Képeslap 10.: Lap a szükségkórházból

I. világháború alatt, szükségkórházból feladott képeslap korábban már szerepelt itt a blogon. Mint már volt róla szó, a háború kitörése utáni időszakban az északi városrészben 15 szükségkórház működött. E célra számos épületet igénybe vettek, sebesülteket és betegeket ápoltak többek közt a kultúrpalotában, a polgári kaszinóban és a főgimnáziumban is. 

Ilyen funkciót látott el az Eötvös utca és a Hajnal utca (ma Stúr utca) sarkán álló izraelita Menház is. A Menház 1896-ban épült, az izraelita hitközség használta, mai kifejezéssel élve idősek otthonaként. 1914 végén azonban új feladatot kapott az épület: az alábbi, kissé idealizált leírást a szükségkórházról a Komáromi Ujság közölte október 8-án.

A múltkoriban betévedtem a kórházzá alakított menházba. Sokat hallottam róla, persze csupa jót, s hogy én is hasonlót tapasztaltam, azt mondanom sem kell. Olyan barátságos,  olyan kényelmes, amilyennek egy rögtönzött kórházat csak el lehet képzelni. Több szobában vannak elhelyezve a sebesültek, kiknek könnyű sebéről az is tanúskodik, hogy alig egy pár kivételével mind a folyosón vannak, a kedélyes beszélgetésben valahogy csak elfut az idő.
Az egyik szobában szakállától vesz bucsut egy katonánk. Tükör nem akadt a kezeügyébe, de az a szolgálatot megteszi a kitámasztott ablaktábla is.Még az imaházba is jutott beteg. Az oltár körül van véve ágyakkal s azon a helyen, hol még nem is olyan régen, öreg emberek imádkoztak szívvel-lélekkel a békéért, ma már a nemzet gyűlölet szegény áldozatai hívják a gyógyulás angyalát.Öt-hat szobából áll ez a kórház, de az ügyesen felszerelt kötözőszoba s a ragyogóan tiszta konyha mind azokat dicséri, kik az át alakítás körül vállvetve buzgólkodtak.De tökéletetlen volna referádám, ha kihagynám belőle Krausz Sárika medica kisasszony nevét, ki a sebesültek tömeges érkezésének idején, amikor a legsúlyosabb a munka, csaknem egyedül, úgyszólván éjjel nappal gondozta a menház betegeit.Kivette részét derekasan a munkából, de viszont megkapta a részét abból a ritka jóból, amit a sebesültek hálájának neveznek.

Ezt a képeslapot azonban nem egy itt ápolt sebesült, hanem a személyzet egyik tagja küldte. Báron Ignác szakaszvezető minden bizonnyal a helyőrségi kórház egészségügyi osztagához tartozott. A fotón 29 fő látható, öten civilek, köztük három hölgy.  A katonák az egyenruha alapján ugyancsak az egészségügyi csapat (Sanitätstruppe) állományához tartoznak. Valószínűleg a szükségkórház teljes személyzete látható a csoportképen.
Báron szakaszvezető megjelölte magát az ülő sorban: a többiekkel ellentétben csukaszürke zubbonyt és sapkát visel, bajtársain az egészségügyi csapat buzérvörössel hajtókázott sötétzöld uniformisa látható.  Középen egy vöröskeresztes jelvényt viselő ápolónő: talán ő lenne a fentebb említett Krausz Sárika?

A képeslap hátán az alábbi szöveg olvasható:

Őnagysága Áchim Juczika úrleány Békés-Csaba Vlasits u. 14.

Igen tisztelt Juczika kisasszony! Ígéretemhez híven egy nagyon jól sikerült képet az itteni ápoló pofázmányokról küldök. Hogy méltóztattak haza érkezni? Szívélyesen üdvözli Önöket Báron Ignác

Sanitäts Zugsführer czímem Israelita menház

A fotót Wojtowicz Richárd fényképész készítette.  A postabélyegző szerint 1914 október 13-án adták fel.