A cs. és kir. 5. (Radetzky) huszárezred emlékműve.

Talán kicsit szubjektív lesz a mostani bejegyzés, mert igazából ez a kedvenc komáromi háborús emlékművem. Gyerekként sokszor elmentem mellette, iskolából jövet-menet, apai nagyszüleim pedig a Laktanya-közben éltek, így akkor is útba esett az emlékmű, ha hozzájuk mentünk. Így most ennek az emlékműnek a kissé viszontagságos történetét szeretném bemutatni. 

Az emlékmű tervének első nyoma 1928-ból származik: 

A volt cs. és kir. 5. számú (Radetzky) huszárezred tényleges és tartalékos tisztjei november 4-én,vasárnap délelőtt tizenegy órakor a Tiszti Kaszinó nagytermében (IV., Váci utca 38.) értekezletet tartanak, amelynek során az ezred hősi halottainak emlékét megörökítő emlékmű felállítását beszélik meg. Az értekezletet társasebéd követi.

• Budapesti Hírlap, 1928. október24.

Egy határőr emlék megmentése

Az idősebbek még emlékezhetek arra az időre, amikor az - akkor még önálló szervként működő - Határőrség egy jelentősebb alakulatot állomásoztatott Komáromban. A határőr laktanya az Erzsébet-híd feljárójával párhuzamosan futó Szélső utcában található. Miután a Határőrség kiürítette, egy darabig iskola működött benne, jelenleg üresen áll, új tulajdonosra várva. 

Az épület előtt egy kis virágoskert volt kialakítva, ennek központjában egy térplasztika helyezkedett el, amely a Határőrség jelvényét ábrázolta. Mivel az alkotás központi eleme egy vörös csillag volt, a rendszerváltás után földdel fedték be, és virágokat ültettek fölé. 

Komárom evangélikus hősi halottai az I. világháborúban

A 20. század elején Komáromban az evangélikus egyházé volt a legkisebb gyülekezet (a
görög katolikus és ortodox felekezetek csak szórványként voltak jelen). Az utolsó, 1910-es népszámláláson 728 fő vallotta magát evangélikusnak. A 700 fősre tehető közösség 13 tagja esett el az I. világháború során, legalábbis ennyi név szerepel az észak-komáromi evangélikus templomban található emlékművön. Az emléktábla felavatásáról eddig nem sikerült közelebbi adatokat találnom, de minden bizonnyal az 1920-as években kerülhetett rá sor. A felvésett nevek mellett rendfokozat és a halál éve szerepel. 

A bileki halálmars

1904. augusztus 30-án, a boszniai Bilek (ma Bileća, Bosznia–Hercegovina) temetőjében szomorú ceremóniára gyűlt össze a komáromi cs. és kir. 12. „Schmidt táborszernagy” gyalogezred állománya. Ezen a napon egy emlékművet szenteltek fel, amelyen tizenöt katona neve sorakozott – valamennyien legénységi állományúak voltak. A hideg kőbe vésett német nyelvű felirat szerint kötelességük teljesítése közben vesztették életüket 1903. július 20-án. De mi is történt azon az alig egy évvel azelőtti hétfői napon, amitől Bilek neve a halálmarsáról lett híres az egész Monarchiában és a korabeli világban?

Az eseményekről szóló tanulmányom a Nagy Háború blog Műhely rovatában olvasható.

A bileki halálmars ábrázolása a Tolnai Világlapjában.

A "fekete bárók" emléke Komáromban

Tavaly nyáron - sok év után - ismét ellátogattam az Ujvárba és az Öregvárba. Az Ujvár kapuján belépve lettem figyelmes a képen látható fekete márvány emléktáblára. A szlovák mellett magyar és angol nyelvű feliratot is véstek rá, azonban meglehetősen rejtélyes fogalmazásút: 

"Az erőd laktanyaként szolgált azoknak a katonáknak, akik a parancsuralmi rendszer ellen voltak". 

A szlovák szöveg évszámaiból nyilvánvaló volt, hogy a csehszlovák idők kommunista diktatúrájában történt eseményeknek állít emléket a tábla. Mivel kíváncsi voltam, mi lehet ez az emlékmű, lefotóztam és kissé utánanéztem az ott olvashatóknak.

Az Isonzó-fronton elesett szlovák katonák emlékműve

A caporettói áttörés 100. évfordulója kapcsán rendezett emléktúra keretében jutottam el a Tolmin-tól nem messze található loče-i első világháborús temetőbe, ahol több mint 3300 osztrák-magyar katona alussza örök álmát. A központi emlékmű megkoszorúzása után körbejártuk kicsit  a sírkeretet, ekkor lettem figyelmes egy másik emlékműre, amelyen többek közt két komáromi alakulat is fel volt tüntetve: a 12. közös gyalogezred és a 19. tábori vadászzászlóalj. Az emlékmű felirata szerint az Isonzó front harcaiban 1915-1917 között elesett szlovák katonáknak állít emléket. Semmilyen utalás nem találtam a helyszínen, hogy ki és mikor állította az emlékművet, de végül kiderült, hogy 2010-ben a Szlovák Köztársaság védelmi-, és belügyminisztere avatta fel, tehát hivatalos állami aktusról volt szó. A felirat felsorolja azokat az alakulatokat, amelyben jelentős számú szlovák katona szolgált, szám szerint nyolc közös gyalogezred, négy közös tábori vadászzászlóalj és kilenc honvéd gyalogezred szerepel az emlékművön.

A cs. és kir. 9. lovastüzér ezred emléktáblája

Ma 80 éve, 1937 október 24-én leplezték le azt az emléktáblát, amely a dél-komáromi Jézus Szíve katolikus templom árkádjai alatt látható. A féldombormű cs. és kir. 9. lovastüzér ezrednek állít emléket. 

Néhány szó magáról az alakulatról: a világháború kitörésekor a közös hadsereg kilenc lovastüzér osztállyal (Reitende Artilleriedivision) rendelkezett, ezek közül a 9-es hadrendi számú volt a legújabb, mivel ezt 1914-ben alapították. Az osztályokat 1-től 11-ig számozták, a 3-as és a 8-as nem létezett békeidőben. Az osztályokat ugyanúgy 1905 M 8 cm-es tábori ágyúkkal látták el, mint a tábori tüzérezredeket, de itt valamennyi kezelő lovasítva volt, ami jelentősen megnövelte az ütegek mozgékonyságát és manőverezőképességét. Az ide beosztott tüzérek lovassági tábori sapkát viseltek, és a legénységet 1877 M lovassági szablyákkal látták el. 

A 9. lovas tüzér ezredet (hivatalos német nevén: Feldartillerieregiment Nr 9 K) az említett 9-es lovas tüzérosztályból szervezték át 1918 nyarán. Az alakulat háborús szerepléséről nem sok mindent sikerült találnom. Az mindenesetre érdekes, hogy az eredeti osztályt 1914-ben a leitmeritz-i 9. hadtest területéről állították fel, ennek megfelelően legénysége 60%-ban németekből és 39%-ban csehekből állt. Feltehetőleg a háború során végrehajtott feltöltések és átszervezések során kerülhetett nagyobb számú magyar katona az alakulathoz.

Emléktábla a Pasubion

Tavaly belinkeltem a blogra Káplár Béla úr, a Nagykátai Honvédtüzér Hagyományőrző Csapat vezetőjének írását, amely a komáromi 1/6-os árkászszázad Monte Pasubión végrehajtott haditettéről szólt. A nagykátai tüzérek azóta emléktáblát is emeltek a helyszínen. Én ezen a ponton át is adom a szót Káplár úrnak:

Emléktábla a Pasubion

A hadtörténelem legnagyobb aknaharcának, robbantásának a történetét Olaszországban hallottuk legelőször, kinti barátaink elbeszéléséből. Az I vh.-ban a kopár Pasubio hegy legmagasabb pontján (2220 m) befészkelő olasz csapatokat lerobbantották az osztrák csapatok, szólt a fáma. Akkor még nem tudtuk, de még csak nem is sejtettük mennyire lenyűgözi ez a történet csapatunkat.

Komáromi vár- és nehéztüzér emlékmű terv

A Katonaújság című folyóirat 2014/1-es számában jelent meg egy írásom a fenti címmel. Most ezt a cikket a HK Hermanos Kiadó jóvoltából teljes terjedelmében közzé tehetem itt a blogon. A jegyzetek sajnos terjedelmi okok miatt nem kerülhettek be az újságba, ezeket itt most mellékelem a szöveghez.

A komáromi I. világháborús zsidó hősi halottak emléktáblája

Komáromnak a háború előtti utolsó, 1910-es népszámlálás szerint 2380 főnyi zsidó lakosa volt. A többi felekezethez hasonlóan ők is kivették a részüket a háborús erőfeszítésekből, a fronton harcoló férfiak közül sokan nem tértek haza. A háború után az akkor már Csehszlovákiához tartozó városban is igyekeztek emléket állítani a háború hősi halottainak. Információim szerint elsőként a református gyülekezet készíttetett emléktáblát 1922-ben, amelyet a templom belsejében helyeztek el - vélhetően így tudták megkerülni a csehszlovák hatóságok esetleges ellenintézkedéseit. Példájukat a többi felekezet is követte. A zsidó hitközség emlékművét 1926 december 14-én, vasárnap avatták fel. Az eseményen jelen voltak a komáromi egyházak képviselői is. Az emléktáblát Berecz Gyula szobrász készítette, és a neológ zsinagógában helyezték el. Egészen 1950-ig itt állt. Ekkor a II. világháborúban károkat szenvedett zsinagógát a megfogyatkozott hitközség eladta, az emléktábla pedig a zsidó temető ravatalozójába került át, ahol ma is látható. Az emlékműre összesen 45 nevet véstek fel ábécé-sorrendben.  

Az I. világháború hősi halottainak emlékműve Komáromban