2018. július 12., csütörtök

A II. világháború hősi halottja: Franz Marass

Franz Marass 1910. október 26-án született a Sopron vármegyei Szikrán. A falu a trianoni békediktátum következtében Ausztriához került, ma Seiggraben a neve. 1938-ban Ausztria Németország része lett, az osztrák férfiak a II. világháborúban a német hadseregben szolgáltak. Franz Marassnak is ez a sors jutott osztályrészéül. A háborúból azonban sosem tért haza feleségéhez és gyermekeihez: a német 486/I. gránátos pótzászlóalj katonájaként Komáromnál halt hősi halált 1945 január 7-én. 
Franz Marasst a dél-komáromi Hősi Temetőben hantolták el, számos bajtársával együtt. A temetőben nyugvó német  katonákat 1998-ban a Német Hadisírgondozó Népi Szövetség munkatársai exhumálták. A maradványokat a budaörsi magyar-német katonai temetőben helyezték örök nyugalomra. A feltárás során Franz Marasst sikerült azonosítani, így ma már egy rendes sírkő alatt nyugszik a budaörsi temető 13-as parcellájának 817-es számú sírjában, három másik bajtársával együtt. Emlékét szülőfalujának II. világháborús emlékműve is őrzi. 












Köszönet Rados Dávidnak és Rabi Lenkének a bejegyzés elkészítéséhez nyújtott segítségükért!

2018. június 30., szombat

Vers: Meghalt a hadnagy ur

Zilahy Lajos, a cs. és kir. 19. tábori vadászzászlóalj egyéves önkénteseként Komáromba vonult be a mozgósításkor. A helyi sajtóban számos műve jelent meg itt-tartózkodása alatt, de még a harctérről is küldött írásokat Komáromba. A Meghalt a hadnagy ur című verse 1915 februárjában jelent meg, elsőként a Komáromi Ujság hasábjain (az eredeti írásmódon nem változtattam).

Jarak mellett a szerb határon.
Nagy ütközet volt este tájon, —
S a harc után ugy éjfél tájba'
Feszes, kemény haptákba állva
Jelentest ád a bakakáplar:
— A cug huszonhat embert számlál,
S aztán — a hangja itten elszorul —
— Kapitány ur ! Meghalt a hadnagy ur!

2018. június 3., vasárnap

A Nagy Háború hősi halottai: Bóday Dénes és Langschádl Gyula

100 éve, 1918 június 3-án két újabb név került Komárom város hősi halottainak listájára: Bóday Dénes és Langschádl Gyula mindketten a cs. és kir. 12. gyalogezred katonái voltak. Az 1892-es születésű Langschádl Gyula népfelkelő önkéntes civilben városi tisztviselő volt, a Hétközség fennsikon, Valle dei Ronchinál esett el. Bóday Dénes gyalogos 1898-ban született, őt a tiroli Bozen mellett érte a halálos találat. Langschádl az ezredtől külön harcoló IV. zászlóaljban szolgált, ez magyarázza a két helyszín közti eltérést. Bóday Dénes bátyja, Aladár 1915-ben hunyt el harctéri sérülései következtében. Bóday Dénes emlékét a református, Langschádl Gyuláét a katolikus templomban elhelyezett emléktábla őrzi.
Az alábbiakban a komáromi sajtóban megjelent nekrológok olvashatók (a nevek írásmódján nem változtattam).

2018. május 26., szombat

Portré 2.: Friedrich Gedeon

A mai poszt apropóját egy Komáromban készült fénykép adja, a rajta szereplő katona személye ismert, a pályafutását itt igyekszem röviden felvázolni.
A fotón látható tüzér kadét (magyarosan:hadapród) gondosan feljegyezte a képre a nevét, a rendfokozatát, az alakulatát, valamint az évszámot. Tehát tudjuk, hogy a fénykép 1872-ben készült és Friedrich Gedeont ábrázolja, a cs. kir. 3. (Pichler vezérőrnagy) tábori tüzérezred kadétját. 

2018. május 7., hétfő

Heltai Jenő: A komáromi híd

Heltai (Herzl) Jenő író katonai szolgálatát 1892-ben kezdte meg a komáromi cs. és kir. 12. gyalogezrednél, mint egyéves önkéntes. 1894 január 1-el tartalékos hadnaggyá nevezték ki az ezrednél, és itt is volt állományban egészen 1902-ig, amikor - az érvényes szabályozás szerint - áthelyezték a . kir. 14. nyitrai  honvéd gyalogezred tartalékállományába. 
Komáromi katonaélményeinek felhasználásával 1938 októberében egy rövid elbeszélést írt a Pesti Hírlapba, A komáromi híd címmel. A téma aktualitását a Felvidék közelgő visszacsatolása adta.

2018. április 15., vasárnap

Műtárgy: Életjel

Az I. világháború alatt Komáromban nem csak az osztrák-magyar, hanem a szövetséges német haderő sebesültjeit is ápolták (lehet hogy törököket is, de erre még nem találtam adatot). A most bemutatott levelezőlapot is egy német katona adta postára. Az efféle előre nyomtatott lapok csupán arra szolgáltak, hogy a kórházban kezelt katona életjelet tudjon adni magáról a hozzátartozóinak.

2018. április 4., szerda

Az utolsó ezredtulajdonos: II. Frigyes Ágost

1916 január 12-én Bécsben elhunyt Oscar Parmann gyalogsági tábornok, a komáromi cs. és kir. 12. gyalogezred utolsó "békebeli" ezredtulajdonosa, aki 1904 júniusa óta viselte ezt a címet. A háborús viszonyok között a halála nem váltott ki különösebb visszhangot Komáromban, a Komáromi Ujságban legalábbis egyetlen sort sem találtam vele kapcsolatban.
A háború kitörésekor az ezredtulajdonosi intézmény jelentősége amúgy is jelentősen visszaszorult, tekintve hogy számos ellenséges uralkodó is tulajdonosa volt különféle osztrák-magyar ezredeknek. Őket hivatalosan nem fosztották meg címeiktől, de a továbbiakban az ezredeket csak hadrendi számukon említették, az ezredtulajdonosok megjelölése nélkül. Ez azonban általános érvényű rendelkezés volt, és így a többi ezredtulajdonos is kényszerű feledésre lett ítélve. Kivétel természetesen akadt, hiszen ezredtulajdonosi címadományozással számos szövetségest megtisztelt az uralkodó I. Ferenc József és utóda IV. Károly is. Utóbbi több német állam uralkodóját is osztrák-magyar ezredtulajdonossá nevezte ki, ezek egyike volt II. Frigyes Ágost, az Oldenburgi Nagyhercegség feje is.