2020. január 31., péntek

A II. világháború hősi halottja: Johann Stiglmayr


Johann Stiglmayr őrvezető (Gefreiter) 1925 január 31-én született a felső-ausztriai Rannán. Ez a pár házból álló törpefalu ma közigazgatásilag Peuerbach városkához tartozik.

Stiglmayr egy rögtönzött alakulat, egy úgynevezett "Gneisenau"-zászlóalj katonájaként vett részt a Komárom környéki harcokban. Korábban már megsebesült, ezért megkapta a Sebsülési Jelvényt. Az egységét a bécsi XVII. hadkerület területéről állították fel 16. hadrendi számmal, valós ereje nem ért fel egy rendes zászlóaljéval, ezért harccsoportnak (Kampfgruppe) nevezték. Stiglmayr őrvezető a harccsoport 2. századának katonájaként esett el 1945 január 7-én, nem sokkal a 20. születésnapja előtt. 
Johann Stiglmayrt valószínűleg a dél-komáromi Hősi Temetőben hantolták el, számos bajtársával együtt. A temetőben nyugvó német katonákat 1998-ban a Német Hadisírgondozó Népi Szövetség munkatársai exhumálták. A maradványokat a budaörsi magyar-német katonai temetőben helyezték örök nyugalomra. Stiglmayr őrvezetőt nem sikerült azonosítani a feltáráskor, de feltehetőleg azok között volt, akiket ismeretlenként temettek újra Budaörsön.


Köszönet a segítségért Rabi Lenkének és Dr. Számvéber Norbert alezredesnek!

2020. január 8., szerda

János Szalvátor főherceg ezredes fényképe

Szokás szerint valami teljesen mást kerestem az interneten, amikor rátaláltam erre a felvételre. A bécsi Theathermuseum osztotta meg az europeana,eu oldalon Habsburg–Toscanai János Szalvátor főherceg portréját, amelyet Ferdinand Wittmann (vagy id. Wittmann Nándor) komáromi fényképész készített. A főherceg 1876-78 között állomásozott városunkban, mint a cs. kir. 3. (Pichler vezérőrnagy) tábori tüzérezred parancsnoka, ezredesi rendfokozatban. A főherceg waffenrockján ki is lehet venni az alakulat hadrendi számával ellátott gombokat. Említést érdemel a két felső gomb között kilógó, kötött gombbal ellátott zsinór. Ennek segítségével a waffenrockot a huszárok mentéjéhez hasonlóan panyókára vetve is lehetett viselni a zubbony felett.  



Wittmann fotóját valószínűleg sokszorosították is, a Vasárnapi Újság hasábjain megjelent korabeli rajz jól felismerhetően ennek alapján készült. 




2020. január 5., vasárnap

Műtárgy + Hírek a múltból: Vöröskereszt ünnepély 1916

Az I. világháború alatt a Vöröskereszt Magyarországon is igen aktívan részt vett a sebesült katonák ellátásában. A szervezet tevékenységének anyagi fedezetét jórészt adományokból teremtették elő, a munkát pedig önkéntesek végezték. Az adománygyűjtés egyik formája volt a szórakoztató rendezvények szervezése, amelyek bevétele a szervezet kasszáját gyarapította. Komáromban 1916 június 29-én Péter Pál napján rendeztek egy ilyen eseményt, amelyről a helyi sajtó is beszámolt. A bemutatott tárgy egy meghívólevél, amelyet a rendezvény egyik önkéntesének, bizonyos Liszkay Irénnek küldtek. A kőnyomatos eljárással sokszorosított formalevelet maga a várparancsnok, Konstanz Dobler von Friedburg altábornagy írta alá.

2019. december 21., szombat

A Nagy Háború hősi halottja: Sebestyén Sándor

Sebestyén Sándor 1895 december 25-én született Sebestyén Kálmán mészáros és Sohonyai Terézia gyermekeként. A polgári életben mészárossegédként dolgozott, minden bizonnyal a családi vállalkozásban. Az I. világháborúban tizedesként szolgált a cs. és kir. 12. gyalogezred I. zászlóaljának 2. századában. 1915 végén sebesülten került Miskolcra, a 2. számú megfigyelőállomás* kórházába. Itt hunyt el 1915 december 21-én, négy nappal a 21. születésnapja előtt. Halálának okaként mellhártyaizzadmányt jelölt meg a veszteségi lista.

2019. december 14., szombat

Műtárgy: kitüntetés adományozó okirat

Saághy-Ruszek Aurél 1880 január 16-án született a Bars vármegyei Nagysárón. A régi magyar nemesi családból származó fiatalember a katonai pályát választotta: egyéves önkéntesként kezdett a cs. és kir. 76. (Salis-Soglio) gyalogezrednél. Tartalékos hadapród tiszthelyettesből nevezték ki hadnaggyá 1901 november1-el. Hét évvel később, 1908-ban főhadnaggyá léptették elő.

2019. november 27., szerda

Hála-adó prédikáczió Mántua megvételének hire hallására

Az 1799-1802 között vívott második koalíciós háború első évének egy fényes győzelme volt Mantova városának bevétele. Az osztrákok 1797-ben, fél éves ostrom után veszítették el az erősséget. 1799 júliusában Kray Pál táborszernagy vezetésével igyekeztek visszavenni a stratégiai fontosságú, és igen jól védhető települést a franciáktól. Napóleon úgy számolt, hogy a jelentős számú és készletekben bővelkedő védősereg legalább novemberig képes lesz tartani magát.

2019. november 16., szombat

Nyugdíjasok


1906-ban jelent meg először Az osztrák-magyar hadsereg nyugállományú tisztjeinek sematizmusa

című kiadvány. A hivatalos adatok alapján szerkesztett, ámde magában nem hivatalos periodika a közös hadsereg, a haditengerészet, a Landwehr, valamint a cs. kir. csendőrség nyugállományú és szolgálaton kívüli tisztjeit és tisztviselőit tartalmazta. A neveket rendfokozat szerint csoportosítva közölte, a nyugdíj vagy a kilépés időpontjával, a kitüntetésekkel és a lakhellyel együtt. A későbbi számok már a születési évet is közölték, továbbá azt is, hogy az illető mely háborúkban vett részt. Sok személynél a pontos lakcímet is feltüntették. Az első kiadást még öt kötet követte 1908-ban, 1910-ben, 1911-ben, 1913-ban és 1914-ben. A szerkesztő Dr. Jaro Parall tartalékos százados volt, a kiadó Grazban működött. A nyugállományúak sematizmusa értékes forrás a korszakkal foglalkozó kutatók számára. A megjelent számok online kereshetőek ITT.
Ebben a bejegyzésben azokat a személyeket válogattam ki az utolsó, 1914-es kiadványból, akik Komáromban éltek.