A tunel

A tunel 1902-ben

Komárom Ács felőli végén található egy vasúti átjáró, az igen forgalmas 1-es számú

Budapest-Hegyeshalom vonalat keresztezi a hasonlóan népszerű, és szintén 1-es számmal jelzett főút, amely a Klapka György útban folytatódva szeli át a várost. 

Nem messze a vasúti átjárótól, Ács irányában a pálya két oldalán egy-egy épületrész emelkedik. A vasót felé néző falakat grafitti csúfítja el, az átjáróra néző homlokzatokat bozótos takarja, az egykori ablakokat és ajtókat befalazták.     

A környékbeli idősek csak "tunel"-ként említik az épitményt. Az elnevezés az eredeti funkcióra utal, itt ugyanis eredetileg egy alagút állt. 

A Bruck-Győr vasútvonal meghosszabbításaként épült Győr-Újszőny vasútvonalat 1856-ban adták át, a Kelenföldig tartó rész megépítésére 1884-ig várni kellett. Időközben megkezdődött a déli partra tervezett erődrészek megépítése is, ami nagy mennyiségű építőkövet igényelt. Ezt Dunaalmaáson termelték ki, a szállításhoz pedig egy 500 mm-es nyomtávú, lóvontatású pályát építettek ki, amelynek végpontja a Monostori Erődnél volt. A lóvasút és a nagyvasút pályájának szintbeli keresztezése helyett a keskeny nyomtávú sínpárnak egy feluljárót építettek. Mivel meglehetősen szélesre tervezték, a későbbiekben nem okozott gondot, hogy a későbbiekben a Győr felé tartó második sínpár elhelyezése sem, sőt az 1910-ben megnyitott Érsekújvár felé tartó vonal is elfért. 

Az alagút két oldalán őrszállást, illetve a pálya felé lőréseket alakítottak ki az építők, az építmény szerkezete egyébként igen hasonló a Monostori Erődéhez: a téglafalakat a homlokzati részeken szabálytalan sokszögű kőlapok burkolják. Az itt elhelyezett őrség feladata nyilván a vasútvonal ellenőrzése lett volna háborús helyzetben. Hogy ténylegesen volt-e itt őrség, arról egyelőre nem találtam információt, miként arról sem hogy a létesítmény meddig volt katonai használatban. 

Az alagút sorsát a vonal 1933-as villamosítása pecsételte meg, a már funkció nélküli (a lóvasútnak már nyoma sem volt ekkor, 1884-ben felhagyták) ívet elbontották, hogy elférjen a felsővezeték. Feltételezésem szerint az épületek ezidőtájt kerülhettek a MÁV kezelésébe. Gyerekkoromból még vannak halvány emlékeim arról, hogy emberek laktak itt, erre nemrég sikerült is forrást találnom Lovas Gyula: A bakterház című kötetében. A szerző 2000-ben ellátogatott a helyszínre, leírása szerint az önkormányzati tulajdonban(?) lévő kisebb részben ekkor illegális(?) lakók éltek. Ellenben a nagyobb, város felé eső épületben egy egy MÁV-nyugdíjas, név szerint Kopács József lakott, akinek még az 1950-es években utalták ki, szükséglakás gyanánt. Felesége és hat gyermeke is itt élt, az interjú készültekor azonban már csak egyedül lakta az egyébként meglehetősen tágas helyiségeket. Valószínűsíthetően az ő halála után falazták el a nyílászárókat, azóta a belső terek megközelíthetetlenek, a túloldali rész is erre a sorsra jutott. 

Ma bozótos és szétszórt hulladék fogadja az ide tévedőt. 

A város felé eső épület homlokzata a befalazott nyílásokkal. 

A kisebb épületrész homlokzata a töltésre vezető kőlépcsővel.