A cs. és kir. 6. vártüzérezred

Az I. világháború előtt a tágabb értelemben vett komáromi alakulatok egyike a 6. vártüzérezred volt. Ezt az egységet szeretném most röviden bemutatni.

Az Osztrák-Magyar Monarchia haderejének tüzérségét két fő csapatnem: a tábori (Feldartillerie) és a vártüzérség (Festungsartillerie) alkotta. Utóbbi - mint a neve is mutatja - főként a várak, erődök lövegállományának kiszolgálását végezte, de nem csupán védelmi, hanem támadó jellegű feladatköre is volt. A vártüzérek kezelték ugyanis a nagy űrméretű lövegeket, mozsarakat is, amelyeket ostromok és tüzérségi előkészítések folyamán használtak. Mivel a nehéz löveganyag üzemeltetése, karbantartása és mozgatása meglehetősen összetett feladat volt, a vártüzér alakulatok legénysége alapos műszaki képzésben részesült. 

Adolf Edler von Kollarz altábornagy
(1830-1918) 

Az osztrák-magyar tüzérséget fennállása során többször is átszervezték, ez alól a vártüzérség sem volt kivétel. 1891-ben, a korábbi zászlóaljszervezet összevonásával hat vártüzérezredet és két önálló vártüzér-zászlóaljat állítottak fel. Az ezredek közül a korábbi 1. és 5. zászlóaljak összevonásával létrejövő 6. számú volt az egyetlen, amely magyar területről kapta a kiegészítését. A hatos vártüzérek a pozsonyi V. hadtest területéről kapták az emberanyag-utánpótlást, amely Árva, Bars, Esztergom, Győr, Hont, Komárom, Moson, Nyitra, Pozsony, Sopron,Trencsén, Turóc, Vas, Veszprém, Zala vármegyéket foglalta magába. 1914-es adatok szerint az ezred 54%-ban magyarokból állt, további 24% német és 22% "egyéb" nemzetiségű legénységgel. Az ezred első(és egyetlen) ezredtulajdonosa Adolf Edler von Kollarz altábornagy lett.

A 6. vártüzérezredet az ezredtörzs, valamint két, egyenként négy százados zászlóalj alkotta, utóbbiakhoz egy-egy pótszázad is tartozott. Az alakulat részei meglehetősen szétszórtan állomásoztak,az 1908-as állapot szerint csupán az ezredtörzs és az I. zászlóalj 3. és 4. százada és pótszázada volt Komáromban. A II. zászlóalj pótszázadának, az 5. és 6. századnak Budapesten a Laudon-laktanya adott otthont, míg az I. zászlóalj törzse az 1. és 2. századokkal Péterváradon, a 7. és 8. század a Cattarói-öbölben tartózkodott.
1914-ben két század, egy pótszázad, valamint a fogatos és a gépvontatású keret állomásozott Komáromban. Az I. zászlóalj törzse két századdal és a fényszórós-különítménnyel a péterváradi helyőrség állományába tartozott, Budapesten a II. zászlóalj törzse állt két századdal és egy pótszázaddal. Az ezred léghajós különítménye az ausztriai Fischamendben települt.

A mozgósításkor a századok ütegeket állítottak fel, ezek számáról és felszereltségéről némileg ellentmondó adatokat találtam a szakirodalomban - annyi biztos, hogy három lövegtípussal voltak felszerelve. Az 1898 M 24 cm-es mozsarak gépvontatásúak, az 1899 M 15 cm-es tarackok és az 1880 M 12 cm-es ostromágyúk fogatoltak voltak. Az ezred ütegeit különböző magasebbegységekhez osztották be. Az ezred háborús történetét e széttagoltság miatt még vázlatosan is igen nehéz rekonstruálni, de annyit mindenképpen meg kell említeni, hogy az alakulat részei harcoltak Przemyśl védelmében és a vár feladáskor orosz fogságba kerültek.

1918-ban a vártüzérséget nehéztüzérséggé szervezték át, a 6. vártüzérezred ekkor szűnt meg, állományából új alakulatokat szerveztek.

Az alakulat emlékezete:

Az egykori vártüzérek saját veteránszervezetet alapítottak Vár- és Nehéztüzérek Országos Bajtársi Tábora néven, Lenkei Géza, egykori 6-os vártüzértiszt vezetésével. 1935-ben a csoport a korábbi Laudon laktanya udvarán állíttatta fel a 6. vártüzérezred 30,5-ös mozsarat ábrázoló emlékművét. Az emlékművet 1948-ban politikai okokból lebontották.
A Bajtársi Tábor egyébként Komáromban tervezte felállítani a csapatnem emlékművét, ez azonban nem valósult meg. Észak-Komáromban egy ideig utcanév is őrizte a csapatnem emlékét. A Vártüzér utca a Tiszti Kaszinót határolta nyugat felől, jelenleg a régebbi nevét (Vársor - Pevnostný Rad) viseli.

Az alakulat nevezetes katonái: 

Alapy Gáspár (1880-1945) Komárom polgármestere, egyéves önkéntesként, majd az I. világháborúban tartalékos tisztként szolgált az ezredben.

Kármán Tódor (1881-1963) gépészmérnök, fizikus, alkalmazott matematikus. 1902-1908 között egyéves önkéntesként, majd tartalékos zászlósként szolgált az ezredben.

Liska József (1883-1967)  villamosmérnök, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja, „a villamos gépek professzora"

Zemplén Győző (1879-1916) fizikus, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja. Tartalékos tüzérfőhadnagyként az ezred kötelékében halt hősi halált 1916. június 29-én.

Az ezred parancsnokai 1891-1914:(bővítés alatt)

1891-1892 báró Anton Jüptner von Jonstorff ezredes (1836.11.17-1891)

1892-1893 Franz Grasser ezredes (1842.05.21-1912.07.11)

1893-1895 Alois Nigris ezredes (1839-?)

1895-1897 báró Eduard Josef Beschi ezredes (1848.03.13-1916.04.26)

1897-1898 Heinrich Porges ezredes (1853-1916.08.22)

1898-1901 Oskar von Pabst ezredes (1844.07.23-1910.10.30)

1901-1904 Josef Kutschera ezredes (1848.01.27-1924)

1904-1905 Josef Schubert ezredes

1905-1909 Josef Macalík von Ivanobran ezredes (1853.03.21-1921.08.22)

1909-1912 Georg Waberer Edler von Dreischwert alezredes, 1911.06.19-től ezredes(1857-?)

1912-1916 Adolf Koblischek alezredes, 1914.06.25-től ezredes

1916-1918? lovag Josef von Czadek ezredes

Köszönet Mészáros László úrnak a javításokért és a kiegészítésekért!