Portré 5.: Elsholtz Gyula méneskari hadnagy

Úgy gondolom, hogy a nyomozó és a történész munkája sokban hasonlít. A történeti kutatási is egyfajta nyomozás, bár az eredményes munka esetünkben nem vádemeléssel, hanem publikációval zárul :) 

Az egyik hasonlóság, hogy akárcsak a nyomozónak, a történésznek is megvannak a maga "döglött aktái". Egy-egy kérdés, probléma amin nem tud túljutni az ember, és évekig, akár évtizedekig hever a fiókban. Tapasztalatom szerint sok esetben egy véletlenül felbukkanó adat, ötlet segítet ezek megoldásában. A mai bejegyzés az én egyik "dögött aktám", amit 8 év után sikerült megfejteni. 

A felvétel Mager Ottó Duna utcai műtermében készült, első látásra egy huszár hadnagyot ábrázolt. Mivel a hátulján név és dátum szerepelt, nem tűnt nehéz feladatnak a megfejtés. A lendületes vonalvezetésű vezetéknévvel azonban nem boldogultam. Annyi biztos volt, hogy a személy keresztneve Gyula, de a családnév kiolvasásában nem voltam biztos. Az évszámot elsőre 1883-nak gondoltam, de jobban megnézve 1885 van a képre írva. 

Hírek a múltból 31: Főhercegek Komáromban

Frigyes és Vilmos főherceg

A Monarchia idején megszokottnak számított, hogy a tágabb uralkodócsalád tagjai
megfordultak Komárom városában. János Szalvátor főherceg hosszabb időt is töltött nálunk, erről korábban már megemlékeztem az itt készült fényképe kapcsán. 1889-től rendszeres vendég volt Komáromban, Habsburg-Tescheni Frigyes főherceg, aki altábornagyként, majd táborszernagyként a pozsonyi V. hadtest parancsnoka volt. Látogatásai ennek megfelelően hivatalos jellegűek voltak, a Frigyes ugyanis a helyőrség alakulatainak megszemlélése végett jött Komáromba.

320 éve történt...

Rudolf Ágost (1627-1704)
wikipedia.org

320 évvel ezelőtt írták alá azt a  dokumentumot, amellyel tulajdonképpen létrejött a majdani

cs. és kir. 12. gyalogezred, amely 1857-től Komárom "háziezrede" volt 1918-as megszűnéséig. Ennek az eseménynek szeretnék most emléket állítani. 

A későbbi cs. és kir. 12. gyalogezred létrejöttét tulajdonképpen egy politikai viszálynak köszönhette. Ennek részletei alább olvashatók:

1692-ben I. Lipót német-római császár a kilencéves háborúban nyújtott segítségéért cserébe választófejedelmi rangra emelte a braunschweig-lüneburgi hercegi családba tartozó, calenbergi Ernő Ágostot. Többen tiltakoztak az új cím adományozása ellen és a döntést formálisan csak 1708-ban erősítette meg a birodalmi gyűlés. Hogy elkerüljék a választófejedelemség szétfragmentálódását (mint az a Braunschweig-Lüneburgi Hercegséggel történt), Ernő Ágost megváltoztatta az örökösödési szabályokat: minden birtokot az elsőszülött fiú kapott. Mivel ez ellenkezett a száli törvénnyel, a módosítást Lipót császárnak is jóvá kellett hagynia.

Wikipedia: Braunschweig-Lüneburgi Választófejedelemség

Portré 4.: Magos József, a raktártiszt

Magos József 1855. november 8-án született a vajdasági Torontálalmás településen. 

1869-1872 között a Fehértemplomon működő császári-királyi határőriskola (k.k. Militär-Grenzschule) növendéke volt, innen 1872 végén tizedesként lépett be a cs. és kir. 29. (Thun-Hohenstein táborszernagy) gyalogezredbe. 1875-ben beiskolázták a budapesti hadapródiskolára, amint nagyon jó eredménnyel végezett el, így 1878. november 1-el hadnaggyá nevezték ki a cs. és kir. 29. (Scudier tábornagy) gyalogezredhez, amely ekkoriban éppen Komáromban állomásozott. 

Igazolvány 1945

Ma már viszonylag kevesen tudják, hogy Komáromban közvetlenül a háború után szűrőtábor működött. A főként osztrák és német területről hazaszállított hadifoglyokat és más személyeket a Csillagerődben őrizték, miközben igyekeztek közülük kiszűrni azokat, akiket a hatóságok felelősségre kívántak vonni. Elsősorban háborús bűnösökre vadásztak, de az SS, illetve a Nyilaskeresztes Párt tagjait is keresték. Mellettük természetesen több ezer más nyugatról hazatért személy is megfordult a táborban. 

A Nagy Háború hősi halottja: Czike Dénes

Czike Dénes 1895 november 30-án született Komáromban, Czike Zsigmond és Guba Ilona
gyermekeként, református családban.  1910-1913 között a győri Felső Kereskedelmi Iskolában végezte tanulmányait. 

1915 májusában vonult be a cs. és kir. 83. gyalogezredbe, az alakulat kötelékében az év júliusától 1916 június elejéig frontszolgálatot teljesített, ekkor betegség miatt hazaküldték. Egy folyó átúszásakor súlyosan megfázott, amiből sajnos sohasem sikerült teljesen felgyógyulnia. 1917 februárjában visszatért alakulatához. Júniusban II. osztályú, augusztusban I. osztályú Ezüst Vitézségi Éremmel tüntették ki. 1917 október 1-el tartalékos hadnaggyá léptették elő, ekkor ő volt az ezred 10. századának parancsnoka. 

1918 június 15-én, a II. piavei csata első napján a 33. rohamzászlóalj szakaszparancsnokaként a Piavén átkelve vezette támadásra embereit az olasz géppuskaállások ellen, amelyeket közelharcban elfoglaltak, majd a megszerzett pozíciót több órán keresztül kézigránátharcban védelmezték. A 23 esztendős hadnagy teljesítményét Tiszti Ezüst Vitézségi Éremmel ismerte el a hadvezetés. 

Czike hadnagy szerencsésen hazatért a háborúból, egy ideig a Nemzeti Hadseregben is szolgált. Sajnos a háborúban szerzett betegsége tüdőbajjá fejlődött ki, ami végzetesnek bizonyult. 101 éve, 1921. február 18-án hunyt el egy budakeszi szanatóriumban. Komáromban temették el, sírjának meglétéről nincs információm. Emlékét az észak-komáromi református templom emléktáblája őrzi, akárcsak Zsigmond nevű bátyjáét, aki 1919-ben hunyt el, ugyancsak háborús betegsége következtében. 

A II. világháború hősi halottja: Josef Kaltenbrunner

Josef Kaltebrunner tizedes (Obergefreiter) 1911. január 4-én született a Felső-ausztriai
Altmünster mezővároshoz tartozó Neukirchen faluban. Osztrák honfitársaihoz hasonlóan a II. világháború során ő is a német Heer kötelékében vett részt a II. világháborúban. 

Hábosús szolgálatnak részletei, alakulata nem ismert, annyi bizonyos, hogy 1945. január 7-én, három nappal a 34. születésnapja után halt hősi halált a Komárom környéki harcokban. Ugyanezen a napon esett el két másik, osztrák származású német katona, Johann Stiglmayr és Franz Marass is, akikről már korábban megemlékeztem itt a blogon. 

Josef Kaltebrunnert valószínűleg a dél-komáromi Hősi Temetőben hantolták el, számos bajtársával együtt. A temetőben nyugvó német katonákat 1998-ban a Német Hadisírgondozó Népi Szövetség munkatársai exhumálták. A maradványokat a budaörsi magyar-német katonai temetőben helyezték örök nyugalomra. Kaltenbrunner tizedest nem sikerült azonosítani a feltáráskor, de feltehetőleg azok között volt, akiket ismeretlenként temettek újra Budaörsön. Josef Kaltenbrunner emlékét a budaörsi temető emlékkönyve mellett a szülőfaluja templomkertjében felálltott háborús emlékmű is őrzi.