2018. november 15., csütörtök

A cs. kir. 9. sorgyalogezred ezredtörténete

Az osztrák-magyar haderő alakulatairól számos történeti mű született. Az összefoglalóan
ezredtörténeteknek nevezett munkákat jellemzően a 19. század közepétől kezdték kiadni, természetesen német nyelven. A szerző általában az alakulat egyik tisztje volt, de egyes ezredek kívülállót bíztak meg a feladattal: Gustav Amon von Treuenfest például közel húsz különböző gyalog-, és lovasezred ezredtörténetét állította össze az 1870-es évek végétől. Érdekességként megemlíthető, hogy a komáromi 12. gyalogezred történetét feldolgozó, 1877-80-ban megjelent kétkötetes munka szerzője János Szalvátor főherceg volt.

2018. október 31., szerda

Hírek a múltból 23.: Indítvány

A Komáromi Ujság 1918 október 31-i számában közölt híreket az előző nap megtartott városi közgyűlésről.  Indítványok hangzottak el a Nemzeti Tanácshoz való csatlakozás ügyében, illetve Wekerle Sándor volt miniszterelnök vád alá helyezése is szóba került. A harmadik indítvány, amelynek szövegét az alábbiakban közlöm, a haderővel volt kapcsolatos.

INDÍTVÁNY.
Mondja ki Komárom thjf. szab. kir. város törvényhatósági bizottsága, hogy sürgős átiratban fordul a komáromi katonai állomásparancsnoksághoz az iránt, hogy miután Magyarország elvált a darabokra szakadt Ausztriától, s ennélfogva megszűnt köztük minden közösség, úgy az intézményekben, mint a nyelv használatában, intézkedjék, hogy
1. a volt közös hadsereg helyi raktáraiban levő készletek, fegyverek és felszerelések semmiféle parancsra se adassanak át, illetve szállíttassanak el az ország határán kívülre, hanem azok a le számolásig itt őriztessenek mint a magyar állam tulajdonai,
2. a parancsnoksága alá tartozó öszszes kincstári épületekről a németnyelvű feliratokat, mint amelyek az önérzetes magyar nép érzületét bántják s hivatásuknak egy olyan helyőrségben, amelynek a legénysége nagyrészt magyar anyanyelvű, amúgy se felelnek meg, azonnal távolíttassa el, illetőleg cseréltesse ki az önálló Magyarország hivatalos nyelvén : a magyar nyelven írott feliratokkal.
Tisztelettel benyújtja :
Vargha Sándor.
A közgyűlés mindhárom indítványt egyhangúlag elfogadta.

2018. október 20., szombat

Ledöntött sírkövek

Hűséges olvasóm és egyben lelkes segítőm, Lengyel Ákos küldött a minap két fényképet, amik mélyen elszomorítottak. A képek ugyanis két "újrafelhasználásra" váró sírkövet ábrázoltak. A feliratuk szerint ez egyik alatt egy 1848/49-es honvédtiszt pihent, a másik egy I. világháborús veterán, 1942-ben vitézzé avatott törzstiszt nyughelyét jelölte, az észak-komáromi temetőben. 
Mivel a sírokat már minden bizonnyal felszámolták, ezért legalább itt a blogon igyekszem emléket állítani ennek a két magyar katonának, akiket az utókor - úgy tűnik - feledésre ítélt.

nemesszeghi Nemesszeghy Antal honvéd hadnagy

Nemesszeghy István csizmadiamester, városi polgár és Csóka Judit fia. Született: Komárom, 1830. április 6., római katolikus. Foglalkozása: csizmadia segéd. Felesége 1852-től boronkai Boronkay Anna.
1848 őszétől honvéd. Őrmester, majd 1849. július 16.-tól hadnagy a 101. honvédzászlóaljban a Közép-Tiszai hadseregnél. Szeptember elején menekültként Komáromba érkezik, a 18. zászlóaljhoz osztják be szolgálattételre. A vár őrségével teszi le a fegyvert.
Az 1850-es években, 1867. és 1890.csizmadiamester Komáromban. Az utóbbi két időpontban a helyi honvédegylet tagja. A komáromi ipartestület és betegsegélyző egyesület elnöke volt. Meghalt Komáromban, 1900. február 8-án.

Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban

Sóváry (Sohár) Ottó őrnagy

1874-ben született a szolnok-doboka vármegyei Bethlen-ben. 1896 május 1-től hadnagy a cs. és kir. 23. tábori vadászzászlóaljban, 1901 május 1-én főhadnaggyá léptetik elő. 1907 és 1910 között a kőszegi katonai alreáliskolában tanít, matematikát, természettörténetet és katonai gyakorlatokat. 1910 november 1-el százados, a cs. és kir. 83 gyalogezredben. A mozgósításkor az ezred 15. századának parancsnoka. 1914 szeptember 7-én Lublinnál megsebesül, majd október 22-én ismét, ezúttal súlyosan. A felkarján és a mellkasán elszenvedett sérüléseit a prágai 2. tartalékkórházban kezelték. A Katonai Érdemkereszt hadiékítményes 3. osztályával tüntetik ki. Sebesülése maradandónak bizonyul, az 1917-ben megejtett felülvizsgálat szerint csapatnál nem, csupán helyi alkalmazásban szolgálhat tovább. Ismeretlen időpontban őrnaggyá léptetik elő. 1920 után Észak-Komáromban marad, ahol a bencés gimnáziumban tornatanárként működik. A Felvidék és Komárom visszatérése után a magyar hatóságok  nyugállományú őrnagyi rendfokozatát elismerik, Sohár a városban szerveződő frontharcos mozgalom egyik vezetője lesz. 1942 február 18-án vitézzé avatják, nevét Sóváryra változtatja. A Vitézi Rendben tisztséget is vállal, mint a vármegye vitézi széktartója. 1943-ban Nemzetvédelmi Kereszttel tüntetik ki. 1944-ben hal meg. 


2018. szeptember 28., péntek

A Nagy Háború hősi halottja: Mézes Lajos

Mézes Lajos 1886 szeptember 1-én született, civilben földművesként dolgozott. 1915 tavaszán hívták be harctéri szolgálatra a cs. és kir 5. huszárezredhez. 1915 szeptember 28-án, Volhíniában, egy Novo-Seliki nevű település közelében hősi halált halt. Mézes halálakor már tizedes volt, az ezred II. gyalogos különítményében (Fussabteilung) szolgált, amelyet valószínűleg a lovukat vesztett huszárokból állítottak fel. Mézes Lajos özvegyet és egy árvát hagyott maga után. Emlékét az észak-komáromi református templom emléktáblája őrzi. 

2018. szeptember 16., vasárnap

Fénykép 17.: Katonai tisztviselő

A mai bejegyzésben egy osztrák-magyar katonai tisztviselő fényképét szeretném bemutatni. De mi is az a katonai tisztviselő?

A katonai tisztviselők (németül: Militärbeamten) alatt összefoglalóan azt a személyzetet  értjük, amely a hadsereg működtetéséhez elengedhetetlenül szükséges hivatali munkát, illetve (nem közvetlenül katonai jellegű) technikai háttérfeladatok irányítását végezte.
A katonaállományú tisztikar, a lelkészek, hadbírák, katonaorvosok, valamint gazdászati tisztek mellett a tisztviselők is igen jelentékeny létszámú csoportot képeztek, amelyet számos szakágra osztottak fel. A teljesség igénye nélkül ide tartoztak a gyógyszerészek, az állatorvosok, az élelmezők, a térképészek, a vívómesterek, valamint különféle szertárakban szolgálatot teljesítő tisztviselők is. A szakágakhoz tartoztak továbbá altiszti jellegű, rangosztályba nem sorolt havidíjasokis, valamint legénységi segédszemélyzet.

2018. augusztus 5., vasárnap

Hírek a múltból 22: Nagystílű nemzetközi szélhámost fogtak el Komáromban

A múlt század első felében szinte minden ember ismerte a "köpenicki kapitány" történetét: 1906-ban a németországi Köpenick városában egy Wilhelm Voigt nevű szélhámos, porosz tiszti egyenruhában "eltérített" egy őrjáratot, a katonákkal letartóztatta a város vezetőit, majd magához vette a település pénztárát és eltűnt. Bár hamarosan elfogták, a történet bejárta a világot. De említhetjük Frank Abagnale-t is, aki pilótaegyenruhában szélhámoskodott, több évig sikeresen - történetéből készült a Kapj el ha tudsz című film.
1941-ben Komáromban is felbukkant egy egyenruhás szélhámos - név szerint bizonyos Hajden (Hayden) Iván  (István) Mátyás, aki már hosszú bűnlajstrommal "büszkélkedhetett". 1913-ban a cs. és kir. 44. gyalogezredből szökött meg, és egyenruhában követett el bűncselekményeket. 1914-ben elfogták, s három év börtönre ítélték, amiről számos korabeli újság beszámolt. 1916-ban azonban egy hasonszőrű imposztor társaságában ismét megszökött.  

2018. július 12., csütörtök

A II. világháború hősi halottja: Franz Marass

Franz Marass 1910. október 26-án született a Sopron vármegyei Szikrán. A falu a trianoni békediktátum következtében Ausztriához került, ma Seiggraben a neve. 1938-ban Ausztria Németország része lett, az osztrák férfiak a II. világháborúban a német hadseregben szolgáltak. Franz Marassnak is ez a sors jutott osztályrészéül. A háborúból azonban sosem tért haza feleségéhez és gyermekeihez: a német 486/I. gránátos pótzászlóalj katonájaként Komáromnál halt hősi halált 1945 január 7-én. 
Franz Marasst a dél-komáromi Hősi Temetőben hantolták el, számos bajtársával együtt. A temetőben nyugvó német  katonákat 1998-ban a Német Hadisírgondozó Népi Szövetség munkatársai exhumálták. A maradványokat a budaörsi magyar-német katonai temetőben helyezték örök nyugalomra. A feltárás során Franz Marasst sikerült azonosítani, így ma már egy rendes sírkő alatt nyugszik a budaörsi temető 13-as parcellájának 817-es számú sírjában, három másik bajtársával együtt. Emlékét szülőfalujának II. világháborús emlékműve is őrzi. 












Köszönet Rados Dávidnak és Rabi Lenkének a bejegyzés elkészítéséhez nyújtott segítségükért!