A most bemutatott kezelőlapot, hivatalos nevén: Betegfelvételi és kezelési ellenőrző-jegy-et Komáromban állították ki 1944 decemberében. A rajta szereplő névben kissé bizonytalan vagyok, de valószínűsíthetően Eiszrich Ferencnek hívták azt a csallóközaranyosi katonát, akié volt ez a papír. Bár meglehetősen ritka név, eddig semmiféle katonai adatbázisban nem találtam róla információt Az előlapon feltüntették az alakulatot is, amely a m. kir 101/I híradó(?) zászlóalj 1. központi százada. A kiállító orvosi szerv a m. kir. 2. számú honvéd és közrendészeti helyőrségi kórház fogorvosi rendelője, amely Komáromban működött. Sajnos a kezelő orvos nem szignálta a kezelőlapot. Csupán két bejegyzés olvasható a kezelések rovatban, az első 1944 december 18-án, illetve a következő időpont 22-én, feltehetőleg a kontrollvizsgálat. Az odafirkantott megjegyzésből számomra nem nem derült ki, hogy milyen kezelésben részesült a kezelőlap tulajdonosa, de talán fogorvosok is olvassák a blogot :) Érdekes, hogy a kezelőlap kiállítása 30 fillérbe került, a beavatkozásért már nem számoltak fel pénzt.
Végezetül álljon itt egy rövid szemelvény a m. kir. Honvédségben uralkodó szájhigiéniai viszonyokról. A visszaemlékező Dr. Bak Mihály tartalékos orvos zászlós.
A fogászati rendelő vezetését én vettem át, mivel fogszakorvosi képesítéssel is rendelkeztem. Velem dolgozott egy hadapród őrmester orvoskolléga, valamint egy asszisztensnő,és két pesti fogtechnikus sorkatona. A rendelő és a mellette működő fogtechnikai laboratórium felszerelése kielégítő volt. Az ország minden területéről bevonult katonák fogait vizsgáltuk, így tapasztalhattuk, hogy a fogorvosi ellátottság meglehetősen hiányos. Ebben az időben kevés fogszakorvos és fogtechnikus működött, és még a szakemberek sem törődtek a fogak szuvasodásával. A koronák, hidak levétele után gyakran fedezhettük fel, hogy a fogtechnikus vagy az orvos ott hagyta a beteg, szuvas részt a fogakon, és az ott maradt káriesz (fogszuvasodás - BF) fogbél-, és gyökérhártya-gyulladást okozott. A bevonuló katonák részére már kötelezővé tették a fogkefe beszerzését, de ez nem jelentette, hogy használták is. Jóval háború után játszódott le a rendelőmben a következő eset, amely felidézte az akkor tapasztaltakat. Ötven év körüli férfi jött hozzám a rendelésre, igen elhanyagolt, lepedékes fogakkal. Felhívtam a figyelmét a rendszeres és alapos fogmosásra. Felcsillant a szeme, és örömmel mondta, hogy nem lesz semmi baj, mert még megvan a katonakori fogkeféje. Az bizony akkor már legalább két évtizedes lehetett!
Bak Mihály: Orvosok-sebesültek.Kórházvonattal a Dontól Dániáig. 1987
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése