A komáromiak többségének bizonyára nem ismeretlen a zeneszerző, Lehár Ferenc neve. A városban született művész emlékét mindkét városrészben utcanév, Rév-Komáromban pedig park és szobor is őrzi.
A mostani bejegyzés azonban inkább édesapjáról, Franz Lehárról szól, aki maga is zenész illetve zeneszerző volt. Lehár katonazenészként lépett be az osztrák hadseregbe, majd a cs. kir. 50. gyalogezred zenekarának karmestere lett. A katonazenekarok karmesterei ekkoriban meglehetősen érdekes státuszban voltak: őket ugyanis nem a hadsereg, hanem az adott alakulat fizette, amelynél szolgáltak. Bár sokan közülük rendelkeztek katonai (katonazenészi) múlttal, a karmesterek nem voltak katonák, csupán az adott ezred polgári alkalmazottai. Az ezred tiszti egyenruháját viselték, a rendfokozati jelzés helyén lantjelvénnyel, és társadalmi vonatkozásban tisztnek számítottak. Az alakulat zenekarát csupán művészeti szempontból irányították, más tekintetben a zenészek elöljárója az őrmesteri rangú ezreddobos volt.
