Képeslap 11.: Újvidékre címezve

A most bemutatott képeslap annyiban rendhagyó, hogy a cs. és kir. 6. vártüzér ezred egyik
szerb anyanyelvű katonája küldte haza Ujvidékre 1915 májusában. A címzés magyar nyelvű, csupán az üzenet íródott szerbül. A címzett egy bizonyos Romanovity Szava nevű ujvidéki asztalosmester, akinek frissen bevonult fia küldött képeslapot Komáromból. 

Maga a szöveg eléggé általánosnak mondható, magyar fordításban így hangzik: 

"Kedves apa! Megérkeztem a rendeltetési helyemre és felöltöttem az egyenruhát. Eddig egészséges és jól vagyok, 6-7 vagyunk újvidékiek. A ruhám összecsomagolom, és elküldöm. Üdvözlöm a testvéreim."

Trench art kulacspohár

A trench-art, avagy magyar nevén lövészárok-művészet az az alkotó tevékenység, amelyet
jellemzően háborús időkben katonák, hadifoglyok, időnként civilek végeznek. Ennek során jellemzően katonai tárgyakat, felszereléseket, vagy akár harctéri hulladékot alakítanak át dísz-, illetve emléktárggyá. A mai bejegyzés egy ilyen tárgyat mutat be.

Néhány éve a világhálón bukkant fel az alábbi képeken látható ivóalkalmatosság. Egy alumíniumból készült, 2,5 decis német kulacspohár, gyártójelzés nélkül. Egykori (valószinűleg nem az első) tulajdonosa egy magyar katona lehetett. 

Pénzesutalvány

149 évvel ezelőtt, 1874. augusztus 6-án, csütörtökön adták fel ezt a postautalványt a Szerém vármegyei Sotin falu postahivatalában. Bizonyos Georg Blum 3 forint összeget küldött Komáromba Sebastian Blum gyalogos részére, aki - mint az az utalványon is olvasható - a cs. kir. 70. gyalogezredben (ezredtulajdonos: báró Franz Philippovich von Philippsberg táborszernagy) szolgált ekkor. A Pétervárad környékéről sorozott ezred alapvetően horvát legénységű volt, de szolgáltak itt más nemzetiségek is. Sotin maga elég vegyes lakosságú volt, a horvát többség mellett jelentős magyar és németajkú kisebbséggel. A feladó és a címzett nevük alapján valószínűleg az utóbbi csoporthoz tartoztak. 

Egy határőr emlék megmentése

Az idősebbek még emlékezhetek arra az időre, amikor az - akkor még önálló szervként működő - Határőrség egy jelentősebb alakulatot állomásoztatott Komáromban. A határőr laktanya az Erzsébet-híd feljárójával párhuzamosan futó Szélső utcában található. Miután a Határőrség kiürítette, egy darabig iskola működött benne, jelenleg üresen áll, új tulajdonosra várva. 

Az épület előtt egy kis virágoskert volt kialakítva, ennek központjában egy térplasztika helyezkedett el, amely a Határőrség jelvényét ábrázolta. Mivel az alkotás központi eleme egy vörös csillag volt, a rendszerváltás után földdel fedték be, és virágokat ültettek fölé. 

Fénykép 26.: Esküvő

Első ránézésre egy katonatisztet láthatunk menyasszonyával, valamikor a múlt század
fordulóján. Ennél azonban valamivel többről van szó ebben az esetben is. 

Míg a Komáromban készült katonafotók viszonylag gyakoriak, az "egyéb" fegyveres, illetve egyenruházott testületek tagjait ábrázoló felvételek meglehetősen ritkának számítanak. Én magam talán tucatnyi ilyen fényképet láttam az elmúlt években. 

Ezért is érdekes számomra a most bemutatott esküvői fotó, a vőlegény ugyanis nem katona, hanem a m. kir. Pénzügyőrség tisztviselője. 

Fénykép 25.: Csoportkép...de hol is?

Mai bejegyzésem kicsit kakukktojás, mert a bemutatott fényképet ugyan komáromi fotográfus
készítette, de nem Komáromban...de ne szaladjunk ennyire előre. 

Igen tekintélyes méretű fotóról van szó, a hátlap kartonnal együtt majdnem A3-as nagyságú. A méret indokolt, hiszen a csoportképen több, mint hetven személyt számolhatunk meg. Egy részük civil, de a többség katona, ruházatukból ítélve nagyrészt huszárok - legalábbis első ránézése ezt gondoltam. 

Hírek a múltból 33.: Lében ezredes nekrológja

Meghalt Lében Ödön ezredes, a volt cs. és kir. 12-ik gyalogezrednek, Komárom háziezredének egykori parancsnoka.

A tulsóféli komáromi közkórházban fejezte be életét a hetven éves ösz katona. — Az állampolgárságáért folytatott küzdelmek, a létért való nehéz harcok, a sok lelkiszenvedés őrölték fel minden erejét.

Péntekre, április hó 10-ere virradó reggel meghalt a tulsófelen, a városi közkórházban Lében
Ödön ezredes, aki háziezredünknek, a 12-ik gyalogezrednek volt egykoron parancsnoka, majd a háborús években a komáromi hadkiegészítő kerületnek lett a vezetője s mint ilyen a sorozóbizottságnak volt az elnöke. Hetven éves születési évfordulójának küszöbén vette magához a gondviselés az ősz ezredest, hogy megszabadítsa a trianoni mártíromság földi szenvedéseitől.