A II. világháború hősi halottja: Eduard Österreicher

A korábbi években már több olyan német katonáról megemlékeztem itt a blogon, akik a II.
világháború végén, a Komárom környéki harcokban haltak hősi halált. Közülük hárman, név szerint Franz Marass, Johann Stiglmayr és Josef Kaltenbrunner ugyanazon a napon, január 7-én estek el, pontosan 80 évvel ezelőtt. A környéken zajlott harcok részletes történetét sajnos nem ismerem, de feltűnő hogy valamennyi katona osztrák területről származik, tehát a januárban itt bevetett alakulatok valószínűleg nagyobbrészt ausztriai kiegészítésűek volt. 

Az említett katonák emlékét egyebek mellett az úgynevezett Sterbebildek őrzik: ezeken a német nyelvterületen elterjedt, nyomdai úton sokszorosított halálozási értesítőkön az elhunyt fényképe is szerepelt. 

Most is egy ilyen Sterbebildet szeretnék bemutatni: Eduard Österreicher a korábban említett bajtársaihoz hasonlóan 1945. január 7-én esett el a Komárom környéki harcokban. A nyomtatványból csupán annyi derül ki, hogy halálakor 36 éves volt, családos és civilben molnár vot, valamint egy fűrészlamom és egy gazdaság tulajdonosa. A származására sajnos semmi sem utal, a fentiek fényében csupán feltételezem, hogy ő is osztrák származású lehetett. A Német Hadisírgondozó Népi Szövetség adatbázisában sajnos nem találtam meg Eduard Österreicher nyomát, így személyére vonatkozóan további részletekkel nem szolgálhatok.    

 

Képeslap 13.: Tévnyomat

A tévnyomat a bélyeggyűjtésben használatos kifejezés, amely alapvetően hibásan nyomtatott,
majd forgalomba került bélyeget, vagy más postai nyomtatványt jelölt. Hogy a képeslapgyűjtők körében van-e erre a jelenségre bevett kifejezés azt nem tudom, de ebben az esetben ezt címet találtam megfelelőnek a mai bejegyzéshez. 

A bemutatott képeslap Czike Dénes komáromi könyvkötő, könyv-, és papírkereskedő kiadása. A régebbi olvasóknak a családnév ismerős lehet, korábban volt már bejegyzés a família más tagjairól. 

A cs. és kir. 5. (Radetzky) huszárezred emlékműve.

Talán kicsit szubjektív lesz a mostani bejegyzés, mert igazából ez a kedvenc komáromi háborús emlékművem. Gyerekként sokszor elmentem mellette, iskolából jövet-menet, apai nagyszüleim pedig a Laktanya-közben éltek, így akkor is útba esett az emlékmű, ha hozzájuk mentünk. Így most ennek az emlékműnek a kissé viszontagságos történetét szeretném bemutatni. 

Az emlékmű tervének első nyoma 1928-ból származik: 

A volt cs. és kir. 5. számú (Radetzky) huszárezred tényleges és tartalékos tisztjei november 4-én,vasárnap délelőtt tizenegy órakor a Tiszti Kaszinó nagytermében (IV., Váci utca 38.) értekezletet tartanak, amelynek során az ezred hősi halottainak emlékét megörökítő emlékmű felállítását beszélik meg. Az értekezletet társasebéd követi.

• Budapesti Hírlap, 1928. október24.

A Nagy Háború hősi halottja: Molnár Gyula

Több bejegyzés szólt már Komárom I. világháborús hősi halottairól. Jelenleg több, mint 300 hősi halottról tudok, sajnos számos esetben az adatok hiányosak. Több, mint egy évtizede foglalkozom a témával, éppen ezért nagy öröm, ha egy-egy személyről új információkat tudok meg.  Ez az írás egy ilyen esetről fog szólni.

A hősi halottak kutatása során a tisztek jelentok a "könnyebb esetet". A haderő adminisztrációja róluk általában több információt tárol, e mellett általában a másodlagos forrásokban (hírlapok stb.) több mindent lehet róluk találni. 

Éppen ezért volt különös Molnár Gyula népfelkelő hadnagy esete, őt ugyanis semmiféle katonai veszteségi adatbázisban nem találtam meg. Hősi halálának tényéről a Komáromi Ujságból szereztem tudomást, amely két rövid hírt közölt az esetről. 

Képeslap 12: Belsővár kantin

Ebben a bejegyzésben egy ritkább képeslapot szeretnék bemutatni. A lapot ugyan postára adták 1944

februárjában, Komáromból Budapestre, de sem a címzett személye, sem a rövid üzenet nem bír különösebb jelentőséggel. 

Annál inkább érdekes a lap "képes fele", mivel egyedülálló felvételeket mutat be. A képeslapot Mórocz Ernő fényképész adta ki, minden bizonnyal ő készítette a rajta látható fotókat is.  Mórocz a Felvidék 1938-as visszatérése után kezdte működését, Alexej Sobotka cseh fényképész műtermét vette át, aki visszatelepült Brnoba. Mórocz 1948-ig működhetett, utána kitelepítették Békéscsabára. 

Az 59. csallóközi honvéd zászlóalj

Régi-új bejegyzés: úgy gondoltam, hogy az 59. honvéd gyalogzászlóalj megérdemel egy külön írást. Az igazat megvallva az alakulat története (szerencsére) nem volt túl mozgalmas, így a zászlóalj zászlószenteléséről szóló bejegyzést használtam alapnak, kiegészítve néhány fontosabb információval. Az 1868. évi XLI. törvénnyel megalakult m. kir. honvédség. Egy erős, korszerű katonai erő helyett azonban

ekkor egy rendfenntartó milíciának szánt szervezet jött létre, amely nélkülözte a tüzérséget, a műszaki csapatokat és a magasabb szintű katonai kötelékeket is.

Az 1869-ben megalakított 82 gyalogzászlóalj mindegyike a valóságban egy gyenge század létszámával rendelkezett, a 40 huszárszázad pedig csupán szakasz erejű volt.

Komárom 1940

Egy kedves kutatótárs nemrégiben egy érdekes dokumentumra hívta fel a figyelmemet: a Magyar Nemzeti Levéltár jóvoltából digitálisan kutathatóvá vált egy jegyzék, amely a m. kir. székesfehérvári honvéd hadtest parancsnokság alárendeltségébe tartozó alakulatok adatait tartalmazza. 

A gépelt táblázatban az alakulat neve mellett az elhelyezése, illetve a parancsnok neve szerepel, az 1940-es állapotnak megfelelően. A jegyzék 128 katonai szervezet adatait közli, ebből 28 Komáromban települt. A mai bejegyzésben ezeket teszem közzé.