A komáromi I. világháborús zsidó hősi halottak emléktáblája

Komáromnak a háború előtti utolsó, 1910-es népszámlálás szerint 2380 főnyi zsidó lakosa volt. A többi felekezethez hasonlóan ők is kivették a részüket a háborús erőfeszítésekből, a fronton harcoló férfiak közül sokan nem tértek haza. A háború után az akkor már Csehszlovákiához tartozó városban is igyekeztek emléket állítani a háború hősi halottainak. Információim szerint elsőként a református gyülekezet készíttetett emléktáblát 1922-ben, amelyet a templom belsejében helyeztek el - vélhetően így tudták megkerülni a csehszlovák hatóságok esetleges ellenintézkedéseit. Példájukat a többi felekezet is követte. A zsidó hitközség emlékművét 1926 december 14-én, vasárnap avatták fel. Az eseményen jelen voltak a komáromi egyházak képviselői is. Az emléktáblát Berecz Gyula szobrász készítette, és a neológ zsinagógában helyezték el. Egészen 1950-ig itt állt. Ekkor a II. világháborúban károkat szenvedett zsinagógát a megfogyatkozott hitközség eladta, az emléktábla pedig a zsidó temető ravatalozójába került át, ahol ma is látható. Az emlékműre összesen 45 nevet véstek fel ábécé-sorrendben.  

Beck Ignác 

Dr. Brandstein Alfréd
Brenner Lipót
Dukesz Ármin

Ducks Jenő
Eisen Nándor
Engel Adolf
Forgács Imre
Freystadl Emil
Frühauf Pál
Grosz Lipót
Grosz Miksa
Haasz Miklós
Hecht Károly
Hirschel Lajos 

Izrael Lajos
Keitner Pál
Kellner Sándor
Kincs József
Kohn Gyula
Dr. Krausz Richárd

Kurucz Imre
Lichtenstahl Ignác
Mayer Lipót
Nemes János
Neu Sándor
Dr. hliniki Neuberger Albert
Pollák Róbert
Raab Dezső
Radó Géza
Riesz Sándor
Rothbaum Emil
Schäffer Aladár
Schvarz Imre
Stern Ernő
Stern Lajos
Stern Lajos
Stern Oszkár
Strasser Adolf
Tyroler Lipót
Weinberger Nándor
Weisz A. Ernő
Weisz Károly
Weisz Lipót
Weisz Mór 

A nevek felett, illetve az emlékmű alján egy-egy idézet olvasható a Tórából. A felső, héber nyelvű idézet Mózes IV. könyve 31. fejezetének 49. verse, magyarul így hangzik: "Egy férfi sem hiányzott közülünk.". Az alsó, magyar nyelvű idézet Mózes II. könyvéből, a 3. fejezet 5. verséből származik.

Köszönet a segítségért Bíró Ákosnak és Lengyel Ákosnak!