2017. február 24., péntek

Habsburg–Tescheni Vilmos főherceg

Vilmos főherceg (wikipedia.org)
Bécsben született 1827 április 21-én Habsburg–Lotaringiai Károly Lajos tescheni herceg és Henrietta Alexandrina nassau-weilburgi hercegnő legkisebb, hetedik gyermekeként. Kétéves korában édesanyja meghalt, nevelését nagybátyja, Albert főherceg vette kézbe. Az ő hatására orientálódott a katonai pálya felé. 1842-ben lépett be a hadseregbe.


Pályafutásának főbb állomásai:

1842. augusztus 1. kinevezik a 12. közös gyalogezred (IR 12.) tulajdonosának
1842. augusztus 4. ezredes
1847. április 29. vezérőrnagy
1849 az észak-itáliai hadszíntéren harcol
1854. szeptember 10. kinevezik a 6. tábori tüzér ezred (FAR 6.) tulajdonosának
1857. március 7. altábornagy 
1859-ben az 1. hadsereg tüzérparancsnokaként vesz részt az itáliai hadjáratban, harcol Solferinónál
1863. július 25-től a Német Lovagrend nagymestere, e minőségében a 4. közös gyalogezred (IR 4.) ezredtulajdonosa
1864-től a császári-királyi tüzérség főfelügyelője
1866. július 3-án a königgrätzi csatában megsebesül
1867. április 1. táborszernagy

Belföldi kitüntetései:

Lipót-rend nagykeresztje, hadidíszítménnyel
Katonai Érdemkereszt, hadidíszítménnyel
Signum Laudis vörös szalagon
Hadiérem
Tiszti Szolgálati Jel I. osztálya

Az orosz cári hadsereg 5. lovasütegének, valamint a német császári 16. (1. keletporosz) tábori tüzérezrednek volt ezredtulajdonosa.

A 12. gyalogezrednek haláláig, 52 éven át volt ezredtulajdonosa. Pályafutása alatt többször is ellátogatott Komáromba, utoljára 1893-ban.

Nem nősült meg, gyermekei nem születtek. 1894. július 29.-én Weikersdorfban egy tragikus baleset áldozata lett: a lova megriadt a helyiérdekű vasút szerelvényétől és levetette magáról a főherceget. A lába azonban beakadt a kengyelbe, és a menekülő állat majd' 100 méteren keresztül vonszolta maga után lovasát. A 67 éves Vilmos főherceg súlyos fejsérülést szenvedett amibe még aznap belehalt. Bécsben, a kapucinusok templomában helyezték örök nyugalomra. A 6. tábori tüzérezred jogutód alakulatainak (KAR 3., majd FHR 3.) örökös ezredtulajdonosa maradt a Monarchia felbomlásáig,

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése