2022. március 30., szerda

Igazolvány 1945


Ma már viszonylag kevesen tudják, hogy Komáromban közvetlenül a háború után szűrőtábor működött. A főként osztrák és német területről hazaszállított hadifoglyokat és más személyeket a Csillagerődben őrizték, miközben igyekeztek közülük kiszűrni azokat, akiket a hatóságok felelősségre kívántak vonni. Elsősorban háborús bűnösökre vadásztak, de az SS, illetve a Nyilaskeresztes Párt tagjait is keresték. Mellettük természetesen több ezer más nyugatról hazatért személy is megfordult a táborban. 

2022. február 18., péntek

A Nagy Háború hősi halottja: Czike Dénes

Czike Dénes 1895 november 30-án született Komáromban, Czike Zsigmond és Guba Ilona
gyermekeként, református családban.  1910-1913 között a győri Felső Kereskedelmi Iskolában végezte tanulmányait. 

1915 májusában vonult be a cs. és kir. 83. gyalogezredbe, az alakulat kötelékében az év júliusától 1916 június elejéig frontszolgálatot teljesített, ekkor betegség miatt hazaküldték. Egy folyó átúszásakor súlyosan megfázott, amiből sajnos sohasem sikerült teljesen felgyógyulnia. 1917 februárjában visszatért alakulatához. Júniusban II. osztályú, augusztusban I. osztályú Ezüst Vitézségi Éremmel tüntették ki. 1917 október 1-el tartalékos hadnaggyá léptették elő, ekkor ő volt az ezred 10. századának parancsnoka. 

1918 június 15-én, a II. piavei csata első napján a 33. rohamzászlóalj szakaszparancsnokaként a Piavén átkelve vezette támadásra embereit az olasz géppuskaállások ellen, amelyeket közelharcban elfoglaltak, majd a megszerzett pozíciót több órán keresztül kézigránátharcban védelmezték. A 23 esztendős hadnagy teljesítményét Tiszti Ezüst Vitézségi Éremmel ismerte el a hadvezetés. 

Czike hadnagy szerencsésen hazatért a háborúból, egy ideig a Nemzeti Hadseregben is szolgált. Sajnos a háborúban szerzett betegsége tüdőbajjá fejlődött ki, ami végzetesnek bizonyult. 101 éve, 1921. február 18-án hunyt el egy budakeszi szanatóriumban. Komáromban temették el, sírjának meglétéről nincs információm. Emlékét az észak-komáromi református templom emléktáblája őrzi, akárcsak Zsigmond nevű bátyjáét, aki 1919-ben hunyt el, ugyancsak háborús betegsége következtében. 

2022. január 7., péntek

A II. világháború hősi halottja: Josef Kaltenbrunner

Josef Kaltebrunner tizedes (Obergefreiter) 1911. január 4-én született a Felső-ausztriai
Altmünster mezővároshoz tartozó Neukirchen faluban. Osztrák honfitársaihoz hasonlóan a II. világháború során ő is a német Heer kötelékében vett részt a II. világháborúban. 

Hábosús szolgálatnak részletei, alakulata nem ismert, annyi bizonyos, hogy 1945. január 7-én, három nappal a 34. születésnapja után halt hősi halált a Komárom környéki harcokban. Ugyanezen a napon esett el két másik, osztrák származású német katona, Johann Stiglmayr és Franz Marass is, akikről már korábban megemlékeztem itt a blogon. 

Josef Kaltebrunnert valószínűleg a dél-komáromi Hősi Temetőben hantolták el, számos bajtársával együtt. A temetőben nyugvó német katonákat 1998-ban a Német Hadisírgondozó Népi Szövetség munkatársai exhumálták. A maradványokat a budaörsi magyar-német katonai temetőben helyezték örök nyugalomra. Kaltenbrunner tizedest nem sikerült azonosítani a feltáráskor, de feltehetőleg azok között volt, akiket ismeretlenként temettek újra Budaörsön. Josef Kaltenbrunner emlékét a budaörsi temető emlékkönyve mellett a szülőfaluja templomkertjében felálltott háborús emlékmű is őrzi. 



2021. december 28., kedd

A Frigyes főherceg lovassági laktanya tiszti épülete

A komáromi Frigyes főherceg lovassági laktanya építését 1903-ban határozták el. Az építkezés 1907-1908 folyamán zajlott, majd az elkészült épületegyüttest 1909-ben vette birtokba a cs. és kir. 5. huszárezred. A laktanya 1991-ig szolgált katonai célokat, utoljára az "ideiglenesen" hazánkban állomásozó szovjet hadsereg alakulai használták. Ma már Komárom egyik városrésze, a helyiek többsége mai is csak "a laktanya"-ként hivatkozik a Klapka György út - Laktanya köz - Hét vezér utca - Árpád vezér utca által határolt területre. Az eredeti épületek közül néhány még ma is áll, ezek egyike a terület északkeleti sarkán, a Laktanya köz - Klapka György út (akkor még Győri út) kereszteződésénél látható kétemeletes lakóház, amely eredetileg a tisztek és családjaik részére épült. A ház homlokzata 45 fokos szöget zár be a két utcával, előtte egy háromszög alakú kis tér helyezkedik el. A mai bejegyzésben erről az épületről, pontosabban a tér építményeiről fogok néhány szót ejteni. 


2021. november 13., szombat

Fénykép 23.: Távírász tizedes

A mai bejegyzésben egy Fritz Pál által készített portrét vizsgálunk meg. A felvételen
eg 
gyalogos tizedes látható, békebeli kék zubbonyban. A mellkasán egy távírász ügyességi jelvényt láthatunk. Ezt a teljesítményjelvényt 1906-ban vezették be, a cs. és kir. távíróezred állományán túl azok a gyalogos és lovas katonák is viselhették, akik sikerrel teljesítették a távírász tanfolyamot lezáró vizsgát. Ennek alapját a Morse-abc ismerete jelentette, de természetesen el kellett sajátítani a rendszeresített szikratávíró, a tábori telefon, valamint az optikai távjelző berendezések használatát is. A jelvény jelenléte egyszersmind megadja a kép kormeghatározásának alsó határát, amely - mint fentebb is olvasható - 1906. 

2021. október 20., szerda

A Bródzsák


Nem várt helyen, a korabeli budapesti sajtóban akadtam rá arra a két hírre, amelyek a komáromi 12. gyalogezred tábori újságjáról a Bródzsákról számoltak be. Maga a cím a kenyérzsák német nevéből, a Brotsack-ból származik, némileg "magyarosítva" az eredeti kifejezést. Az Elektronikus Periodika Adatbázisban a lap két számára is sikerült rábukkannom. Ezek 1917 május 2-án és 3-án jelentek meg 13-as és 14-es sorszámmal. Az újság elvileg naponta jelent meg, tehát az első számot valószínűleg 1917 április 20-án adták ki. A kézzel írt lapot legalább négy példányban sokszorosították, és az I. zászlóalj mindegyik százada kapott egyet-egyet. A Bródzsákot Gömöri Jenő tartalékos zászlós (február 1-től t. hadnagy) szerkesztette, aki az újság "impresszumában" Gömörgő néven szerepelt. A két rajzoló, Ledérffy és Von Karl kilétét homály fedi, s a két ismert lapszám egyikében sincsenek rajzok. Az EPA-ban szereplő két példányon kívül több számról egyelőre nincs tudomásunk, így az sem ismert, hogy a lap összesen hány kiadást ért meg, az azonban biztosnak tűnik, hogy a Pesti Hírlap jóslatával ellentétben nem lett belőle hadosztály újság.

2021. szeptember 30., csütörtök

vitéz Csóka Ernő

Nemrégiben tragikus hirtelenséggel elhunyt  Dr. Szentváry-Lukács János, a Vitézi Rend történetének és tagjainak legavatottabb kutatója. Ezt a bejegyzést az ő emlékének ajánlom!

v. Csóka Ernő (1912-1941)
Csóka Ernő 1912-ban született Győrben. Édesapja, Csóka János Litérről származott, az I.
világháborúban a cs. és kir. 26. gyalogezredben szolgált őrvezetőként. Harctéri érdemeiért elnyerte az I. osztályú Ezüst, kétszer a II. osztályú Ezüst, valamint a Bronz Vitézségi Érmet. Két alkalommal sebesült meg. A háború után Győrben szolgált fogházőrként, 1934-es nyugdíjazásáig. 

Háborús érdemei alapján 1924-ben lett a Vitézi Rend tagja, elsőszülött fiát, Ernőt pedig 1929-ben várományosként vették fel. Ő ekkor a m. kir. veszprém-jutasi honvéd altisztképző és nevelőintézet növendéke volt. Ennek elvégzése után őrmesterként kezdte meg szolgálatát a m. kir. Honvédségben. Szolgálatának pontosabb részletei nem ismertek, csupán töredékes adatokat találtam róla. 1939-ben a hadsereg lőbajnokságán öttusa pisztoly számban II. helyezést ért el 188 köregységgel. Munkájával elöljárói is elégedettek lehettek, mivel 1940-ben Magyra Bronz Érdeméremmel tüntették ki. Ekkor már Komáromban szolgált, ismeretlen időpontban feleségül vette Kőhídi Máriát.