Az erődök korabeli grafikákon

A most bemutatott grafikákkal talán már sokan találkoztak különféle régebbi, vagy újabb kiadványok
lapjain, esetleg borítóin. Mindhárom igényes alkotás, amely az Öregvár és az Újvár egyes részeit ábrázolja. 

Az első a Magdolna-bástya híres nőalakjáról, a kőszűzről készült, felette a ma is álló őrtoronnyal. 

A következő az Öregvár bejáratát mutatja igen részletesen, még a kapu latin nyelvű építési felirata is jól olvasható rajta.

A harmadik rajz első látásra nem tűnik túl látványosnak, mégis igen érdekes. A rajzoló az Őregvár csúcsán állhatott és onnan rajzolta meg az elé táruló látképet a város irányába. Jól kivehető az Újvár kaszárnyaépületének teteje, messzebb pedig a Szent András-templom látszik és egy másik templomtorony - a katonatemplomé. Az evangélikus templom tornya azért nincs a képen, mert ezt csak 1899-ben építették - II. József türelmi rendelete értelmében az 1798-as felszenteléskor még nem lehetett sem tornya, sem harangja. 

A Nagy Háború hősi halottja: Boross Jenő

A világháború során több katonából úgy vált hősi halott, hogy még a harctérre sem jutottak el. Sokan a hátországban, vagy útban a frontra haltak meg betegség vagy baleset következtében. 

Ez a sors jutott osztályrészül a komáromi Boross Jenőnek is. Boross Jenő 1895. július 2-án született Komáromban, Boross Gyula és Mátray Vilma gyermekeként. A család református vallású volt, az apai nagyapa, Boross Károly szűcsmester a helyi egyházközségben presbiteri tisztet töltött be 30 éven át. A hét gyermek közt Jenő volt a harmadik, egyszersmind a legidősebb fiú. A Boross-família a Vársor utca 4. alatt lakott. 

Jenő tanulmányait a bencés gimnáziumban kezdte, azonban nem volt jó tanuló. Az első és a második évet is meg kellett ismételnie, végül a harmadik évfolyamból kimaradt. Később egy felső kereskedelmi iskolába járt. 

1915 áprilisában egyéves önkéntesként vonult be a cs. és kir. 19. tábori vadászzászlóaljhoz. Halálát tudőbaj okozta, 1915. november 18-án. A komáromi helyőrségi kórházban hunyt el, s a helyi református temetőben helyezték örök nyugalomra. 

Boross Jenő emlékét a református templomban elhelyezett emléktábla őrzi. 

Boross Jenő gyászjelentése (promuseum.sk)

A Nagy Háború hősi halottja: Horján János

A közvélekedés szerint a hősi halott az a katona, aki csatában, ellenséges fegyvertől veszti
életét. A valóságban a hősi halott kategóriája jóval tágabb. Beletartoznak azok is, akik háborús szolgálatuk közben, betegség, vagy baleset következtében halnak meg, és a katonák mellett ide sorolandók például azok a kereskedelmi tengerészek is, akiket hadiszolgálatban alkalmaznak. 

Most egy ilyen komáromi hősi halottat szeretnék bemutatni. 

Horján Jánosról sajnos igen kevés adattal rendelkezem. Annyi bizonyosnak tűnik, hogy 1893-ban született, valószínűleg Monostoron és feltehetőleg római katolikus vallású volt. Életéről eddig nem sikerült információkat találni, de jó eséllyel már a világháború előtt is folyami matrózként kereste a kenyerét. 

110 évvel ezelőtt, 1915. október 25-én hunyt el, vízbe fulladás következtében, ekkor a Magyar (Királyi) Folyam- és Tengerhajózási RT Baross nevű oldalkerekes vonatógőzösének legénységébe tartozott. A baleset minden bizonnyal Újvidéken történt, mivel holttestét az ottani városi kórházba szállították be, majd a helyi római katolikus temetőben helyezték örök nyugalomra. 

Horján János emlékét a komáromi városi emlékmű, valamint a monostori I. világháborús emléktábla is őrzi. Ezen kívül szerepelt a  budapesti Haditengerészeti hősi emlékműben elhelyezett, hősi halottakat felsoroló emlékkönyvben is, amelyet sachsenfelsi Dietrich Richárd állított össze. Ez ma már az emlékműhöz hasonlóan nincs meg, de a lista szerencsére fennmaradt. A Hadtörténelmi Levéltárban ugyancsak megmaradtak Dietrich eredeti kutatási jegyzetei. Horján illetőségének ebben Pusztamonostor van feltüntetve, halála időpontjának pedig november 7.  

Zsolt Béla és a Nagy Háború hősi halottja: Vaskó Balázs

Nemrég olvastam el Zsolt Béla önéletrajzi ihletésű regényét, a Villámcsapást, amely egyszersmind érdekes korrajz a világháború lőtti Komáromról. A főszereplő Schwarz András a bencés gimnázium tanulója, belép a diákok között szerveződő Galilei-körbe. A kör egyik tagja V. Balázs, akiről leírja, hogy később Jászi Oszkár köréhez tartozott, ésa mikor elesett a háborúban, Jászi írt róla nekrológot a Világ című lapban. 

Bár a vezetéknevét nem írta ki, viszonyalg könnyű volt kideríteni, hogy Vaskó Balázsról van szól. Az 1894-es születésű harmadéves joghallgató a cs. és kir. 83. gyalogezred 6. századában szolgált mint tartalékos hadapródjelölt. 1915. augusztus 29-én, pontosan 110 évvel ezelőtt halt hősi halált a galíciai Zulice (ma Ukrajna) mellett. Emlékét az evangélikus templomban elhelyezett emléktábla őrzi. 

Dokumentum: Szakmunkások az erődépítéshez 1808

Néhány évvel ezelőtt egy érdekes dokumentum került a kezembe: egy német nyelvű, 1808-ban kiadott nyomtatvány, amely a komáromi erődépítkezésekhez szükséges mesteremberek összeszedéséről szólt. Nézzünk meg kicsit a dokumentum hátterét!

A 18. század végére a komáromi erődrendszer elvesztette katonai jelentőségét, a hadsereg felhagyta, a nagy földrengések erősen megrongálták. A napóleoni háborúk alakulásával azonban az osztrák hadvezetés és az uralkodó egyre inkább szükségét érezte egy olyan megerősített hely kialakításának, ahová szükség esetén vissza lehet húzódni és amely képes ellenállni egy nagyobb ellenséges ostromseregnek. Így került fel Komárom újra a katonai térképekre, azonban a leromlott erősséget sürgősen "karba kellett helyezni". Ezzel a feladattal az uralkodó Johann Gabriel Chasteler de Courcelles (1763-1825) altábornagyot bízta meg, aki 1808 tavaszán látott neki a feladatnak. A nagyszabású feladat részeként jelentős mennyiségű építőanyagot, valamint szakképzett munkásokat kellett szerezni, hiszen volt bőven kijavítanivaló az erődrendszeren. A katonák mellett civil mestereket is foglalkoztattak, ennek tanúsága a most bemutatott dokumentum. 

A Nagy Háború hősi halottja: Hecht Károly

Számos alkalommal írtam már az I. világháború hősi halottairól és sajnos sokszor
szembesültem azzal a szomorú ténnyel, hogy sok katonáról szinte alig találni adatokat. Legtöbbjük egyszerű ember volt, földműves, munkás, akik nem igazán hagytak maguk után nyomot az anyakönyvi bejegyzéseken kívül. Hősi halálukról nem számolt be a helyi lap, nem adtak ki róluk gyászjelentést, sokan épp, hogy felkerültek a helyi áldozatokat felsoroló emlékművekre. A most bemutatott katonáról kicsit több adatot sikerült fellelni, sőt még egy rossz minőségű arckép is megmaradt róla. 

Hecht Károly 1885. május 26-án született Komáromban Hecht Simon mészáros és Levit(?) Emma gyermekeként. A rendelkezésre álló adatok alapján úgy tűnik, hogy a középiskola osztályait részben Komáromban, részben Budapesten végezte, inkább rossz, mint jó tanulmányi eredményekkel. A hadköteles kort elérve valamilyen okból nem hívták be rendes katonai szolgálatra, csak póttartalékosként vették állományba. A polgári életben kereskedő volt, házasember, de sajnos feleségét nem tudtam azonosítani. Még a háború kitörése előtt, 1914-ben belépett a Jókai Egyletbe. 

A mozgósításkor, 1914 augusztusában őt is behívták a cs. és kir. 12. gyalogezredbe. Az ezred 25. menetszázadával került ki a frontra, az Uzsoki-szorosnál vívott harcokban esett el 1915. április 12-én, Verhovinabisztra/Határszög falu közelében. 

Fényképe és sorsa megjelent "A magyar hadviselt zsidók aranyalbuma" című kiadványban, emlékét az észak-komáromi zsidó hősi halottak emléktáblája őrzi.  

Fénykép 30.: Lázár Lajos

Ezt a fotóképeslapot 110 évvel ezelőtt, 1915 március 15-én dátumozták Komáromban, majd
postára adták.  A hátulján ez a szöveg olvasható:

Komárom 2. Uri u. 5. 

915 márc. 15. 

Ngs Pápai Manóné urhölgynek

Budapest

VII. Thököly u. 61.

Mit besten grüssen

Lázár Lajos

A fényképen egy harmincas éveiben járó katona látható. Övcsatja szerint a cs. és kir. közös hadsereg valamelyik alakulatához tartozik. Inggallérját szabálytalanul kihajtotta a zubbonya gallérjára, nagyrészt eltakarva azt, de valószínűsíthetően nincs rendfokozata. A zubbony ujján látható egyenes paszomány elárulja, hogy egyéves önkéntesről van szó, aki viszont nem egy magyarországi gyalogos ezredhez tartozik, hanem a sötét színű paroli alapján tüzér vagy műszaki lehet.