Fénykép 32.: A Bergmayer család

Itt a blogon sokszor lehet szomorú témákról olvasni, hiszen az írások túlnyomó része háborúról, hősi halálról szól.

A mostani kicsit más, békebeli történet. De sok szempontból szomorúbb, mint az eddigiek.

Egy szép családi csoportkép Wittmann Nándor műtermében anya, apa és egy néhány hónapos csecsemő, pólyában. Felirat, információ nincs.

Az édesapa tiszt, százados a közös hadsereg egy magyarországi kiegészítésű gyalogezredében. A gallérhajtókája egészen világos színű.

Egyetlen kitüntetése az 1898-as Jubileumi Érem, az 1908-as Jubileumi Keresztet még nem viseli. A dátumot tehát már sikerült leszűkíteni bő egy évtizedre.

Ebben az időszakban egyetlen világos hajtókás gyalogezred állomásozott a városban: a cs. és kir. 76. gyalogezred Sopronból, nekik is csak a III. zászlóaljuk volt itt. Az alakulat csukaszürke hajtókát viselt.

Az édesapa valamiért ismerősnek tűnt. A szemüveges gyalogsági csapattiszt nem éppen példa nélküli, de viszonylag ritka látvány volt. A tiszti névkönyvet böngészve feltűnt egy ismerős név: Rudolf Bergmayer százados.

Inkább csak megérzés, de megpróbáltam róla képet találni és szerencsém lett: egy, a világháború kitüntetett tisztjeit bemutató 1918-as díszalbumban volt róla portré. Itt már őrnagy, a cs. és kir. 12. gyalogezrednél, tehát a komáromi háziezredhez került. S kiderült, hogy ott is kezdte pályáját, 1889-ben hadnagyként, majd 1901-ben már századosként helyezték át a 76-osokhoz. Ezért volt ismerős az arca, mivel a Duna Menti Múzeumban őrzött 12-es tiszti portréalbumban van róla fiatalkori fotó. Egyébként osztrák származású volt, Korneuburgban született 1868. augusztus 16-án.

Bergmayer felesége komáromi volt, 1901 októberében nősült meg. Az ara Mike Ilona, a néhány évvel korábban elhunyt Mike Károly ügyvéd leánya volt. A polgári esküvőn Domány János polgármester adta össze a feleket. Még abban az évben megszületett a pár első gyermeke, Márta.

Saját adatbázisomban kutatva, újból feltűnt a Bergmayer név, amely néhány évvel ezelőtt egy igen szomorú dokumentumon bukkant fel.

Ez pedig nem más, mint egy halotti bizonyítvány, amelyet a komáromi helyőrség egyik tábori lelkésze, Kemény Ede állított ki 1908. július 2-án. E dokumentum szerint Bergmayer Rudolf százados és Mike Ilona gyermeke, a 8 hónapos Károly (Karl), 1908. március 21.-én elhunyt és másnap, 22-én temették el a komáromi katolikus temetőben.

Hogy a két említett gyermek közül ki látható a képen, azt nem tudni. Bergmayer már mindkét gyermek születésekor százados volt. Én Károlyra tippelek, bár egy családi portrén a kislány is megjelenhetett volna.

Ami a továbbiakat illeti: 1909. április 12-én újabb gyermek érkezett a családba: Ferenc, aki szintén Komáromban született.

Bergmayer Rudolf őrnagyként, 1915-ben

Bergmayer 1913-ban visszatért a 12-esekhez, őrnagyként a 3. zászlóalj parancsnokává nevezték ki. Az ezreddel harcolta végig a világháborút, számos alkalommal tüntették ki. Az összeomlás után Magyarországon maradt, 1924-ben ezredesként vonult nyugállományba, az alkalommal a kormányzó tábornoki címet és jelleget adományozott neki. 1933-ban vitézzé avatták, vezetéknevét ekkor változtatta meg Borókayra. Borókay Rudolf nyugalmazott tábornok Esztergomban élt 1953. április 3-án bekövetkezett haláláig.

Ferenc fia követte őt a katonatiszti pályára, a Ludovika Akadémia elvégzése után 1931 augusztus 20-án avatták műszaki hadnaggyá. A világháborút túlélve tovább szolgált, 1948-ban őrnaggyá léptették elő, de valószínűsíthetően őt is hamarosan a többi régi tiszthez hasonlóan eltávolították a hadseregből.