Képeslap 16.: YMCA Komáromban

Komárom egyik emblematikus épülete a tiszti palota, avagy korabeli hivatalos nevén az új tiszti pavilon (Neue Offiziers-Pavillon), amely 1858-1863 között épült, neoromantikus stílusban. Az épületet a helyőrség tisztjei használták, lakó-, illetve szórakozóhelyként. E mellett a város kulturális életének egyik fontos színtere volt, mivel itt működött a Katonai Tudományos és Kaszinó Egylet (Militärwissenschaftlicher und Kasinoverein Komárom) is. Az 1874-ben alapított egyesület rendezvényeit előszeretettel látogatta a helyi polgárság.

Az impériumváltás után a tiszti palotát a csehszlovák hadsereg vette birtokba. Nem sokkal ezután, de még a trianoni békediktátum aláírása előtt az épület egy részét egy amerikai szervezet, a YMCA-ként ismer Young Men's Christian Association, azaz a Keresztyén Ifjak Egyesülete vette birtokba.

Úgy tűnik, hogy a szervezet elősorban a csehszlovák katonasághoz kötődött, az általuk rendezett kultúrprogramokat, illetve angol nyelvtanfolyamot elsősorban az itt állomásozó katonák látogatták. Komáromi működésük nem tartott sokáig: a helyi sajtóban 1920 májusától 1921 októberéig találtam említést a YMCA-ról. A későbbiekben Pozsonyban, Besztercebányán és Losoncon működött a szervezet.

A korabeli fotók tanúsága szerint a tiszti palota épületére több helyre is kitették az YMCA emblémáját a működés ideje alatt.

A szervezet mintegy másfél évig tartó munkája, úgy tűnik nem hagyott különösebb nyomot a város életében.

Éppen ezért kissé furának találom, hogy a bemutatott, 1925-ben kiadott képeslapon a tiszti pavilon egyszerűen “Ymca” megjelöléssel szerepel. Sőt a felvétel sem abban az időszakban készült, amikor a szervezet az épületben működött, hiszen a homlokzaton nem látható a YMCA embléma sem.

Képeslap 15.: A hadbíró képeslapja

Ezt a képeslapot 1900. január 27-én adták postára Komáromban. Ez még egy úgynevezett
hosszúcímzéses képeslap, amelynél a hátlapra csak a címzés és a bélyeg, illetve az esetleges feladó adatai kerültek. Magát az üzenetet az előlapra írták. Itt is ezt láthatjuk, bár a Czike Dénes komáromi papírkereskedő kiadásában megjelent, a legendás kőszüzet ábrázoló lapra csak néhány üdvözlő sor fért rá. Ebben az esetben ez német nyelven íródott, a kézírást, bevallom nem tudtam megfejteni. 

Tragédia a Monostori erődben

1894 nyarán súlyos tragédia történt a Monostori erődben, amely három ember életét követelte. Egy felhagyott kút helyreállítását végző kőműves, a segédje, valamint a segítségükre siető katona vesztette életét, halálukat szén-monoxid mérgezés okozta. A segéd mindössze 16 esztendős volt, a kőműves kilenc gyeremeket és egy állapotos feleséget hagyott maga után. 

Pecsétbélyeg(ek)

A most bemutatott tárgycsoport az úgynevezett pecsétbélyegeké. Idehaza ez talán kevésbé ismert dolog, ezért egy rövid ismertetővel kezdem. 

A 19. század közepén, a nyomdatechnika fejlődésével kezdtek elterjedni a pecsétbélyegek, a korábban évszázadokig használt viaszpecsétek kiváltására. Funkciójuk nagyrészt megegyezett, a ragasztós hátú pecsétbélyegeket jellemzően iratok hitelesítésére, összefűzésére, illetve levelek, esetleg csomagok lezárására használták. Leginkább a hivatali ügyintézések során alkalmazták, hiszen olcsóbb és egyszerűbb volt a használata, mint a viszapecséteké. 

Fénykép 32.: A Bergmayer család

Itt a blogon sokszor lehet szomorú témákról olvasni, hiszen az írások túlnyomó része háborúról, hősi halálról szól.

A mostani kicsit más, békebeli történet. De sok szempontból szomorúbb, mint az eddigiek.

Egy szép családi csoportkép Wittmann Nándor műtermében anya, apa és egy néhány hónapos csecsemő, pólyában. Felirat, információ nincs.

A Nagy Háború hősi halottja: Engel Adolf

Ez is úgy kezdődött, mint sok más kutatás: valami merőben mást kerestem, mikor megakadt a szemem ezen az íráson a Komáromi Ujság 1916-os évfolyamában. A városi temető katonasírjairól szóló írás szerzője név szerint említi Eng(e)l Adolf őrmestert, a 18. számú helyőrségi kórház altisztjét, aki a tudósítás szerint igen sok időt és energiát fektetett abba, hogy a hősi halottak sírjai méltó módon nézzenek ki. 

Tovább böngészve az újság számait, a következő évben már a szegény őrmester nekrológja jött szembe. Ekkor már felrémlett, hogy neve ismerős volt valahonnan: mégpedig az észak-komáromi zsidó hitközség hősi halottainak emléktáblájáról. A korábbi kutatásaim során nem sikerült őt azonosítanom - mostanáig. 

Fénykép 31: Utász csoportkép

A ma bemutatott fotó egy tekintélyes darab: a 19x27 cm-es nagyításon 44 katona látható. A
hordozókarton jobb alsó sarkában Bokor Gyula komáromi fényképész cégjelzése áll. A hátlapon kézírással a Pionier Balogh István felirat olvasható. A fotó tehát az egykori Balogh István utászkatona tulajdona volt, nyilván ő is szerepel rajta, de mivel nem jelölte meg magát, rejtély marad, hogy melyik lehet ő. 

A csoportképen jó egy szakasznyi katona látható, vegyes öltözetben, néhányan díszkabátban (Waffenrock), a többiek zubbonyban. Középen egy zászlós ül köpenyben, nyilván ő a szakaszparancsnok, balján egy őrmester foglal helyet. Rajta kivehető az 1908-as Jubileumi Kereszt, ami egyúttal megadja a fotó keletkezésének alsó időhatárát.