Az egyházi anyakönyvek kutatása ma már nagyon kényelmes: a mormonok, vagyis Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza több milliónyi családtörténeti adatbázist tett digitálisan kutathatóvá, közte a magyarországi anyakönyveket is ( zömmel 1895 előttiek, mivel ekkor kezdődött az állami anyakönyvezés). Ezek a https://www.familysearch.org/ -on érhetők el, és regisztráció után szabadon hozzáférhetők. A komáromi anyakönyveket Szlovákiánál lehet megtalálni, a digitális keresés mellett böngészhetőek is a szkennelt oldalak.
Egy személy utáni kutatás kapcsán kezdtem el lapozgatni a komáromi evangélikus egyházközség keresztelési anyakönyvét. Sok érdekes, a városban állomásozó katonasághoz kapcsolódó adatra bukkantam, így aztán belenéztem az esketési és a halotti anyakönyvekbe is. Az ezekben lelt információk közül teszek most közzé egy kisebb válogatást.
Schultheisz Emil, a cs. kir. 48. (Jenő főherceg) gyalogezred századosa, már felnőttként hajtotta a keresztvíz alá fejét, 1893. december 10-én. Keresztapja Kovács Antal százados, ezredbeli bajtársa lett, míg a keresztanyaságot a keresztelő lelkész neje, Kemény Károlyné vállalta el. Schultheisz 1854. július 18-án született a Veszprém vármegyei Devecseren, izraelita családban. Hogy vallási meggyőződésből, vagy pusztán karrierje előmozdítása érdekében keresztelkedett-e ki, azt nem tudjuk. Mindenesetre szép katonai pályát futott be, 1913-ben altábornagyként vonult nyugalomba, majd a világháborúban reaktiválták, 1917-ben pedig címzetes gyalogsági tábornokká nevezték ki. 1920. augusztus 25-én hunyt el Budapesten.
Grivičić Emil, a háziezred, a 12-esek őrnagya 1892. október 2-án kereszteltette kislányát, az augusztus 23-án született Etelka Aranka Teodórát. Abban az időben általában már a születés utáni napokban megkeresztelték az újszülötteket, ebben az esetben nem tudni mi lehetett a késedelem oka. Az édesapa egyébként római katolikus volt, Weisz Etelka az édesanya viszont evangélikus - alighanem ők is azt a szokást követték mely szerint a fiúkat az apa, a lányokat pedig az anya vallásának megfelelően keresztelték. Grivičić Emil utolsó beosztásában a cs. és kir. 48. gyalogezred parancsnoka lett, és nem sokkal 1905-ös nyugállományba vonulása előtt vezérőrnaggyá nevezték ki.
Baldauf Sámuel a cs. kir. 5. (Albrecht főherceg) hadtest-tüzér ezredben szolgáló 35 éves katonai bognármester (ezredbognár) 1891. november 2-én kötött házasságot a 38 éves özv. Hőbarth Ignáncé Hájek Annával. Lakhelyül mindkettőjüknél a Nádorvonal III. számú erődje van feltüntetve, a menyasszony ugyanis kantinosként dolgozott. Az egybekelést nem siették el, ugyanis ekkor már legalább két közös gyermekük volt: Anna Mária 1887 április 6-án, Mária Paula pedig 1890 június 26-án, született. Baldauf mindkét esetben szerepelt apaként az anyakönyvben, a keresztszülők pedig az ezredben szolgáló nős bajtársai (Keul Márton tűzmester majd Korhony Tamás nyergesmester) lettek, a gyermekeket azonban törvénytelenként jegyezték be, mivel a szülők nem voltak házasok. A házasságkötés tényét ezért később a keresztelési anyakönyvbe is bevezették, a két lány neve mellé, jelezve hogy immár mindketten "törvényesíttettek".
Berlin Ferenc Ágost, a cs. kir. 19. gyalogezred 42 éves századosa 1895 május 25-én kötött házasságot a 28 éves Fábián Teréziával. A vőlegény Pozsonyban, a menyasszony Komáromban született. Berlin utóbb ezredes lett a cs. és kir. 83. gyalogezredben, utolsó békebeli beosztásaként Komáromban volt térparancsnok. A háború alatt reaktiválták és egy ideig ő volt a nagymegyeri hadifogolytábor parancsnoka. 1917-ben hunyt el, a komáromi evangélikus temetőben nyugszik. Terézia túlélte férjét, a házasságból nem született gyermek.
Az elhunytak között nem csak aktív katonákat, hanem nyugállományúakat is találtam, sőt néhányat az 1848/49-es szabadságharc veteránjai közül is.
Gáspár Lajos 71 éves, 1848/49-iki honvéd százados, megyei hivatalnok. 1882. március 23-án hunyt el gümőkórban. Galántai születésű, Komáromban illetve Koltán élt, utóbb településen kisbirtokos volt.
Iván Károly 70 éves cipész, 1848/49-iki honvéd őrmester. A Barátok utca 849 alatt lakó egykori honvéd 1889 január 5-én hunyt el, halálának oka: "aggkór."
Zavaros Mihály 68 éves korában "gerincagysorvadás" következtében elhunyt bognár, 1848/49-iki honvéd. A Szenden született veterán halálakor a Megye utca 551-ben lakott. Zavaros tagja volt a megyei honvédegyletnek is, ott azonban tizedesi rendfokozattal tartották nyilván.
Robb Ferenc (Franz Robb) 65 éves nyugalmazott őrnagy-hadbíró. A morvaországi Ingrowitz-ból származott, katonai pályafutására 1855 és 1883 között találtam adatokat. Utolsó beosztása a komáromi helyőrségi bíróság volt, nyugalomba vonulása után is a városban maradt, utolsó lakcíme a Barátok utcája 828 alatt volt. Robb őrnagy 1892 szeptember 11-én halt meg, gerincagysorvadás és tüdővizenyő következtében.
A korszakban az aktív katonák között - tapasztalataim szerint - a vezető haláloknak az öngyilkosság számított, e mellett természetesen sokan haltak meg balesetekben is. Az anyakönyvben ezek mellett viszonylag sok fertőző betegségben elhalt katonát találtam, sőt olyat is aki gyilkosság áldozata lett.
Csesznak János, a cs. kir. 26. (Mihály orosz nagyherceg) gyalogezred 1. századának szakaszvezetője. A Hont megyei Cseriből származó 23 éves katona 1884. június 18-án Komáromban gyilkosság áldozata lett. Az anyakönyv bejegyzése szerint "egy közlegény által bosszúból hátba lövetett".
Rohacsek Péter, a cs. kir. 5. hadtestüzér-ezred 22 éves altüzére, 1892. augusztus 21-én a Dunába fulladt. A Nyitra vármegyei Óturáról származott.
Faszinger Lajos (Ludwig Faszinger), a cs. kir. 19. (Rudolf koronaherceg) gyalogezred hadnagya, 22 éves, született a Szepes vármegyei Merényben. 1888. február 21-én vesztette életét, mikor éjjel fél 11-kor megkísérelt átkelni a befagyott Dunán és beszakadt alatta a jég. A szerencsétlenül járt hadnagy holtteste csak egy hónappal később, március 20-án került elő.
Feyler Guido, 21 éves, bécsi "hadapród káplár szakaszvezető" a cs. kir. 19. gyalogezredből. 1887. november 23-án lőfegyverrel követett el öngyilkosságot. Nem Komáromban temették el, családja hazaszállíttatta Bécsbe.
Koczan Ferenc, a cs. kir. 48. gyalogezred 23 éves, a Vas vármegyei Hodosról származó gyalogosa. A 18. számú helyőrségi kórházban hunyt el tífusz következtében, 1887. november 7-én. Másnap földelték el, olyan sietve hogy a kihívott evangélikus lelkipásztort sem várták meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése