A Nagy Háború hősi halottja: Engel Adolf

Ez is úgy kezdődött, mint sok más kutatás: valami merőben mást kerestem, mikor megakadt a szemem ezen az íráson a Komáromi Ujság 1916-os évfolyamában. A városi temető katonasírjairól szóló írás szerzője név szerint említi Eng(e)l Adolf őrmestert, a 18. számú helyőrségi kórház altisztjét, aki a tudósítás szerint igen sok időt és energiát fektetett abba, hogy a hősi halottak sírjai méltó módon nézzenek ki. 

Tovább böngészve az újság számait, a következő évben már a szegény őrmester nekrológja jött szembe. Ekkor már felrémlett, hogy neve ismerős volt valahonnan: mégpedig az észak-komáromi zsidó hitközség hősi halottainak emléktáblájáról. A korábbi kutatásaim során nem sikerült őt azonosítanom - mostanáig. 

A Nagy Háború hősi halottja: Fabriczius Dániel

Lengyel Ákos barátom hívta fel a figyelmemet erre az I. világháborús hadisírra, amely az észak-komáromi temetőben található. 

A míves kialakítású síremléken eredetileg az ott nyugvó katona arcképe is látható volt, a porcelénkép mára azonban kivehetetlenné fakult. A sírfelirat azonban még szerencsére olvasható, szövege a következő: 

A II. világháború hősi halottja: Sebastian Hopfgartner

Sebastian Hopfgartner 1924. március 1-én született a bajorországi Öxing bei Grafingban (a település ma München része). A II. világháborúban kiérdemelte a 2. osztályú Vaskeresztet, valamint az Ezüst Sebesülési Jelvényt is (ezt 3-4 sebesülés után adományozták). Hopfgartner 1944 decemberében a Komárom környéki harcokban súlyosan megsebesült, és a 634-es számú tábori kórházban 1944 december 24-én, Szenteste elhunyt. Halálakor Unteroffizier rendfokozatban (kb. őrmester) szolgált, alakulata a nyilvántartás szerint a 61. tartalék-zászlóalj 4. százada volt, de valószínűleg már másik egység kötelékében vett részt a Komárom környéki harcokban. A halotti értesítője szerint egy gránátos ezredben szolgált.

Sebastian Hopfgartnert a dél-komáromi Hősi Temetőben hantolták el, számos bajtársával együtt. A temetőben nyugvó német katonákat 1998-ban a Német Hadisírgondozó Népi Szövetség munkatársai exhumálták. A maradványokat a budaörsi magyar-német katonai temetőben helyezték örök nyugalomra. A feltárás során Sebastian Hopfgartnert sikerült azonosítani, így ma már egy rendes sírkő alatt nyugszik a budaörsi temető 12-es parcellájának 583-as számú sírjában, 14 másik bajtársával együtt.

Hírek a múltból 16.: Exhumálás

Olasz hősi halottakat exhumáltak a vármegyében. 

Az olasz kormány a legnagyobb kegyelettel viseltetvén hősi halottai iránt, elrendelte, hogy követsége útján a magyarországi hősi halottakat Budapestre vigyék és ott egy gyűjtő-temetőbe helyezzék és közös díszes síremlékkel jelöljék meg helyeiket. E célból az olasz követség katonai attaséja megbízásából Angelo Roma kedden Komáromba érkezett, hogy a volt járványkórház melletti katonai temető hat olasz hadifogoly tetemét exhumálta. Az exhumálást dr. Varga Miksa tiszti orvos jelenléteben hajtották végre. Az exhumálás alkalmával 

kegyeletünk jeléül megjelentek a polgári és katonai hatóságaink, a komáromi Frontharcos Szövetség kiküldöttei, akik koszorút helyezlek el az olasz hősi halottak hamvaira. Az exhumálásra kivonult a helyőrség díszszakasza is. A hamvakat Surányi Ferenc apátplébános újra beszentelte. Angelo Roma olasz attassé megbízott Komaromból Mocsára s onnan Felsőgallára ment hasonló küldetéssel. Komaromból 6 Mocsáról 1, Felsőgalláról 1 , Dunaalmásról 1 olasz katona hamvait szállították a budapesti gyűjtő temetőbe.

Komárommegyei Hírlap 1934 augusztus 4.

 A Magyarország területén az I. világháború alatt eltemetett olasz katonákat - mint a cikk is említi - Budapesten temették újra. Az olasz katonai parcellát a 10. kerületi Új Köztemetőben alakították ki.

Hadisírgondozás

Ma két hete, hogy kilátogattam a szőnyi temetőbe egy kis terepmunkára. Nem messze  a bejárattól található egy II. világháborús katonasír. A benne nyugvók nagymamám révén rokonaim, ezért is éreztem úgy, hogy kicsit rendbe kell tennem a sírjukat.

Bacskor Ernő és Bacskor András testvérek voltak, mindketten Dunamocson születtek.  Ernő az idősebb, civilben férfiszabó volt, András, az öccse asztalosnak tanult. Ernő a háború végén már hadköteles korban volt, így őt be is vonultatták, Komáromba került légvédelmi tüzérnek. 19 éves öccse még nem volt katona, viszont az a veszély fenyegette, hogy leventeként Németországba viszik, mint az sok más vele egykorú fiúval előfordult. Bátyja azzal igyekezett megóvni őt, hogy elintézte: Andrást hívják be az ő alakulatához, így nem kell külföldre mennie, és neki lehetősége lesz vigyázni rá. Sajnos ez utóbb végzetes döntésnek bizonyult.