A 19. század közepén, a nyomdatechnika fejlődésével kezdtek elterjedni a pecsétbélyegek, a korábban évszázadokig használt viaszpecsétek kiváltására. Funkciójuk nagyrészt megegyezett, a ragasztós hátú pecsétbélyegeket jellemzően iratok hitelesítésére, összefűzésére, illetve levelek, esetleg csomagok lezárására használták. Leginkább a hivatali ügyintézések során alkalmazták, hiszen olcsóbb és egyszerűbb volt a használata, mint a viszapecséteké.
Tovább böngészve az újság számait, a következő évben már a szegény őrmester nekrológja jött szembe. Ekkor már felrémlett, hogy neve ismerős volt valahonnan: mégpedig az észak-komáromi zsidó hitközség hősi halottainak emléktáblájáról. A korábbi kutatásaim során nem sikerült őt azonosítanom - mostanáig.
A csoportképen jó egy szakasznyi katona látható, vegyes öltözetben, néhányan díszkabátban (Waffenrock), a többiek zubbonyban. Középen egy zászlós ül köpenyben, nyilván ő a szakaszparancsnok, balján egy őrmester foglal helyet. Rajta kivehető az 1908-as Jubileumi Kereszt, ami egyúttal megadja a fotó keletkezésének alsó időhatárát.
Az első a Magdolna-bástya híres nőalakjáról, a kőszűzről készült, felette a ma is álló őrtoronnyal.
A következő az Öregvár bejáratát mutatja igen részletesen, még a kapu latin nyelvű építési felirata is jól olvasható rajta.
A harmadik rajz első látásra nem tűnik túl látványosnak, mégis igen érdekes. A rajzoló az Őregvár csúcsán állhatott és onnan rajzolta meg az elé táruló látképet a város irányába. Jól kivehető az Újvár kaszárnyaépületének teteje, messzebb pedig a Szent András-templom látszik és egy másik templomtorony - a katonatemplomé. Az evangélikus templom tornya azért nincs a képen, mert ezt csak 1899-ben építették - II. József türelmi rendelete értelmében az 1798-as felszenteléskor még nem lehetett sem tornya, sem harangja.
