Igen tekintélyes méretű fotóról van szó, a hátlap kartonnal együtt majdnem A3-as nagyságú. A méret indokolt, hiszen a csoportképen több, mint hetven személyt számolhatunk meg. Egy részük civil, de a többség katona, ruházatukból ítélve nagyrészt huszárok - legalábbis első ránézése ezt gondoltam.
A damnatio memoriae kifejezést biztosan sokan ismerik - szó szerint az "emlékezet elátkozását", azaz kitörlését jelenti. Gyakorlatát már az ókori Egyiptomból is ismerjük, amikor a fáraók kitöröltették a feliratokból a nekik nem tetszó elődeik nevét, de a Római Birodalom idejében is létezett ez az eljárás. De említhetnénk a sztálini érát is, ahol a perbe fogott és kivégzett funkcionáriusokat eltűntették a fényképekről.
Valamiért sokan szükségét érzik annak, hogy amikor a saját családi hagyatékból régi fényképeket, dokumentumokat értékesítenek, eltüntessék vagy olvashatatlanná tegyék az azon szereplő neveket. Kitüntetésgyűjtők gyakran találkoznak azzal a jelenséggel, hogy egy-egy személy kitüntetéseihez tartozó adományozó okiratokat, igazolványokat a leszármazottak kidobják, megsemmisítik, azzal az indokkal, hogy azon szerepel az egykori tulajdonos neve.
A jelenség okainak boncolgatásába nem szeretnék belemenni, de a saját, múltat kutatói szemszögömből nézve végtelenül szomorúnak érzem ezt az eljárást, hiszen információk vesznek el általa.
A mostani bejegyzésben néhány ilyen esetet szeretnék bemutatni.
A következő bejegyzés egy kis "tanmese" arról, hogy egy mégoly jelentéktelennek látszó részlet is információt hordozhat.
Első fotónk egy meglehetősen viharvert fotóképeslap, hátulján szűkszavű felirat: Emlékül fivértektől! Sanyi 916 V/4 Komárom. A felvételen egy fiatal katona látható. szemernyő nélküli tábori sapkában, derékszíj nélkül, a gallérjára varrt rendfokozati jelzést a kihajtott nyaksál eltakarja. Sapkája jobb oldalán jelvény, a formája szerint a hivatalos sapkajelvények egyike, az uralkodót, Károly trónörököst, vagy Figyes főherceget ábrázolja. Az asztalon nyugtatott jobb keze érdekes - mintha valamiféle protézis lenne az ujjak helyén. De az sem lehetetlen, hogy csak a karórája szíja, és a kezében tartott bőr kesztyű kelt ilyen hatást. Önkéntesi paszomány nem látszik a zubbony ujján, a cipője ellenben nem kincstári darab, szóval lehet hogy emberünk jobb anyagi körülmények között élt, de az önkéntesi joghoz nem rendelkezett megfelelő iskolai végzettséggel.
Az egyik hasonlóság, hogy akárcsak a nyomozónak, a történésznek is megvannak a maga "döglött aktái". Egy-egy kérdés, probléma amin nem tud túljutni az ember, és évekig, akár évtizedekig hever a fiókban. Tapasztalatom szerint sok esetben egy véletlenül felbukkanó adat, ötlet segítet ezek megoldásában. A mai bejegyzés az én egyik "dögött aktám", amit 8 év után sikerült megfejteni.
A felvétel Mager Ottó Duna utcai műtermében készült, első látásra egy huszár hadnagyot ábrázolt. Mivel a hátulján név és dátum szerepelt, nem tűnt nehéz feladatnak a megfejtés. A lendületes vonalvezetésű vezetéknévvel azonban nem boldogultam. Annyi biztos volt, hogy a személy keresztneve Gyula, de a családnév kiolvasásában nem voltam biztos. Az évszámot elsőre 1883-nak gondoltam, de jobban megnézve 1885 van a képre írva.
A Monarchia idején megszokottnak számított, hogy a tágabb uralkodócsalád tagjai
Frigyes és Vilmos főherceg
megfordultak Komárom városában. János Szalvátor főherceg hosszabb időt is töltött nálunk, erről korábban már megemlékeztem az itt készült fényképe kapcsán. 1889-től rendszeres vendég volt Komáromban, Habsburg-Tescheni Frigyes főherceg, aki altábornagyként, majd táborszernagyként a pozsonyi V. hadtest parancsnoka volt. Látogatásai ennek megfelelően hivatalos jellegűek voltak, a Frigyes ugyanis a helyőrség alakulatainak megszemlélése végett jött Komáromba.
