fordulóján. Ennél azonban valamivel többről van szó ebben az esetben is.
Míg a Komáromban készült katonafotók viszonylag gyakoriak, az "egyéb" fegyveres, illetve egyenruházott testületek tagjait ábrázoló felvételek meglehetősen ritkának számítanak. Én magam talán tucatnyi ilyen fényképet láttam az elmúlt években.
Ezért is érdekes számomra a most bemutatott esküvői fotó, a vőlegény ugyanis nem katona, hanem a m. kir. Pénzügyőrség tisztviselője.
A pénzügyőr tisztviselők atillája hasonlított a honvédtisztekéhez, azonban nem sötétkék, hanem sötétzöld posztóból készítették, arany zsinórzatán a vörös helyett zöld beszövéssel. A színek természetesen a fekete-fehér fotón nem érvényesülnek, az viszont egyértelműen megállapítható, hogy az atilla ujját csak hármaskarika díszíti, a honvédtisztek vitézkötése helyett. A galléron a tiszti csillagok helyett rozetták, "jelvényrózsák" jelzik a rangfokozatot (ez nem elírás, a pénzügyőröknek nem rend-, hanem rangfokozata volt), amely ebben az esetben II. vagy III. osztályú pénzügyőri biztost jelölt.
Fegyvere a pénzügyőri tisztviselők számára előírt lovassági kard, rajta a jellegzetes, íves oldalú gombbal ellátott kardbojttal.
A képről sajnos ezen túlmenően más információt leolvasni nem lehet. A fotó Mager Ottó Duna utcai műtermében készült, ez viszont okoz némi zavart a kép datálásában. Mager ugyanis 1896 februárjában elhunyt, Komáromban pedig adataink szerint csak 1897-ben létesítettek pénzügyőri kerületet.
Legkézenfekvőbb feltételezésnek az tűnik, hogy a vőlegény nem Komáromban szolgált, de az esküvőt itt rendezték meg és a kép még 1896 előtt készült. Azt azonban tudjuk, hogy Mager özvegye egy darabig még fotózott, mielőtt Fritz Pál átvette az üzletet. Ez valamikor 1897-98 környékén történt, sajnos pontosabb dátum egyelőre nem ismert. Özv. Magernének saját cégjelzése nem ismert, valószínű képeit a férje nevével ellátott kartonokra dolgozta ki.
Az esküvőről egyébként valószínűleg beszámoltak a helyi lapok. Sajnos a szóba jöhető évfolyamok egyelőre nem érhetők el digitális kutatás céljából, így túl sok időt venne igénybe az esemény megtalálása. Mindazonáltal remélem egyszer kiderül, kikről készülhetett a felvétel és esetleg az is, hogy ki örökítette meg a boldog pillanatot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése