!