Az egyik hasonlóság, hogy akárcsak a nyomozónak, a történésznek is megvannak a maga "döglött aktái". Egy-egy kérdés, probléma amin nem tud túljutni az ember, és évekig, akár évtizedekig hever a fiókban. Tapasztalatom szerint sok esetben egy véletlenül felbukkanó adat, ötlet segítet ezek megoldásában. A mai bejegyzés az én egyik "dögött aktám", amit 8 év után sikerült megfejteni.
A felvétel Mager Ottó Duna utcai műtermében készült, első látásra egy huszár hadnagyot ábrázolt. Mivel a hátulján név és dátum szerepelt, nem tűnt nehéz feladatnak a megfejtés. A lendületes vonalvezetésű vezetéknévvel azonban nem boldogultam. Annyi biztos volt, hogy a személy keresztneve Gyula, de a családnév kiolvasásában nem voltam biztos. Az évszámot elsőre 1883-nak gondoltam, de jobban megnézve 1885 van a képre írva.
A Gyula név akkoriban nem volt még annyira elterjedt, de a közös hadsereg huszártisztjei között nem leltem olyan Gyulát aki idő és rendfokozat szerint szerepelhetett a képen. Arra csak sokára jöttem rá, hogy az úr nem feltétlenül huszár - a cs. és kir. méneskar Magyarországon működő része ugyanis huszárruhát viselt barna atillával és buzérvörös csákóval.
A méneska tiszti névsorát végigböngészve megtaláltam az emberemet: Elsholz Gyulát, aki a kisbéri ménes katonai osztagában szolgált méneskari hadnagyként. Kisbéren ekkor valószínűleg nem működött fotóműterem, Elsholz hadnagy ezért fényképezekedett Komáromban - esetleg egy szolgálati úttal egybekötve.
A sikeres azonosításon felbuzdulva kicsit jobban utánanéztem az életútjának, ezt most itt közzé teszem.
Elsholz Vilmos Gyula 1860. március 26-án látta meg a napvilágot Bábolnán. Úgyszólván beleszületett a méneskarba: édesapja, Rudolf Elsholz méneskari százados a bábolnai ménes katonai osztagánál szolgált, de apai nagyapja Eduard is méneskari tiszt volt. Gyula Teschenben végezte a gimnázium 4 osztályát, majd 1877. június 16-án önként jelentkezett katonának a méneskarhoz. Nem egész egy év szolgálat után már tizedesként beiskolázták a budapesti Gyalogsági Hadapródiskolába, ahová két évet járt, a 3. és 4. évet a mährisch-weisskircheni Lovassági Hadapródiskolában végezte el.
1881. november 1-el hadapróddá (kadét) nevezték ki a cs. és kir. 2. trénezredhez, de rögtön át is vezényelték a méneskarhoz, Bábolnára (ez akkor a kisbéri ménes fiókintézeteként működött). Nem sokkal később hadapródőrmester, majd 1882 május 1-én hadapródtiszthelyettes lett. Hadnagyi kinevezését 1883. május elsejével kapta meg, a kisbéri ménes katonai osztagához. 1889 május 1-el főhadnaggyá lépett elő, egyúttal áthelyezték a székesfehérvári méntelephez. A 4. alosztályhoz osztották be, amely Nagyatádon működött. Megjegyzendő, hogy 8 évvel fiatalabb öccse, Róbert méneskari hadnagyként szintén Fehérváron szolgált ekkor. A következő év április elsejével azonban elhagyta a katonai szolgálatot és átlépett a m. kir. Pénzügyőrség állományába.
A konkrét indítékait nem ismerem, de nagy valószínűséggel a nősülés miatt hagyta ott a katonai szolgálatot. 1891-ben már Mosonmagyaróváron szolgált pézügyőr biztosként, ekkor már házasember volt, nejét Gubel Etelnek hívták. A pénzügyőrségben alkalmazott nősülési szabályokat nem ismerem, de minden bizonnyal könnyebb feltételeket szabtak a hadseregnél. Elsholz Gyula házasságát azonban tragédiák sora árnyékolta be: 1891-95 között a felesége három gyermeket hordott ki, de mindhárom terhesség halva születéssel végződött (1894-ben öccse, Róbert is elhunyt midössze 25 évesen).
1895 végén Mosonmagyaróvárról a Trencsén vármegyei Bán-ba (ma: Bánovce nad Bebravou) helyezték át. Időközben első házassága véget ért (hogy milyen módon, azt nem tudtam kideríteni), 1896-ban pedig feleségül vette Béres Margitot, a következő évben főbiztossá léptették elő. 1901-ben még Bánban működött, 1903-ban Beregszászba,1906-ban Alsókubinba helyezték, majd 1912-ben Nagyszebenbe. Itt is hunyt el 1917. március 9-én, halálakor már pénzügyőr felügyelő volt. Második házassága úgy tűnik szerencsésebben alakult, hiszen gyászjelentése szerint özvegyén kívül négy gyermeke gyászolta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése