A katona oly könnyen összevesz egymással, hogy az
csoda. Például a debreceni és a nagyváradi regiment testvér. A debreceni
magyar, a váradi románnal kevert. Ennélfogva a debreceni katona
nustyunak nevezi a váradit, mert a román legénynek az a szokása, hogy
minden kérdésre azt mondja a maga nyelvén: nu sciu - nem tudom. De a
váradiaknál leginkább magyarok az altisztek, azok megtanítják magyarul a
román legényt. Mikor azután az ilyen román legény elmegy a debreceni
testvér mellett az országúton, csendes odavetéssel megkérdezi tőle:
- No testvér, tudsz-e már magyarul? - Amiből természetesen verekedés támad, és kiröpül a "sajt"-jából a "bajnét".
Könnyen áll az összeveszés.
Tömörkény István: Sabotage
Komárom, mint helyőrségi város nem volt mentes a kisebb-nagyobb verekedésektől, katonák közti csetepatéktól. Ezeknek - mint az a mottóul szolgáló Tömörkény-idézet is tanúsítja - nem egyszer a nemzetiségek közti ellentét szolgáltatott indokot. Az alábbi, 1878-as sajtóhír a Komáromban szolgáló égszínkék hajtókás cs. kir. 19. (Rudolf koronaherceg) és a tengerzöld hajtókát viselő cs. kir. 70. (báró Philippovic von Philippsberg táborszernagy) gyalogezredek közti, nyílt háborúvá fajuló konfliktus részleteit írja le. Bár az alakulatok közti háborúság kezdetét egy szerelmi háromszög jelentette, feltételezhető, hogy a dolognak etnikai éle is volt, hiszen a 19. gyalogezred katonái Győr környéki magyarok voltak, míg a 70-esek legénységét Pétervárad vidékének horvát lakossága adta. A cikk szövegében is tetten érhető, hogy a szerző inkább a szomszéd vármegye katonáival szimpatizál, mivel valószínűleg a lakosság is szívesebben látta őket a városban, mint a horvát bakákat.
