Ebben a bejegyzésben egy 1940-ben keletkezett dokumentum olvasható, amely egy tanúvallomás fogalmazványa. A szöveg bizonyos Kacz Lajos I. világháborús harctéri szolgálatát írja le. Bár a dokumentumból egyértelműen nem derül ki, az irat valószínűleg abból a célból készült, hogy Kacz Lajos a kardokkal és sisakkal díszített Magyar Háborús Emlékéremre való jogosultságát igazolja. A Felvidék 1938-as visszacsatolását követően számos ilyen beadvány született, mivel az addig a trianoni határokon kívül élő veteránok többségének nem volt lehetősége az 1929-ban alapított emlékérem beszerzésére. Magyarország Tiszti név-és Címtárában sikerült megtalálni Kacz Lajost, aki - mint a jegyzőkönyv is említi - a komáromi m. kir. törvényszék irodafőtisztje volt. A Címtár 1944-es kiadás szerint Kacz Lajos a Bronz Vitézségi Érem és a Károly Csapatkereszt mellett ekkor már a Háborús Emlékéremmel (valamint az Erdélyi Emlékéremmel) is rendelkezett, tehát sikeresen bizonyította a jogosultságát.
Tanú vallomási jegyzőkönyvFelvétetett 1940 évi ……………hó…..napján a lenti hivatalnál.Megjelent a lent megnevezett tanú és a következőket adja elő:Határozottan kijelentem, hogy Kacz Lajos aki 1896 évben Komáromban született és lakik, jelenlegi foglalkozása: kir. törvényszéki irodafőtiszt, volt katonai rendfokozata: árkász, Nevezett 1916 évi szeptember havában és az ezt követő napok hosszu során a volt cs. és kir. 5. árkászzászlólaj 1 századánál mint árkász az orosz harcztéren és pedig: 1916 év szeptember hó első napjaiban a keletgaliciai Halics körüli és pedig a birodalmi német csapatok által tartott frontszakaszon közvetlen a tűzvonalban éjszakai erődítési munkálatokat /: drótakadályok készítése, spanyollovasok kihelyezése:/ végzett.Innen pedig 1916 évi október 20-25-ike között ugyancsak a keletgaliciai Zolta Lipa folyó melletti Brzezany városkába lettünk vezényelve. Ez a városka kb. 3 km. volt a tűzvonaltól. ezen helységből jártunk naponta a volt cs. és kir. 81.[1] és 88[2]-ik cseh ezredek által megszállt és az ellenséges aknavetők által állandóan tűz alatt tartott „Lysonia” nevű magaslaton fekvő állásokba szintén erődítési munkálatokra. Itt az elázott fedezékekből a vizet távolítottuk el, rókalyukakat, fedezékeket, drótakadályokat készítettünk. Itt sebesültünk és halottunk is volt. Az itt megnevezett magaslaton egészen az ide érkezésünktől 1917 év márczius hó közepéig megszakítás nélkül állandóan az első vonalban dolgoztunk. Így a tűzhatásának nagyon is kitett helyen végeztük szolgálatainkat. Ezen magaslaton levő ellenséges állások kb. 100 méterre voltak a mieinktől. Innen Brzezany városából illetve a Lysonia nevű magaslatról 1917 év márczius elején az ezen helységtől északra huzodó frontszakaszon levő Konyuchy községbe lett a század vezényelve. Ezen helység mintegy 1 ½ km.-re volt a tűzvonaltól. Itt is ugyancsak megszakítás nélkül egészen az 1917 év junius 27. 28. 29. és utána következő napokig tartó orosz támadások alatt is az első vonalban végeztünk éjjeli ls nappali munkálatokat, sőt ezen napokon az ezen frontszakaszt tartó 88-ik közös cseh ezred egységeinek rész[ben] az oroszokhoz történt átpártolása illetve szétszóródása folytán ezen állásokat nekünk kellett mintegy két napon át tartani. Tudomásom van arról is, hogy Kacz Lajos bajtársam az ezen időben kifejtett tevékenységéért az év julius havában bronz vitézségi érmet is kapott. Innen az orosz visszavonulást követve eljutottunk a galicziai határon lévő Skala községig. Ezen községből kiindulva a határon lévő Zbrucs folyón éjjel hidat építettünk. Az ezen fentebb előadottak szerint Kacz Lajos bajtársam velem együtt állandóan megszakítás nélkül végezte a tűz hatásának nagyon is kitett közel egy évig tartó harcztéri szolgálatát annak [betegség folytán] 1917 évi augusztus havában lembergi hadikorházba való elmeneteléig.Tanú neve:Születési éve:Foglalkozása:Lakóhelye:Volt csapatteste és katonai rendfokozata:Igazolom, hogy a tanú személyazonosságát igazolta, fenti vallomására az esküt letette, és a fentebb említett csapattestnél teljesített szolgálatát a következő iratokkal igazolta:Keltpolgármester, főjegyző
Köszönet Fritz-Beke Évának, amiért hozzájárult a dokumentum közléséhez!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése