A Nagy Háború hősi halottja: Molnár Gyula

Több bejegyzés szólt már Komárom I. világháborús hősi halottairól. Jelenleg több, mint 300 hősi halottról tudok, sajnos számos esetben az adatok hiányosak. Több, mint egy évtizede foglalkozom a témával, éppen ezért nagy öröm, ha egy-egy személyről új információkat tudok meg.  Ez az írás egy ilyen esetről fog szólni.

A hősi halottak kutatása során a tisztek jelentok a "könnyebb esetet". A haderő adminisztrációja róluk általában több információt tárol, e mellett általában a másodlagos forrásokban (hírlapok stb.) több mindent lehet róluk találni. 

Éppen ezért volt különös Molnár Gyula népfelkelő hadnagy esete, őt ugyanis semmiféle katonai veszteségi adatbázisban nem találtam meg. Hősi halálának tényéről a Komáromi Ujságból szereztem tudomást, amely két rövid hírt közölt az esetről. 

Képeslap 12: Belsővár kantin

Ebben a bejegyzésben egy ritkább képeslapot szeretnék bemutatni. A lapot ugyan postára adták 1944

februárjában, Komáromból Budapestre, de sem a címzett személye, sem a rövid üzenet nem bír különösebb jelentőséggel. 

Annál inkább érdekes a lap "képes fele", mivel egyedülálló felvételeket mutat be. A képeslapot Mórocz Ernő fényképész adta ki, minden bizonnyal ő készítette a rajta látható fotókat is.  Mórocz a Felvidék 1938-as visszatérése után kezdte működését, Alexej Sobotka cseh fényképész műtermét vette át, aki visszatelepült Brnoba. Mórocz 1948-ig működhetett, utána kitelepítették Békéscsabára. 

Az 59. csallóközi honvéd zászlóalj

Régi-új bejegyzés: úgy gondoltam, hogy az 59. honvéd gyalogzászlóalj megérdemel egy külön írást. Az igazat megvallva az alakulat története (szerencsére) nem volt túl mozgalmas, így a zászlóalj zászlószenteléséről szóló bejegyzést használtam alapnak, kiegészítve néhány fontosabb információval. Az 1868. évi XLI. törvénnyel megalakult m. kir. honvédség. Egy erős, korszerű katonai erő helyett azonban

ekkor egy rendfenntartó milíciának szánt szervezet jött létre, amely nélkülözte a tüzérséget, a műszaki csapatokat és a magasabb szintű katonai kötelékeket is.

Az 1869-ben megalakított 82 gyalogzászlóalj mindegyike a valóságban egy gyenge század létszámával rendelkezett, a 40 huszárszázad pedig csupán szakasz erejű volt.

Komárom 1940

Egy kedves kutatótárs nemrégiben egy érdekes dokumentumra hívta fel a figyelmemet: a Magyar Nemzeti Levéltár jóvoltából digitálisan kutathatóvá vált egy jegyzék, amely a m. kir. székesfehérvári honvéd hadtest parancsnokság alárendeltségébe tartozó alakulatok adatait tartalmazza. 

A gépelt táblázatban az alakulat neve mellett az elhelyezése, illetve a parancsnok neve szerepel, az 1940-es állapotnak megfelelően. A jegyzék 128 katonai szervezet adatait közli, ebből 28 Komáromban települt. A mai bejegyzésben ezeket teszem közzé. 

Fénykép 29.: Őrvezetők 1924

A bemutatott felvételen Horváth Antal győri vándorfényképész bélyegzője olvasható, így nem
biztos hogy a kép Komáromban készült, a dedikáció datálása ellenben egyértelműen a város van megjelölve. A teljes felirat a következő: 

Emlék Mariskánknak Komárom 1924. IV. 4. 

A dátum tanúsága szerint e sorok pontosan 100 ével ezelőtt íródtak. A korabeli írás alatt egy jóval később, golyóstollal odavetett név olvasható: Babos Pál. Mindezen túlmenően sajnos más információt nem tudhatunk meg a feliratokból. 

Magán a forón két, őrvezetpi rendfokozatban lévő katona látható, beazonosíthatatlan helyszínen. Érdekességet az általuk viselt felsőruházat jelent. A bal oldali katonán jól azonosíthatóan egy amerikai zubbony látható. A Nemzeti Hadsereg még 1920-ban vásárolt 1000 készlet használt amerikai egyenruhát, az Európában állomásozó haderő leszerelési anyagából, ezt a fennmaradt fényképeken kívül levéltári anyag is bizonyítja. A legénységi használatra szánt amerikai eredetű ruházat vélhetően az 1920-as évek közepén kopott ki a szolgálatból, az itt bemutatott fotó tanúsága szerint 1924-ban még akadt katona, aki ilyet viselt. A zubbony gombjai jól láthatóan sima felületűek, úgy tűnik hogy felületüket szövet borítja. Feltehetően a régi gombokat próbálták meg ilyen módon hasznosítani. 

A jobb oldali személyen egy rejtett gombolású, világháborús minta alapján készült zubbony látható, a mellzsebek fedőit azonban - vélhetően utólag - gombolással látták el. 

A Nagy Háború hősi halottja: Fabriczius Dániel

Lengyel Ákos barátom hívta fel a figyelmemet erre az I. világháborús hadisírra, amely az észak-komáromi temetőben található. 

A míves kialakítású síremléken eredetileg az ott nyugvó katona arcképe is látható volt, a porcelénkép mára azonban kivehetetlenné fakult. A sírfelirat azonban még szerencsére olvasható, szövege a következő: 

Fénykép 28.: Viszlát, Iván!

Azt hiszem 1945 utáni témával eddig nem nagyon foglalkoztam a blogon. Ez most megváltozik :)

A felvétel egy nyugati sajtóban megjelent fotó, a hátoldali felirat szerint 1959 márciusában publikálták. A szöveg szerint egy, a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok létszámcsökkentéséről szóló írás illusztrációjaként szolgált. A helyszín elvileg Komárom, a képen látható igen nyáriasan öltözött emberek alapján szerintem nem 1959 tavaszán, hanem inkább az előző év nyarán készülhetett a felvétel. A két szakasznyi, rezesbandára menetelő szovjet katona eszerint egy búcsúünnepség része lenne, annak alkalmából, hogy ők elhagyják Magyarországot. Ezt az információt a kép alapján se megerősíteni, se cáfolni nem tudom, viszont a Nemzeti Képarchívumban találtam hasonló eseményen készült, 1958 márciusára datált felvételeket. 

Amit nem sikerült kiderítenem - és ebben számítok az olvasóközönségre - az az, hogy a városon belül hol készülhetett a fénykép? A város alaposan átalakult 1959 óta, de az idősebbek közül talán valakinek még ismerős lesz a helyszín. Jó eséllyel persze a Klapka György út - Mártírok útja vonalon lehetett a felvonulás, de azon belül vajon hol?