2020. július 28., kedd
A Klapka-tüzérosztály ezrednapja Komáromban (Filmhíradó!)
2020. július 24., péntek
Hamis pénz Komáromban
Mai bejegyzéssel kicsit ismét a rendvédelem-történet vizeire evezünk, de a numizmatika iránt
érdeklődők számára is tartogat érdekességeket az írás.
A posztban bemutatott borítékon a m. kir. Államrendőrség komáromi kapitányságának bélyegzője látható valamint az "Ismeretlen elkövetőtől őrizetbevett 1 drb hamisnak látszó 2 pengős" felirat olvasható, valamint az 1939 március 23-i dátum. A papírtasak tehát egykor bűnjel tárolására szolgált. Még érdekesebb azonban a borítékkal együtt előkerült irat, amely nem más, mint a m. kir. Állami Pénzverő főmérnökének szakvéleménye a szóban forgó érméről.
2020. június 19., péntek
A II. világháború hősi halottja: Franz Köck
A közelmúltban tragikus hirtelenséggel elhunyt György Károlyné Rabi Lenke, Komárom II. világháborús történetének kutatója. Ezt a bejegyzést, mely részben az általa közölt információkon alapul, az ő emlékének ajánlom!
A brit Royal Air Force repülőgépei 1944 folyamán több, mint 1300 darab hajó elleni aknát szórtak le a magyarországi Duna-szakaszra, a hajóközlekedés akadályozása, illetve az úszóegységek rombolása céljából. A "Gardening" fedőnevű műveletet jórészt a RAF 205. Bomber Group Vickers Wellington és Consolidated B-24D Liberator hajtották végre.
A magyar és német erők természetesen igyekeztek a berepülő gépeket lelőni, illetve a már ledobott aknákat hatástalanítani. A hajózóút megtisztítása azonban nem járt teljes sikerrel, az aknáknak számos hajó áldozatul esett.
1944 október 11-én hétfőn, Monostornál, az 1772. folyam-kilométernél aknára futott a Bayerischer Lloyd PASSAU nevű vontatógőzöse. A hegymenetben haladó hajóhoz két uszály volt kötve, az egyik üres volt, a másik élelmiszert szállított. A PASSAU a viszonylag sekély vízben nem süllyedt el, de a robbanás számos áldozatot szedett a legénységből. A túlélőket a detonáció hangjára összegyűlt helyi civilek menekítették ki a partra. Az áldozatok közt volt Franz Köck, a Bayerischer Lloyd hajózási társaság tisztje is (az sajnos nem derült ki egyértelműen, hogy ő volt-e a hajó parancsnoka, vagy beosztott tisztként szolgált).
Köszönet a további információkért Ágoston Gézának és Legát Istvánnak!
2020. május 22., péntek
A bileki halálmars
1904. augusztus 30-án, a boszniai Bilek (ma Bileća, Bosznia–Hercegovina) temetőjében szomorú ceremóniára gyűlt össze a komáromi cs. és kir. 12. „Schmidt táborszernagy” gyalogezred állománya. Ezen a napon egy emlékművet szenteltek fel, amelyen tizenöt katona neve sorakozott – valamennyien legénységi állományúak voltak. A hideg kőbe vésett német nyelvű felirat szerint kötelességük teljesítése közben vesztették életüket 1903. július 20-án. De mi is történt azon az alig egy évvel azelőtti hétfői napon, amitől Bilek neve a halálmarsáról lett híres az egész Monarchiában és a korabeli világban?
 |
| A bileki halálmars ábrázolása a Tolnai Világlapjában. |
2020. május 1., péntek
Szalay Lipót és bajtársai
A mellékelt dokumentumot egy kedves barátomtól, Hideg Istvántól (Vasi k.u.k. matrózok Hagyományőrző Csoport) kaptam közlésre. Az okmányt 1913 május 1-én állították ki. A rajta névvel és címmel szereplő ötven haditengerész az SMS Zrínyi pre-dreadnought csatahajón szolgált. Az irat létrehozói írásban rögzítették, hogy hét esztendővel később, 1920 május 1-én (tehát pont 100 éve) újra találkoznak. 2020. április 11., szombat
Fénykép 20.: Folyamőr 1927
Komárom egyik sajnálatosan rövid pályafutású fényképésze készítette ezt a felvételt: Kertész Andor 1927-ben kezdte iparát, ám a következő évben elhunyt. Özvegye még egy darabig üzemeltette a műtermet, ugyanis még 1930-as dátummal is ismeretesek fotók, amelyeken Kertész Andor jellegzetes, piros tintabélyegzője látható. Az üzlet az Igmándi utca 14 szám alatt működött. Itt állt az ún. Szenczy-ház, sajnos ma már nincs meg, a helyén egy panelépület van.
A felvételen a m. kir. Folyamőrség egy matróza látható. Folyamőrök a Csillag-, illetve az Igmándi Erődben állomásoztak, Kertész műhelye nagyjából mindkét helyszíntől azonos távolságra található, több folyamőröket ábrázoló felvétel is ismert tőle.
Bár a fotós cégjelzésén kívül más felirat a hátlapon nincs, egy apró részlet mégis segít a fotó készítési idejének meghatározásában. A matróz jobb kezében tartott kötet címlapja ugyanis olvasható: A Pesti Hírlap 1927. évi Nagy Naptára. Bár ez természetesen nem zárja ki, hogy a felvétel később készült volna, de mégis valószínűbbnek tűnik, hogy a fényképet még maga Kertész Andor készítette.
2020. április 4., szombat
dr. vitéz Ghyczy János
Az 1920-ban alapított Vitézi Rendbe az I. világháború kitüntetett veteránjai nyerhettek felvételt. A
rend alapszabály pontosan előírta, hogy milyen kitüntetések megléte esetén kérhette valaki felvételét a rendbe: tábornokok és törzstisztek esetében a Lipót-rend, főtiszteknél a Vaskorona-rend III. osztálya (mindkét esetben hadidíszítménnyel és kardokkal), míg a legénységnél az I. osztályú Ezüst Vitézségi Érem volt a "belépő". Bizonyos esetekben azonban eltértek ettől: a hősi halált halt katonák esetében a posztumusz vitézzé nyilvánításhoz ez előírtaknál eggyel alacsonyabb kitüntetés is elegendő volt. Figyelembe vették továbbá a Tanácsköztársaság ellenében szerzett érdemeket, illetve az elcsatolt területeken élőknél azt is, ha valaki magyarsága hangoztatásáért üldöztetést szenvedett.
A Komáromi Lapok 1940-es évfolyamában lettem figyelmes az alábbi újsághírre, amely egy posztumusz vitézzé nyilvánításról tudósított. Az eset annyiban figyelemre méltó, hogy Ghyczy János nem világháború folyamán hunyt el, hanem 1933-ban. A háborúban a császári és királyi 19. tábori vadászzászlóaljnál szolgált, mint tartalékos főhadnagy. Elnyerte a Katonai Érdemkereszt III. osztályát, hadidíszítménnyel és kardokkal, az Ezüst és a Bronz Signum Laudist (hadiszalagon, kardokkal), valamint a Károly Csapatkeresztet. Szigorúan véve, tehát a hadikitüntetései nem voltak elegendőek a tagsághoz. Olyan esetre még nem igazán láttam példát, hogy békében, természetes halállal elhunyt személyt posztumusz a Rend soraiba iktattak. Csupán feltételezés, de valószínűsíthetően ebben szerepet játszott az is, hogy elcsatolt területen, Észak-Komáromban élt.
Azonos nevű elsőszülött fiát 1941-ben várományosként fogadta be a rend. Őt egyébként 1943-ban tartalékos tüzér hadnagyként a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki, hadiszalagon a kardokkal. E kitüntetés alapján ő saját jogán is tagja lehetett volna a Vitézi Rendnek.
A korabeli sajtóhír alább olvasható:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)