Komárom 1940

Egy kedves kutatótárs nemrégiben egy érdekes dokumentumra hívta fel a figyelmemet: a Magyar Nemzeti Levéltár jóvoltából digitálisan kutathatóvá vált egy jegyzék, amely a m. kir. székesfehérvári honvéd hadtest parancsnokság alárendeltségébe tartozó alakulatok adatait tartalmazza. 

A gépelt táblázatban az alakulat neve mellett az elhelyezése, illetve a parancsnok neve szerepel, az 1940-es állapotnak megfelelően. A jegyzék 128 katonai szervezet adatait közli, ebből 28 Komáromban települt. A mai bejegyzésben ezeket teszem közzé. 

A Nagy Háború hősi halottja: Fabriczius Dániel

Lengyel Ákos barátom hívta fel a figyelmemet erre az I. világháborús hadisírra, amely az észak-komáromi temetőben található. 

A míves kialakítású síremléken eredetileg az ott nyugvó katona arcképe is látható volt, a porcelénkép mára azonban kivehetetlenné fakult. A sírfelirat azonban még szerencsére olvasható, szövege a következő: 

A Nagy Háború hősi halottja: Thielen Frigyes

A mai bejegyzésnek szívem szerint az "egy komáromi polgár hősi halála" címet adnám.

Thielen Figyes lovag, avagy Friedrich Ritter von Thielen nevével ugyanis az alábbi sajtóhírben találkoztam először: 

Új magyar állampolgár. Lovag Thielen Frigyes, 15. tábori tüzérezredbeli kapitány a város polgárai közé fölvétetését kérte és bemutatta az osztrák helytartótanács dekrétumát, mely szerint az osztrák polgárság kötelékéből elbocsátatott.

Komáromi Lapok 1912.03.06

A Klapka-tüzérosztály ezrednapja Komáromban (Filmhíradó!)

A Filmhíradók Online oldalon találtam ezt a nagyon is a blog témájába vágó filmhíradó-részletet. A mindössze 57 másodperces felvétel a Komáromban állomásozó m. kir. 6. Klapka György honvéd tábori tüzér osztály ezrednapjáról készült, amelyet 1940. április 21-én rendeztek meg.

Hírek a múltból 25.: Lőgyakorlatok Komáromban.

Az itt közölt írás 1888-ban jelent meg a Pesti Hírlapban, Kovách Ödön tollából. A cikk egy tüzérségi lőgyakorlatról számol be, amelynek fő "attrakciója" egy 21 cm-es 1873 M huzagolt csövű vas mozsárral végrehajtott lövészet volt. A fegyver ekkor igen modern eszköznek számított az osztrák-magyar tüzérségnél.  A beszámoló szerzője két tisztet név szerint is megemlít, egyikük Rudolf Musil ezredes, a pozsonyi 5. tüzérdandár parancsnoka, a másik Alois Nowotny őrnagy, a gyakorlatot végrehajtó 5. vártüzér zászlóalj parancsnoka.

Lőgyakorlatok Komáromban. 

(Eredeti tudósítás.) 

Az 1864-ben megtartott morvamezei gyakorlatok mindenütt oly nagy érdeklődést keltettek, hogy a külföldi államok által hivatalosan küldött szakembereket oda nem értve, a vérmezők csak úgy hemzsegtek a sok mindenféle nyelvet beszélő hadi dilettánstól. 

A vártüzérség lőgyakorlatainál ez másképen van. Nem mintha titok volna, hanem a gyakorló- hely kényes természete miatt igen kevesen a többnyire csak az ismerős benszülöttek nyernek bebocsáttatást. 

A cs. és kir. 6. vártüzérezred

Az I. világháború előtt a tágabb értelemben vett komáromi alakulatok egyike a 6. vártüzérezred volt. Ezt az egységet szeretném most röviden bemutatni.

Az Osztrák-Magyar Monarchia haderejének tüzérségét két fő csapatnem: a tábori (Feldartillerie) és a vártüzérség (Festungsartillerie) alkotta. Utóbbi - mint a neve is mutatja - főként a várak, erődök lövegállományának kiszolgálását végezte, de nem csupán védelmi, hanem támadó jellegű feladatköre is volt. A vártüzérek kezelték ugyanis a nagy űrméretű lövegeket, mozsarakat is, amelyeket ostromok és tüzérségi előkészítések folyamán használtak. Mivel a nehéz löveganyag üzemeltetése, karbantartása és mozgatása meglehetősen összetett feladat volt, a vártüzér alakulatok legénysége alapos műszaki képzésben részesült. 

Fénykép 11.: Főtüzér(ek)

Ezúttal nem egy, hanem két fényképet mutatok be a posztban. Az első felvétel Paál József  Baross utca 3. szám alatt található műhelyében készült, míg a második Mager Ottó Duna utcai műterméből került ki. Közös bennük, hogy mindkettő egy-egy főtüzért (németül Vormeister-t) ábrázol - a tüzérségnél ez volt az őrvezetői rendfokozat megfelelője. Ugyancsak közös a katonák által viselt irányzózsinór, avagy Vormeister-schnur. Utóbbi egy, a lövészbojtokhoz hasonlóan elnyerhető bojtjelvény volt. A rendfokozatról és a látványos zsinórról megemlékezik önéletrajzi ihletésű humoros regényében Farkas Pál, aki maga is egyéves tüzérönkéntesként kezdte katonai pályáját a közös hadseregben.