2019. március 11., hétfő

Komáromi veteránok: Tarján Mihály

Tarján Mihály 1891-ben született Szőnyben Tachauer Sámuel és Kohn Julianna második
gyermekeként. Édesapja 1890 óta szikvízgyártó üzemet működtetett a településen. Mihály Szőnyben és Komáromban járt iskolába, majd Szentendrén a Csoknyay Szerszámgyárban dolgozott, mint üzemvezető. 1914-ben a háború kitörésekor katonai szolgálatra hívták be.

Háborús pályafutását az alábbi levélből ismerhetjük meg, amelyet ő maga írt, már hadirokkantként, 1916-ban:

2019. február 20., szerda

Fénykép 18.: Őszirózsa helyett


Azt valószínűleg mindenkinek elmondták az iskolában történelemórán, hogy 1918 október végén Budapesten kitört az úgynevezett őszirózsás forradalom. Az esemény közismert neve onnan ered,
hogy a részt vevő katonák tábori sapkáikról eltávolították az uralkodói névjellel díszített sapkarózsákat, és helyébe őszirózsát tűztek - kézenfekvő választásként, hiszen a Halottak napjára készülődő városban a növény mindenütt megtalálható volt.
Azt már kevesebben tudják, hogy október 31-én az események után kullogó Honvéd Főparancsnokság, József főherceg utasítása alapján hivatalosan is engedélyt adott a sapkarózsák levételére. Egyúttal megengedték a nemzeti színű kokárdák viselését.
A forradalmat követő időszakban a még meglévő alakulatok katonái hol így, hol úgy oldották meg a jelképek lecserélését. A tiszti sapkák hímzett rózsáin a névjelet tartalmazó középmezőt viszonylag könnyű volt egy nemzetiszínű szalagdarabbal eltakarni. Mivel a legénységi sapkarózsák egy darab fémből készültek, azokat nem nagyon lehetett átalakítani - bár erre is akadtak példák. A legénység általában egy nemzetiszínű szalaggal bevont gombot, vagy egy szalagdarabot varrt a sapkájára, de akadtak olyanok is, akik semmit sem viseltek a rózsa helyén.
A bemutatott képen egy őrmester látható. Sajnos a sapkája csúcsa nem vehető ki rendesen, de ő valószínűleg egy kis darab nemzetiszínű szalagot varrt fel a rózsa helyére. A galléron már csak egy keskeny posztócsík jelzi a gallérhajtóka színét. 
A felvétel Licht Ödön fényképész műtermében készült a Klapka tér 9-es számú házában. Licht 1912-ben nyitotta meg üzletét, és 1922-ben bekövetkezett haláláig dolgozott itt. 


2019. január 1., kedd

Sziklay János: A hadnagy úr (részlet)

A Magyar Szemle című katolikus irodalmi folyóirat 1889-es évfolyamában bukkantam rá Sziklay János: A hadnagy úr című elbeszélésére, amelyet a lap hat folytatásban közölt le. A szöveg első része számomra a legérdekesebb, mivel az egy életképet mutat be a behavazott Monostori Erődről.
Mivel a leírás meglehetősen érzékletes, úgy gondolom, hogy az író személyes élményein alapulhat. Sziklay János katonai szolgálatáról nem találtam adatokat, a Magyar Katolikus Lexikonban olvasható életrajza azonban megemlíti, hogy 1878-ban szolgálta egyéves önkéntesi évét Pozsonyban. Valószínűleg ekkor kerülhetett valamelyik téli hónap során Komáromba, ekkor volt alkalma megfigyelni a hólepelbe burkolózó erődöt, és az élményt felhasználta A hadnagy úr című írásában. A teljesség kedvéért megjegyzem, hogy Sziklayból az önkéntesi év végén nem lett tartalékos tiszt.

2018. december 24., hétfő

A II. világháború hősi halottja: Sebastian Hopfgartner

Sebastian Hopfgartner 1924. március 1-én született a bajorországi Öxing bei Grafingban (a település ma München része). A II. világháborúban kiérdemelte a 2. osztályú Vaskeresztet, valamint az Ezüst Sebesülési Jelvényt is (ezt 3-4 sebesülés után adományozták). Hopfgartner 1944 decemberében a Komárom környéki harcokban súlyosan megsebesült, és a 634-es számú tábori kórházban 1944 december 24-én, Szenteste elhunyt. Halálakor Unteroffizier rendfokozatban (kb. őrmester) szolgált, alakulata a nyilvántartás szerint a 61. tartalék-zászlóalj 4. százada volt, de valószínűleg már másik egység kötelékében vett részt a Komárom környéki harcokban. A halotti értesítője szerint egy gránátos ezredben szolgált.
Sebastian Hopfgartnert a dél-komáromi Hősi Temetőben hantolták el, számos bajtársával együtt. A temetőben nyugvó német katonákat 1998-ban a Német Hadisírgondozó Népi Szövetség munkatársai exhumálták. A maradványokat a budaörsi magyar-német katonai temetőben helyezték örök nyugalomra. A feltárás során Sebastian Hopfgartnert sikerült azonosítani, így ma már egy rendes sírkő alatt nyugszik a budaörsi temető 12-es parcellájának 583-as számú sírjában, 14 másik bajtársával együtt.

2018. december 15., szombat

Hírek a múltból 24.: A katonai kaszinó hangversenye


1894 december 15-én szombaton a Komáromban működő cs. és kir. tudományos és kaszinó-egylet hangversenyt rendezett, amelyről a Komáromi Lapok részletes beszámolót közölt, igaz "térszűke miatt" csak a december 29-i számban. Most az újságcikk alapján, a Youtube segítségével igyekszem megidézni annak a 124 esztendővel ezelőtti szombat estének a hangulatát. Bár a lapban nem említik, a helyszín minden bizonnyal a Tiszti Palota épülete volt. Az írásban említett katonatisztek teljes nevét, rendfokozatát és alakulatát a cikk végén sorolom fel.

2018. november 25., vasárnap

Dokumentum: Nemzetőri tiszti gyűlés jegyzőkönyve Komárom 1849

A tatai születésű Hamary Dániel részt vett az 1848/49-es szabadságharcban, és a komáromi várőrséggel együtt tette le a fegyvert. Élményeiről később könyvet is írt  Komáromi napok 1849-ben, Klapka György honvédtábornok alatt címmel. Az alábbi jegyzőkönyvet is ő publikálta 1868-ban a Honvéd című katonai folyóiratban.

„Folyó 1849-dik évi augusztus 9-én d.e. 10 órakor Amtman Jenő polgármester úr elnöklete alatt tartott nemzetőri tiszti gyűlés jegyzőkönyve. 

„Miután a várőri szolgálat sokkal tetemesb, minthogy ezt megbízatásához képest a nemzetőrség jelenlegi létszámában teljesíthetné, — nem tekintve azért az erre vonatkozó törvény betűire, de a beállott szükség által parancsolt eszközöket véve foganatba, elhatároztatott, mikép