„Kedves ifjak! Két levél fekszik otthon az íróasztalomon. Egyik nagyon megviselt, gyűrött: nem csodálom, hiszen igen nagy feladat annak a levélnek. Kórházban, operáció után írta fiának egy édesanya, még fájdalomtól reszkető kezekkel, könnyes szemmel, aggódó, fájó szívvel. Azután nagy utat tett meg az a levél : elindult az édesanya szívétől messzire, a csaták tüzében azok a reszkető sorok, mint az édesanyának két áldott keze, megsimogatták annak a sok szenvedésben megviselt, megbarnult katona-fiúnak arcát, letörölték azt a titokban ejtett néhány könnycseppet, azután szépen helyet foglaltak a zubbony balzsebében, beszéltek annak a sokat aggódó, álmaiban szomorú, fekete kereszteket látó szívnek reményről, jövőről, hazatérésről,megpihenésről. Hányszor szorította közelebb szívéhez az az elfáradt kéz azt a szeretetről beszélő levelet: nem csodálom, ha gyűrött lett. Olyan jól esett annak az ifjú hősnek hallani a szívéhez szóló levelet, anyjának hívó hazaváró szavát, ígéretét hazatérésről, megpihenésről: szegény fiú te már hazatértél, szegény jó tanítványom: pihensz te már.
Amikor az első levél mellett megszűnt dobogni a szív, kivették csendesen, kíméletesen a levelet; ránéztek azokra a gyászoló betűkre: menjetek haza, az édesanyához, ti reményről, hazatérésről beszélő sorok: mondjátok meg, hogy Sanyi otthon van, otthon pihen már. Megírták melléje kísérőnek azt a második levelet, hogy ne legyen olyan egyedül, olyan elhagyatottan az a hazatérő levél; megírták benne, hogy Sanyi hős volt, sokat harcolt, sokat fáradott, sokat szenvedett és most elfáradtan ledőlt megpihenni. Kedves Ifjak! Lélekben menjünk el messzi idegenbe, keressük fel azt a megjelölt sírhalmot, ahol Sanyi pihen, tegyük le szeretetünk koszorúját, kopogtassuk meg azt az egyszerű koporsót…"
Ez a beszéd pontosan száz esztendővel ezelőtt, Halottak Napján hangzott el a komáromi bencés gimnáziumban. Az intézmény egyik tanára Tamás Vazul emlékezett meg kedves diákjáról, Riesz Sándorról. Az 1915 nyarán érettségizett egyéves önkéntes fővadász 1916 október harmadikán, a cs. és kir. 19. vadászzászlóaljnak a 29. vadászzászlóaljhoz vezényelt katonájaként halt hősi halált. Aznap lett 19 éves.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése