A komáromi cs. és kir. 12. gyalogezred 260. ezrednapjára

Az osztrák-magyar haderő számos, nagy múltra visszatekintő ezrede őrizte az ezrednap hagyományát. Ez általában valamelyik, az alakulat által véghezvitt jeles haditett évfordulójához kapcsolódott. A 12. gyalogezred ezrednapját minden év június 18-án, a kolíni csata évfordulóján tartották. 

Az 1915-ben magyar nyelven kiadott rövidke ezredtörténet így írta le az akkor Botta[1] regiment néven ismert ezred Kolínnál véghezvitt tetteit:

A kolini csatában 1757-ben, amelyben a legyőzhetetlen Nagy Frigyes megsemmisítő vereséget szenvedett a 12. Botta ezred a jobb szárnyon állott. Az ezen szárny ellen Nagy Frigyes által hatszoros túlerővel vezetett támadást az ezred hétszer verte vissza. A vitéz „12-esek“ ezen támadások alatt minden töltényüket ellőtték és minthogy abban a kritikus pillanatban az ezred felváltása veszedelmes lett volna, az állás megtartásától azonban minden függött, Kinsky ezredes felszólította az ezredet, hogy az ellenséget feltüzött szuronnyal támadja meg — amely roham sikerült is.

Ily módon további két, tüzérséggel támogatott ellenséges támadás, miután az ezred szuronyt szegezve elébe ment és az ellenséget a magaslatról levetette — meghiúsult, emellett két zászlót hódított meg, ami az akkori harcmodor mellett sokat jelentett, mert a gyalogság csak ritkán került, össze és többnyire csak a lovasságnak volt módjában zászlókat zsákmányolni.

Daun tábornagy[2] a csatáról szóló jelentésében különösen kiemelte a Botta ezred e rendkívüli hősiességét és azt ajánlotta Mária Terézia királynőnek, hogy az ezred zászlójába himeztessék be a Mária Terézia-rend jelvénye, melyet a fennkölt uralkodónő épen e győzelmes csata emlékére alapított.

Ez a vitéz magaviselet az ezredet a hadsereg legtekintélyesebbjei közé emelte.

Azok között, akik az első Mária Terézia- rend lovagjai lettek volt Kinsky ezredes és három törzstiszt. Az a körülmény, hogy egy és ugyanazon csatában ugyanazon ezrednek négy tisztje részesüljön e magas kitüntetésben másodszor még nem fordult elő s legjobb bizonyítéka a „komáromi fiúk“ rendkívüli teljesítményeinek.

Pár megjegyzés a fenti szöveggel kapcsolatosan:

- az osztrák gyalogezredek csak 1769-ben kaptak hadrendi számot, tehát a kolíni csata idején még nem beszélhetünk 12. gyalogezredről

- az alakulat hadkiegészítési körzete csak 1856-ban került Komáromba. Az 1766 előtti kiegészítési körzetről nem találtam adatot, de az biztos, hogy a kolíni csata idején nem szolgáltak Komárom vármegyei katonák az ezredben.

Az alábbi két (elírásoktól hemzsegő) újsághír két ezredünnepről számol be:

(Katonai emlékünnep Komáromban.) A mádi Kovács altábornagy nevét viselő 12-ik gyalogezred ma ünnepélyesen ülte meg Komáromban az 1757-iki győzelmes kolin-i csata évfordulóját, melyen a győzelem csak a 12-ik gyalogezred vitézségének volt köszönhető. Midőn az ezred lőszerkészlete teljesen kifogyott, szuronyszegezve támadta meg a diadalmasan előnyomuló ellenséget s azt visszaverve győzelemre segítette a már kétessé vált ütközetet, mely alkalommal az ezred nagy veszteséget szenvedett. Ez ünnepélyre megérkezett mádi Kovács János ezredtulajdonos is, ki egyúttal ez alkalommal szemléli meg először ezredét. Már kora reggel lobogódiszt öltött az egész város az ezred tiszteletére, melynek tisztikara a polgársággal a lehető legbarátságosabb viszonyban és legjobb egyetértésben él. Reggel nyolc órakor az ezred kivonult a pintyőke ligetbe, hol Szegény József tábori lelkész az ezred előtt tábori misét mondott óriási néző közönség jelenlétében. Katonai notabilitások közül ott voltak a nemrég kinevezett ezredtulajdonos mádi Kovács János[3] altábornagy ezredesi egyenruhában, Müller[4] altábornagy, a komáromi vár parancsnoka, Schmedesz[5] altábornagy a 33-ik hadosztály parancsnoka, Bittner[6] vezérőrnagy a 65. dandár parancsnoka és Novi[7] vezérőrnagy, a 66-ik dandár parancsnoka. A városi hatóság képviseletében, számos városi képviselő élén jelen voltak: Tátray József kir. tanácsos, polgármester, Domány János főjegyző, Sárkány Ferenc főkapitány és Tuba János országgyűlési képviselő. — A megyét Sárközy Aurél cs. és kir. kamarás, főispán képviselte, a bírói kart pedig Kossár Dezső kir. főügyész. Mise után a tábori lelkész először magyarul, azután tótul s végül németül igenszép beszédet intézett az ezred legénységéhez. — Mikor az ezred eldefilirozott az altábornagy előtt különösen érdekes látványosságot képezett egy 26 emberből álló szakasz, mely az ezrednek 140 év előtti egyenruhájába volt öltözve. Piros hajtókás hosszú fehér kabát, háromszegletű kalap, fehér tábori öv, és magas fekete kamásli képezték az öltözetet, melyet még feltűnőbbé tett a fehér paróka és a fekete szalaggal átfont copf. Érdekes volt e szakasz zenekara is, mely két dobos és két tilinkósból állott, kik múlt századbeli harci indulókat játszottak a hadfiaknak. Mise után az ezredtulajdonos a várudvarban bemutattatta magának Perin[8] ezredes által az ezred tisztikarát, azután megszemlélte a laktanyákat. Délben 150 terítékű ebéd volt a tiszti lovarda fényesen földiszitett helyiségeiben, melyen a polgári hatóságok képviselői is résztvettek. Délután öt órakor a legénység tartott mulatságot a lovarda melletti nagy térségen, mely száz meg száz piros fehér zöld és fekete-sárga zászlóval van földiszitve. Volt magyar és német szinielőadás, erömüvészeti és akrobata mutatvány, végül pedig vacsora, melynél a tisztikar minden századnak egy hordó bort ajándékozott és üttetett csapra. Este a tisztikar társas összejövetelt rendezett az Esterházy-pavillonban, hol szép tűzijátékot mutattak be s ugyanakkor a polgárság is fényes kivilágítást rendezett az egész városban. Kovács altábornagy kíséretével együtt este 10 órakor utazott Budapestre.

Pesti Hírlap 1895 június 19.

Ünneplő ezred. A kolini csata 139-ik évfordulóját most június 18-án is megünnepelte a 12. gyalogezred, amelynek ma mádi Kovács György a tulajdonosa. Ez az ezred tudvalevőleg a kolini csatában szuronyszegezve áttörte az ellenség sorait, miután lőszeréből teljesen kifogyott. Akkor az ezred parancsnokát Kinszky[9] herceg ezredest és az ezrednek még négy törzstisztjét a Mária Terézia-renddel tüntették ki. A komáromi háziezred azóta minden esztendőben megünnepli dicsőséges fegyvertényét, de az idén még lelkesebbé vált az ünnep az által, hogy Komárom város polgárai is resztvettek benne. Az ünnepség előestéjén a katonai zenekar bejárta Komárom utcáit, amelyek gazdag zászlódiszt öltöttek. Másnap reggel tábori mise volt, amelyen a polgári hatóságok fejei is megjelentek, élükön Sárközy Aurél főispán, Ghiczy alispán, Tátray polgármester. A misével kapcsolatosan Puck Róbert[10] ezredes a legénységhez gyújtó hatású beszédet intézett, amelyet Degenfeld[11] kapitány magyarul és Haubrich[12] kapitány tót nyelven tolmácsolt, mire az ezred Müller altábornagy térparancsnok előtt tisztelgett. Délben nagy ebéd volt a tisztikaszinóban, ahol a polgári hatóságok és hitközségek vezetői és a komárommegyei képviselők is megjelentek. Számos lendületes és hazafias pohárköszöntő is bizonyságát szolgáltatta annak a testvéri érzelemnek, amely a komáromi polgárságot és katonaságot a legszebb egyetértésben tartja. Ebéd után a várparkban a legénység tartotta ünnepségét.

Pesti Napló, 1896. június 23

 Az 1915-ös ezredtörténet szövegéért Lengyel Ákosnak mondok köszönetet!

---

[1] Anton Otto Botta d’Adorno márki tábornagy (1688-1774) ezredtulajdonos 1739-1774 között.

[2] Leopold Joseph von Daun tábornagy (1705-1766)

[3] mádi Kovács György altábornagy (1840-1901) 1894-1901 között a 12. gyalogezred tulajdonosa.

[4] August Müller von Rheinwall altábornagy (1833-1907) 1893-1897 között komáromi várparancsnok.

[5] Ernst Schmedes altábornagy (1841-1912)

[6] Wilhelm von Bittner vezérőrnagy (1843-1906)

[7] Eduard Nowy Edler von Wallersburg vezérőrnagy (1833-1907)

[8] Moritz Perin von Wogenburg lovag, ezredes (1836-1906)

[9] Franz de Paula Ulrich Kinsky, Wchinitz és Tettau hercege (1726-1792)

[10] Karl Pukl ezredes (1846-1912)

[11] Ilyen nevű tiszt nem szolgált az ezredben, valószínűleg Adalbert Degenhardt I. oszt. századosról lehet szó.

[12] Karl Hubrich I. oszt. százados