Nyugdíjasok

1906-ban jelent meg először Az osztrák-magyar hadsereg nyugállományú tisztjeinek sematizmusa

című kiadvány. A hivatalos adatok alapján szerkesztett, ámde magában nem hivatalos periodika a közös hadsereg, a haditengerészet, a Landwehr, valamint a cs. kir. csendőrség nyugállományú és szolgálaton kívüli tisztjeit és tisztviselőit tartalmazta. A neveket rendfokozat szerint csoportosítva közölte, a nyugdíj vagy a kilépés időpontjával, a kitüntetésekkel és a lakhellyel együtt. A későbbi számok már a születési évet is közölték, továbbá azt is, hogy az illető mely háborúkban vett részt. Sok személynél a pontos lakcímet is feltüntették. Az első kiadást még öt kötet követte 1908-ban, 1910-ben, 1911-ben, 1913-ban és 1914-ben. A szerkesztő Dr. Jaro Parall tartalékos százados volt, a kiadó Grazban működött. A nyugállományúak sematizmusa értékes forrás a korszakkal foglalkozó kutatók számára. A megjelent számok online kereshetőek ITT.

Ebben a bejegyzésben azokat a személyeket válogattam ki az utolsó, 1914-es kiadványból, akik Komáromban éltek. 

Peter Petrovits  vezérőrnagy, címzetes altábornagy. 1830-ban született, pályafutását kadétként kezdte a titeli sajkás zászlóaljnál. Részt vett az 1848/49-es 1859-es, 1866-os háborúkban, valamint Bosznia 1878-as okkupációjában. 1890-ben nyugdíjazták, a 33. gyalogdandár parancsnokaként.

Josef Schubert Edler von Schwertenau címzetes vezérőrnagy. 1838.08.22-én született Részt vett az 1859-es, 1866-os háborúkban, valamint Bosznia-Hercegovina 1878-as okkupációjában, valamint az 1882-es bosznia-hercegovinai és dalmáciai felkelés leverésében. 1899-ben nyugdíjazták, a cs. és kir. 12. gyalogezred 1. zászlóaljának parancsnoka volt. Schubert az Erzsébet Terézia katonai alapítvány egyik kedvezményezettje volt, amely legalább 30 évet szolgált ezredesek és tábornokok számára nyújtott nyugdíjkiegészítést. 1925.07.04-én hunyt el. Fia honvéd ezredes lett.

Az 1853-as születésű Berlin Ágost ezredesről már korábban volt szó a blogon. Ő is részt vett Bosznia okkupációjában és 1910-ben ment nyugdíjba.

Sallóvölgyi Békeffy Ferenc alezredes huszártiszt volt. 1856-ban született, ott volt 1878-ban Boszniában. Komáromban térparancsnokként működött, 1909-ben ment nyugdíjba, s a Huszár utca 12. alatt lakott. 1917-ben hunyt el.

Karl Stindl címzetes tüzér alezredes a brassói 34. hadosztály-tüzérezredtől ment nyugdíjba 1904-ben. 1845-ben született. Az 1866-os háború és a boszniai okkupáció veteránja korábban az 5. hadtest tüzérezrednél szolgált Komáromban, minden bizonnyal ezért telepedett le a városban. A gróf Széchényi utca 32. számú házában lakott. A Katonai Tudományos és Kaszinó Egyesület titkáraként működött.

Magos József őrnagy a nyugdíj (1903) mellett is a hadsereg alkalmazásában maradt. Az 1855-ös születésű törzstiszt egykori alakulatánál, a 12. gyalogezrednél látott el raktárkezelő tiszti (Magazinsoffizier) feladatot. Ezt a beosztást általában egy idősebb, csapatszolgálatra alkalmatlan, vagy nyugállományú tisztnek tartották fenn. Magos ebben a beosztásban szolgálta végig az első világháborút, s 1917-ben címzetes alezredessé léptették elő.

Alszeghy Lajos százados 1875-ben születtett és mindössze 28 évesen, 1903-ban vonult vissza az aktív szolgálattól, az egészségügyi csapatnál. Nyugdíjasként a komáromi 18. helyőrségi kórház gazdászati tisztjeként működött 1918-ig.

Rétfalusi Müller Tódor (Theodor Müller v. Rétfalu) százados 34 évesen választotta a nyugdíjat. Az 1879-es születésű tiszt eredetileg a cs. és kir. 26. gyalogezredben szolgált, majd 1913-tól a 7. vártüzér-zászlóalj raktárkezelő tisztje lett. 1918-ig töltötte be ezt a beosztást.

Papanek Oszkár (Oskar von Papanek) 1874-ben született. 1906-ig a cs. és kir. 52. gyalogezredben szolgált. 1906 februárjában a Pécsi Közlöny az alábbi hírt közölte róla:

Elhunyt főhadnagy. Nemrég adtunk hirt arról, hogy Papanek Oszkár főhadnagy, aki 7 éve működött már a pécsi hadkiegészítő parancsnokságnál, betegsége miatt nyugdíjaztatását kérte. 'Papanek, aki alig 30 éves, édesanyjával kis csehországi birtokára vonult. Ionét kaptuk a gyászjelentést, hogy Papanek Oszkár cukorbetegség következtében meghalt. A főhadnagy halála, Pécs város társadalmának nagy rétegében bizonyára mély részvétet kelt.

A hír nyilvánvalóan téves, mivel Papanek 1918-ig a komáromi térparancsnokságon működött, viszont kiderül belőle, hogy miért kérte magát nyugállományba. 1913-ban századossá léptették elő.  A háború után Komáromban dohánykereskedéssel foglalkozott, és egyike volt a település leggazdagabb polgárainak. 1935 február 18-án hunyt el, a Komárommegyei Hírlapban megjelent gyászjelentés nyugalmazott alezredesként hivatkozott rá. 

Aladár Edler von Vallentsits százados 1902-ben ment nyugdíjba a cs. és kir. 11. dragonyosezredtől. Előbb a budapesti hadapródiskolában volt gazdászati tiszt, majd 1910-től a cs. és kir. 5. huszárezrednél lett raktárkezelő tiszt Komáromban. 1918-ig maradt ebben a beosztásban.

Alsó-árpási Wass Richárd 1871-ben született, 1906-ig a cs. és kir. 6. vártüzérezredben szolgált főhadnagyként. Komáromban a Tó utca 17-ben lakott.

Az 1887-es születésű Hevesi József nem sokkal hadnagyi előléptetése után hagyta ott a cs. és kir. 101. gyalogezredet, és 1911-ben raktárkezelő tiszt lett a cs. és kir. 19. tábori vadászzászlóaljnál. 1918-ban is ugyanezt a beosztást töltötte be, azonban már címzetes századosként. A tiszti névkönyv szerint ekkorra megkapta az Ezüst és a Bronz Katonai Érdemérmet hadiszalagon a kardokkal, valamint a Károly Csapatkeresztet is. Eszerint Magazinsoffizier létére megfordult a harctéren is.

A Vágsor utca 5. szám alatt lakó Schwajda Károly egészségügyi csapatbeli hadnagy mindössze négy év aktív szolgálat után kérte magát nyugállományba, 24 évesen. A háború alatt újra szolgálatba állt,  főhadnaggyá léptették elő.

Dr. Gál László a cs. és kir. 82. gyalogezred tartalékos hadnagya volt, 1913-ban szolgálaton kívüli viszonyba kérte magát. Jogi végzettsége volt, 1882-ben született.

Az 1854-es születésű Gustav Wachenhusen gyalogsági tisztként kezdte pályafutását. A cs. és kir. 29. gyalogezredben főhadnagyi rendfokozatig vitte, részt vett a boszniai okkupációban, ahol elnyerte a Katonai Érdemkeresztet, hadidíszítménynel.  1888-ban átigazolt a tisztviselői karba, és 1912-ben VIII. rangosztályú hadbiztos tisztviselőként ment nyugdíjba. Helmut nevű fia hivatásos tiszt lett a 83. gyalogezredben, orosz hadifogságban hunyt el.