huszárezred utolsó parancsnoka. Élete utolsó éveit Komáromban töltötte, Sarolta nevű leánya Alapy Gáspár komáromi polgármester felesége volt. Vetsey altábornagy másik lányához utazott látogatóba, a bukovinai Csernovicba, de útközben megbetegedett és megérkezése után nem sokkal meghalt. A város köztiszteletben álló polgárának halálával igen részletesen foglalkozott a komáromi sajtó, de az országos lapok is beszámoltak róla. A mai bejegyzést az erről szóló hírekből állítottam össze.
Lapzárta után vettük a szomorú hirt, mely Vetsey Ede ny. altábornagy hirtelen halálát jelentette. A világháború hős tábornoka, városunk nagytekintélyű polgára az elmúlt héten utazott Csernovicba, hogy szerető leányát: gróf Wassilko Sándor bukovinai nagybirtokos feleségét meglátogassa, útközben azonban meghűlt és tüdőgyulladásban megbetegedett. A gyilkos kórt erősnek látszó szervezete nem tudta leküzdeni. A súlyos betegségről távirati értesítést kapott érte rajongó leánya: Alapy Gáspárné szül. Vetsey Sarolta, aki férjével Alapy Gáspár kormányfőtanácsos, polgármesterrel azonnal Csernovicba utazott. Útközben azután értesültek a megrendítő halálhírről. Mint értesülünk, a holttetemet Komáromba szállítják, hogy a családi sírboltban helyezzék örök nyugalomra. Részletes tudósítást jövő számunkban hozzunk.Komárommegyei Hírlap 1935. július 13.
Már megemlékeztünk arról a szomorú hírről, hogy Vetsey Ede ny. altábornagy, városunk egyik legtiszteltebb polgára f. évi július hó 11.-én Csernovicban, ahova leánya: gróf Wassilko Sándorné látogatása céljából utazott, váratlanul elhunyt. A lesújtó hír hatása alatt nem állott módunkban a megboldogult pályafutását bővebben méltatni, ma is nagyon kevés adat áll rendelkezésünkre, hisz Vetsey Ede magáról sohasem beszélt, izzigvérig katona volt, magyar huszár, igaz magyar ur és gavallér a szó legszorosabb és legnemesebb értelmében. Sohasem volt a szó embere, csak cselekedett és az alatt a másfél évtized alatt, amelyet a nyugalom éveiben Komáromban töltött, maradandó emléket állított magának.1864. október 31.-én született Budapesten. Apja a főváros egyik legelőkelőbb polgára volt, a szabadságharc alatt a pesti nemzetőrség parancsnoka és később a budapesti kereskedelmi és iparkamara elnöke. Vetsey Ede a bécsújhelyi katonai akadémiát végezte és 1883. augusztus 18.- án került ki abból, mint huszárhadnagy. Mint a volt cs. és kir. hadsereg tisztje, több állomáshelyen fordult meg és érdekes találkozása a sorsnak, hogy Csernovicban szolgált mint főhadnagy, több éven keresztül mint fiatal huszárkapitány és boldog férj és itt hunyta le örök álomra szemét. A világháború mint a volt cs. és kir. 5. huszárezred : a Radeczky huszárok parancsnokát találta. A világháború kitörésétől kezdve annak végéig az orosz fronton szolgált, először mint ezredparancsnok, később mint egy lovasdandár parancsnoka és mindenütt becsületet szerzett a magyar névnek. Szamos háborús kitüntetésben volt része. Megkapta a német vaskeresztet, a Vaskoronarendet és a Lipótrend hadiékitményes lovagkeresztjét, természetesen a Károly csapatkeresztet és mint többszörösen sebesült frontharcos, a sebesülési érmet is.A világháborút követő forradalmak és a nagy összeomlás őt Komáromban találta és nyugdíjba vonulása után itt fejtett ki a közélet terén érdemes tevékenységet. A Radeczky-huszárok emlékmüve legelsősorban az ö buzgolkodásának köszönhető. Tagja volt Komárom- és Esztergom közigazgatásilag egyenlőre egyesitett vármegyék törvényhatósági bizottságának és a megye életében nagy szerepet játszott.Évek hosszú során keresztül tagja volt városunk képviselőtestületének is s városunk közéletében is igen jelentős szerepet töltött be. A képviselőválasztások alkalmával több izben volt választási elnök és abszolút pártatlanságával és korrektségével csak tisztelőket szerzett. Hűséges fia volt egyházának és több mint egy évtizeden keresztül volt felügyelője a komáromi evangélikus egyházközségnek. Az egyházközség megszervezése, az imaház és lelkészlak megépítése, az egyházközség könyvtárának megteremtése az ő nevéhez fűződik. Évek hosszú során elnöke volt a Komáromi Hitelszövetkezetnek és neki köszönhető, hogy ez az aránylag kis pénzintézet a mai nehéz gazdasági viszonyok közepette a hitelélet terén valóban áldásos tevékenységet fejt ki .A megboldogult julius 4-én. csütörtökön hagyta el Komáromot. Elutazása előtt, szerdán még vejének : Alapy Gáspár m. kir. kormány fő tanácsos, polgármesternek volt ebédre a vendége és órákon keresztül eljátszott polgármesterünk kisfiával, az ő unokájával, akit rajongásig szeretett. Július hó 5-én indult útra másik leánya meglátogatására Csernovicba, de oda már halálos betegen érkezett. A kemény katona három napig küzdött a gyilkos kórral, de hiába volt szeretteinek önfeláldozó ápolása, hiába volt orvosainak odaadó gondoskodása, tiszta lélekkel, imádsággal ajkán július 11-én hajnalban visszaadta nemes lelkét Teremtőjének,Ideiglenes temetése f . évi július hó 15-én ment végbe Csernovicban. Végtisztességén óriási közönség vett részt, köztük a Csernovicban állomásozó lovasezred tisztikara, akik kegyeletük jeléül koszorút küldtek ravatalára, a koszorú szalagján a következő felirattal „egy nemes huszárnak". Elhunytáról családja a következő gyászjelentést adta ki :
Vetsey Ede
Komárommegyei Hírlap 1935 július 27.
Az 5-ös Radeczky huszárok volt parancsnoka Csernovicban meghalt
Az 5-ös, a Radeczky huszárezred, melyben annakidején a dúsgazdag gavallér huszártiszt, Kiss Ennö, a 48-as idők később vértanú honvédtábornoka is szolgált, a hires ezrednek 1830-as évi milánói állomásózásakor, már a multé. Csupán a történetem örökíti hírnevét, mert volt tisztjeit és huszárjait lassán elsöprik az élők sorából a múló idők. Most a huszárezred egykori ezredparancsnokának, Vétség Ede ny. altábornagy váratlan tragikus elhunytat jelentik Csernovicból. Komáromból, hol már a béke éveiben is szolgált szeretett huszárezredénél, leányának és vejének, Wassilko-Jerecki Sándor grófoknak látogatására utazott Csemovicba a 71 éves öregur. Az igaz magyar ur és gavallér huszárnak ez a példaképe Pesten született, édesapja a régi fővárosinak egyik legelőkelőbb polgára volt s a szabadságharc alatt a pesti nemzetőrség parancsnokául szerepelt. Mint a budapesti kereskedelmi és iparkamarának későbbi elnöke, fiát a bécsújhelyi katonai akadémián neveltette s az mint huszárhadnagy került ki a császári és királyi lovassághoz. Több garnizombain szolgált. Érdekes véletlensége a sorsnak, hogy az elhunyt öreg huszárt fiatalsága szép emlékei is Csernovichoz kötötték. Mint főhadnagy, mint fiatai huszárkapaitány és boldog férj is több éven Csernovicban szolgált és váratlanul most itt hunyta le szemeit is az örök álomra. Vetsey altábornagy már a világháború kitörésekor császári és királyi 5. huszárezred, a Radeczky-huszárok parancsnoka volt s a háború kitörésétől mindvégiglen az orosz fronton szolgált. Kezdetben, mint ezredparancsnok, majd mint lovasdandár parancsnoka szerzett becsületet a magyar névnek. A többszörösen sebesült vitéz huszár frontharcost számos magas hadikitüntetéssel kitüntették. A világháborút követő forradalmak és a nagy összeomlás már ezredének törzsfészkében találták s nyugdíjba vonultan és itt találta meg otthonát. A magyarrészi Komárom és a csonka Komárom vármegye életében vezető, közbecsült szerepet vitt. Neki köszönhetni, hogy a Radeczky-huszárok emlékműve létrejött. Alapiy Gáspár kormányfőtanácsos, a komáromi polgármester, egyébként veje volt az elhunytnak. Ideiglenesen Csernovicban temették el s óriási közönség részvétével lefolyt végtisztességén a Csernovicban állomásozó román lovasezred tisztikara is megjelent, sőt „Egy nemes huszárnak“ feliratú szalaggal koszorút is helyeztek az „idegenben“ elhunyt Lipót- és Vaskorona-lovag rendjeles öreg magyar Radeczky-huszár ravatalára. Vetsey Edét az evangélikus egyház szertartásai szerint temették s temetésén gyermekein, vejein, unokáin kívül előkelő rokoncsaládok gyászolják.
Vetsey Ede ny. altábornagy tragikus halála Csernovicban
Vetsey Ede ny. altábornagy, a Lipót-rend hadiékitményes lovagkeresztjének és több háborús kitüntetésnek tulajdonosa, Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesitett vármegyék törvényhatósági bizottságának és Komárom szab. kir. megyei város képviselőtestületének tagjí, a komáromi evangélikus egyház felügyelője Csernovicban, ahová leánya, gróf Wassilko Sándorné meglátogatására utazott, váratlanul elhunyt.
A megboldogult először mint a Radetzky- huszárok parancsnoka, később mint egy lovasdandár parancsnoka elejétől végig részt vett a világháborúban és nevéhez számos dicső fegyvertény fűződik. Alapy Gáspár m. kir. kormányfőtanácsos, Komárom szab. kir. megyei város polgármestere és gróf Wassilko Sándor nagybirtokos apósukat, Vértessy Sándor, a kormányzó kabinetirodájának főnöke pedig sógorát gyászolja az elhunytban.
Esti Kurír 1935 július 30.
 |
| OSZK Gyászjelentések |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése