Zsolt Béla és a Nagy Háború hősi halottja: Vaskó Balázs

Nemrég olvastam el Zsolt Béla önéletrajzi ihletésű regényét, a Villámcsapást, amely egyszersmind érdekes korrajz a világháború lőtti Komáromról. A főszereplő Schwarz András a bencés gimnázium tanulója, belép a diákok között szerveződő Galilei-körbe. A kör egyik tagja V. Balázs, akiről leírja, hogy később Jászi Oszkár köréhez tartozott, ésa mikor elesett a háborúban, Jászi írt róla nekrológot a Világ című lapban. 

Bár a vezetéknevét nem írta ki, viszonyalg könnyű volt kideríteni, hogy Vaskó Balázsról van szól. Az 1894-es születésű harmadéves joghallgató a cs. és kir. 83. gyalogezred 6. századában szolgált mint tartalékos hadapródjelölt. 1915. augusztus 29-én, pontosan 110 évvel ezelőtt halt hősi halált a galíciai Zulice (ma Ukrajna) mellett. Emlékét az evangélikus templomban elhelyezett emléktábla őrzi. 

Dokumentum: Szakmunkások az erődépítéshez 1808

Néhány évvel ezelőtt egy érdekes dokumentum került a kezembe: egy német nyelvű, 1808-ban kiadott nyomtatvány, amely a komáromi erődépítkezésekhez szükséges mesteremberek összeszedéséről szólt. Nézzünk meg kicsit a dokumentum hátterét!

A 18. század végére a komáromi erődrendszer elvesztette katonai jelentőségét, a hadsereg felhagyta, a nagy földrengések erősen megrongálták. A napóleoni háborúk alakulásával azonban az osztrák hadvezetés és az uralkodó egyre inkább szükségét érezte egy olyan megerősített hely kialakításának, ahová szükség esetén vissza lehet húzódni és amely képes ellenállni egy nagyobb ellenséges ostromseregnek. Így került fel Komárom újra a katonai térképekre, azonban a leromlott erősséget sürgősen "karba kellett helyezni". Ezzel a feladattal az uralkodó Johann Gabriel Chasteler de Courcelles (1763-1825) altábornagyot bízta meg, aki 1808 tavaszán látott neki a feladatnak. A nagyszabású feladat részeként jelentős mennyiségű építőanyagot, valamint szakképzett munkásokat kellett szerezni, hiszen volt bőven kijavítanivaló az erődrendszeren. A katonák mellett civil mestereket is foglalkoztattak, ennek tanúsága a most bemutatott dokumentum. 

A Nagy Háború hősi halottja: Hecht Károly

Számos alkalommal írtam már az I. világháború hősi halottairól és sajnos sokszor
szembesültem azzal a szomorú ténnyel, hogy sok katonáról szinte alig találni adatokat. Legtöbbjük egyszerű ember volt, földműves, munkás, akik nem igazán hagytak maguk után nyomot az anyakönyvi bejegyzéseken kívül. Hősi halálukról nem számolt be a helyi lap, nem adtak ki róluk gyászjelentést, sokan épp, hogy felkerültek a helyi áldozatokat felsoroló emlékművekre. A most bemutatott katonáról kicsit több adatot sikerült fellelni, sőt még egy rossz minőségű arckép is megmaradt róla. 

Hecht Károly 1885. május 26-án született Komáromban Hecht Simon mészáros és Levit(?) Emma gyermekeként. A rendelkezésre álló adatok alapján úgy tűnik, hogy a középiskola osztályait részben Komáromban, részben Budapesten végezte, inkább rossz, mint jó tanulmányi eredményekkel. A hadköteles kort elérve valamilyen okból nem hívták be rendes katonai szolgálatra, csak póttartalékosként vették állományba. A polgári életben kereskedő volt, házasember, de sajnos feleségét nem tudtam azonosítani. Még a háború kitörése előtt, 1914-ben belépett a Jókai Egyletbe. 

A mozgósításkor, 1914 augusztusában őt is behívták a cs. és kir. 12. gyalogezredbe. Az ezred 25. menetszázadával került ki a frontra, az Uzsoki-szorosnál vívott harcokban esett el 1915. április 12-én, Verhovinabisztra/Határszög falu közelében. 

Fényképe és sorsa megjelent "A magyar hadviselt zsidók aranyalbuma" című kiadványban, emlékét az észak-komáromi zsidó hősi halottak emléktáblája őrzi.  

Fénykép 30.: Lázár Lajos

Ezt a fotóképeslapot 110 évvel ezelőtt, 1915 március 15-én dátumozták Komáromban, majd
postára adták.  A hátulján ez a szöveg olvasható:

Komárom 2. Uri u. 5. 

915 márc. 15. 

Ngs Pápai Manóné urhölgynek

Budapest

VII. Thököly u. 61.

Mit besten grüssen

Lázár Lajos

A fényképen egy harmincas éveiben járó katona látható. Övcsatja szerint a cs. és kir. közös hadsereg valamelyik alakulatához tartozik. Inggallérját szabálytalanul kihajtotta a zubbonya gallérjára, nagyrészt eltakarva azt, de valószínűsíthetően nincs rendfokozata. A zubbony ujján látható egyenes paszomány elárulja, hogy egyéves önkéntesről van szó, aki viszont nem egy magyarországi gyalogos ezredhez tartozik, hanem a sötét színű paroli alapján tüzér vagy műszaki lehet. 

A tunel

A tunel 1902-ben

Komárom Ács felőli végén található egy vasúti átjáró, az igen forgalmas 1-es számú

Budapest-Hegyeshalom vonalat keresztezi a hasonlóan népszerű, és szintén 1-es számmal jelzett főút, amely a Klapka György útban folytatódva szeli át a várost. 

Nem messze a vasúti átjárótól, Ács irányában a pálya két oldalán egy-egy épületrész emelkedik. A vasót felé néző falakat grafitti csúfítja el, az átjáróra néző homlokzatokat bozótos takarja, az egykori ablakokat és ajtókat befalazták.     

A környékbeli idősek csak "tunel"-ként említik az épitményt. Az elnevezés az eredeti funkcióra utal, itt ugyanis eredetileg egy alagút állt. 

A II. világháború hősi halottja: Eduard Österreicher

A korábbi években már több olyan német katonáról megemlékeztem itt a blogon, akik a II.
világháború végén, a Komárom környéki harcokban haltak hősi halált. Közülük hárman, név szerint Franz Marass, Johann Stiglmayr és Josef Kaltenbrunner ugyanazon a napon, január 7-én estek el, pontosan 80 évvel ezelőtt. A környéken zajlott harcok részletes történetét sajnos nem ismerem, de feltűnő hogy valamennyi katona osztrák területről származik, tehát a januárban itt bevetett alakulatok valószínűleg nagyobbrészt ausztriai kiegészítésűek volt. 

Az említett katonák emlékét egyebek mellett az úgynevezett Sterbebildek őrzik: ezeken a német nyelvterületen elterjedt, nyomdai úton sokszorosított halálozási értesítőkön az elhunyt fényképe is szerepelt. 

Most is egy ilyen Sterbebildet szeretnék bemutatni: Eduard Österreicher a korábban említett bajtársaihoz hasonlóan 1945. január 7-én esett el a Komárom környéki harcokban. A nyomtatványból csupán annyi derül ki, hogy halálakor 36 éves volt, családos és civilben molnár vot, valamint egy fűrészlamom és egy gazdaság tulajdonosa. A származására sajnos semmi sem utal, a fentiek fényében csupán feltételezem, hogy ő is osztrák származású lehetett. A Német Hadisírgondozó Népi Szövetség adatbázisában sajnos nem találtam meg Eduard Österreicher nyomát, így személyére vonatkozóan további részletekkel nem szolgálhatok.    

 

Képeslap 13.: Tévnyomat

A tévnyomat a bélyeggyűjtésben használatos kifejezés, amely alapvetően hibásan nyomtatott,
majd forgalomba került bélyeget, vagy más postai nyomtatványt jelölt. Hogy a képeslapgyűjtők körében van-e erre a jelenségre bevett kifejezés azt nem tudom, de ebben az esetben ezt címet találtam megfelelőnek a mai bejegyzéshez. 

A bemutatott képeslap Czike Dénes komáromi könyvkötő, könyv-, és papírkereskedő kiadása. A régebbi olvasóknak a családnév ismerős lehet, korábban volt már bejegyzés a família más tagjairól.