A Nagy Háború hősi halottja: Molnár Gyula

Több bejegyzés szólt már Komárom I. világháborús hősi halottairól. Jelenleg több, mint 300 hősi halottról tudok, sajnos számos esetben az adatok hiányosak. Több, mint egy évtizede foglalkozom a témával, éppen ezért nagy öröm, ha egy-egy személyről új információkat tudok meg.  Ez az írás egy ilyen esetről fog szólni.

A hősi halottak kutatása során a tisztek jelentok a "könnyebb esetet". A haderő adminisztrációja róluk általában több információt tárol, e mellett általában a másodlagos forrásokban (hírlapok stb.) több mindent lehet róluk találni. 

Éppen ezért volt különös Molnár Gyula népfelkelő hadnagy esete, őt ugyanis semmiféle katonai veszteségi adatbázisban nem találtam meg. Hősi halálának tényéről a Komáromi Ujságból szereztem tudomást, amely két rövid hírt közölt az esetről. 

Meghalt a hazáért. Mély fájdalommal, igaz részvéttel vettük a szomorú hírt, hogy Molnár Gyula pénzügyi számtiszt, a Komáromi Hirlap volt szerkesztője, népfölkelő hadnagy az orosz betörés ellen vívott máramarosi harcokban csapatja élén hősi halált halt. Elestének részleteiről eddig még tudósítást nem kaptunk s csak egy szűkszavú táviratból értesülünk korai elhunytáról. A széptehetségű nagy reményekre jogosító fiatal hős halálát felesége szül: Gregosits Jolán és édes atyja Molnár József városi kiadó gyászolja. Kegyeletünk virraszt a hazáért halt hős emléke felett!

Komáromi Ujság 1914.10.15. 6. o. 

 

Molnár Gyula halálához. Hírül adtuk annak idején Molnár Gyulának a Komaromi Hírlap volt szerkesztőjenek hősi halálát Most vesszük kézhez a bániaki főszolgabíróság gyászjelentéséi, melynek szövege a következő: őszinte fájdalommal jelentjük, hogy szeretett barátunk és tisztviselőtársunk: Molnár Gyula úr járási számvevő, a m. kir. verseci népfölkelő gyalogezred hadnagya folyó hó 2-án az uzsoki harcokban az opolnai magaslatok elfoglalásánál hazánk területéről az ellenségnek bátor és elszánt kiűzése közben hősi halalt halt. Hűlt tetemet hü bajtársai hazai földben helyezték örök pihenőre.

Áldott legyen emléke! A bánlaki főszolgabírósag tisztviselői kara.

Komáromi Ujság 1914.11.05. 6. o. 

 

A Komáromi Lapok 1918 júliusában összeszedte a komáromi hősi halottakat, Molnár Gyula ebben is szerepelt, azonban minden további részlet hiányzott, mint a hősi halál helye, vagy ideje. 

Tovább fokozta a zavart, hogy a haláláról szóló egyik hírben azt írják, hogy a verseci 7. népfelkelő gyalogezredben szolgált. A népfelkelő ezredet az azonos számú honvéd gyalogezred állította fel az idősebb korosztályú  hadkötelesekből. Versec azonban Komáromtól eléggé messze van, etnikailag vegyes vidéken, az állomány több mint 40 százaléka szerb-horvát, a többi vegyesen német, magyar és román volt. 

A második nekrológ szerint Molnár Gyula civilben Bánlakon volt járási számvivő. Bánlak ma Romániához tartozik, légvonalban kb. 30 kilométerre fekszik Versectől, a lakossága már akkor is többségében románokból állt. Fellapozva a Pénzügyi Közlönyt kiderült, hogy Molnár 1911-ben állt a Pénzügyminisztérium szolgálatába: ekkor nevezték ki ideiglenes minőségű pénzügyi számtisztté (XI. fizetési osztály) a zombori pénzügyigazgatóságra 1912-ben áthelyezték Nagybecskerekre, majd innen került Bánlakra, valószínűleg 1914-ben, nem sokkal a háború kitörése előtt. 

Molnár minden bizonnyal így került a "területileg illetékes" 7. népfelkelő gyalogezredhez. Mivel tiszti rendfokozatot viselt, korábban már kellett szolgálnia. Utánanéztem a Hadtörténelmi Levéltárban és szerencsém volt, ugyanis anyakönyvi lapja fennmaradt. Ebből kiderültek az eddig ismeretlen születési adatai is: 1878. július 13-án született Komáromban, Molnár József városi írnok és Németh Jolán gyermekeként. Édesanyja református, apja evangélikus volt, Gyulát az apa vallása szerint keresztelték - nem mellékes körülmény, hogy az apai nagyapja,  Molnár Gábor volt a Komáromi Evangélikus Egyházközség lelkésze 1847–1873 között.

Molnár a cs. és kir. 12. gyalogezrednél, azaz a komáromi háziezrednél volt egyéves önkéntes, 1896/97-ben, majd 1900-ban kapta meg a tartalékos hadnagyi rendfokozatot, miután "megfelelő" eredménnyel vizsgázott. 1906-ban az utolsó két tartalékosi évre áthelyezték a besztercebányai 16. honvéd gyalogezredhez. 1907-ben fegyvergyakorlatra hívták be az ezredhez, az ezt követő minősítése nem túl előnyös színben tüntette fel: parancsnokai szerint katonai képességei nem voltak elégségesek, illetve iszákossággal vádolták. Szintén említésre méltó körülmény, hogy az anyakönyvi lapja szerint az anyanyelvén kívül csak németül tudott valamelyest, ez pedig nagyban megnehezíthette a helyzetét a délvidéki népfelkelők között.

A halála pontosabb körülményeit nem sikerült kiderítenem, de az Uzsoki-hágó környékén, a magyar területre betörő orosz csapatokkal kemény harcokat vívtak az osztrák-magyar erők. A verseci népfelkelők 1914. októberének első napjaiban ugyancsak nehéz helyzetbe kerülhettek: Molnár Géza hadnagy október 2-án halt hősi halált, ugyanezen a napon az ezred parancsnoka Szívy Sándor ezredes is elesett. A 49 esztendős törzstisztet a szegedi 46. közös gyalogezred 2. zászlóaljának éléről helyezték át a verseci népfelkelőezredet vezetni.

Molnár Gyula emlékét az észak-komáromi evangélikus templomban elhelyezett emléktábla őrzi. Molnár házas volt, a Gregorsits Jolánnal kötött frigyből azonban nem született utód. Az özvegy nem ment újra férjhez, 1926-ban hunyt el, mindössze 44 évesen.