Hadisírgondozás

Ma két hete, hogy kilátogattam a szőnyi temetőbe egy kis terepmunkára. Nem messze  a bejárattól található egy II. világháborús katonasír. A benne nyugvók nagymamám révén rokonaim, ezért is éreztem úgy, hogy kicsit rendbe kell tennem a sírjukat.

Bacskor Ernő és Bacskor András testvérek voltak, mindketten Dunamocson születtek.  Ernő az idősebb, civilben férfiszabó volt, András, az öccse asztalosnak tanult. Ernő a háború végén már hadköteles korban volt, így őt be is vonultatták, Komáromba került légvédelmi tüzérnek. 19 éves öccse még nem volt katona, viszont az a veszély fenyegette, hogy leventeként Németországba viszik, mint az sok más vele egykorú fiúval előfordult. Bátyja azzal igyekezett megóvni őt, hogy elintézte: Andrást hívják be az ő alakulatához, így nem kell külföldre mennie, és neki lehetősége lesz vigyázni rá. Sajnos ez utóbb végzetes döntésnek bizonyult.

A testvérek egyszerre haltak hősi halált, 1945 március 25-én, Boldogpusztán, Szőny határában, amikor a fedezékükben akna robbant. Az elbeszélések szerint András éppen ennivalót vitt a bátyjának, ekkor érte őket a végzetes találat. A helyszínen temették el őket bajtársaik. Néhány nappal később Komáromot elfoglalta a szovjet hadsereg, valószínűleg ezért történhetett, hogy a Bacskor-fivérek neve nem szerepelt a hivatalos veszteségi nyilvántartásban. Haláluk híre azonban hazajutott, így a harcok elültével a testvérek édesapja Ernő apósával (halála előtt két héttel nősült meg) és még pár férfirokonnal együtt átjött Szőnybe, hogy hazavigyék a fiúkat. Az ideiglenes sír kihantolásakor azonban kiderült, hogy kettejükön kívül még legalább egy katona van velük együtt, sátorlapba tekerve eltemetve. Érthető módon nem próbálták szétválogatni a maradványokat, hanem úgy döntöttek, hogy a helyszínen, de megszentelt földbe, a szőnyi katolikus temetőbe temetik el mindannyiukat. Az elbeszélés szerint Ernő még felismerhető volt, innen tudhatták, hogy valóban őket találták meg. A halotti anyakönyv szerint a temetésre 1945 április 15-én került sor. Ebbe csak a két Bacskor-fiú adatai vannak bevezetve, csupán megjegyzésként szerepel, hogy rajtuk kívül még másik katona is fekszik a sírban. 

Mivel a háború után visszaállt az 1938 előtti határ, a rokonok nem tudtak átjárni gondozni a sírt. A sírkőállítást nagymamám intézte (őt 1948-ban kitelepítették Magyarországra). Ő szerencsére még jó egészségnek örvend, tőle ismerhettem meg én is a testvérek tragikus történetét. Én elmeséltem Rabi Lenke helytörténeti kutatónak, aki megtalálta a halotti anyakönyvben a Bacskor-fiúkra vonatkozó bejegyzést, és az Elsődleges célpontok című kötetében meg is emlékezett róluk. A hivatalos anyakönyvi adatok alapján most már mindketten megtalálhatók a hadisír.hu veszteségi adatbázisában. Jelenleg azon dolgozom, hogy nyughelyüket hivatalosan is hadisírrá nyilvánítsák. 

Mindenkit arra buzdítok, hogy - most, bő egy hónappal Halottak napja előtt - ha elhanyagolt, nem gondozott katonasírt ismer, szánjon rá némi időt és energiát a rendbetételére. Egyszerű eszközökkel és némi elszántsággal sokat tehetünk azért, hogy a hősök emléke ne menjen feledésbe. 

A sírgondozáson túl, a HM Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztálynak is célszerű jelezni a katonasírokat, mert ezzel is megakadályozhatjuk a felszámolásukat. 

Őket a http://www.hadisir.hu/ oldalon lehet elérni.