Hűséges olvasóm és egyben lelkes segítőm, Lengyel Ákos küldött a minap két fényképet, amik mélyen elszomorítottak. A képek ugyanis két "újrafelhasználásra" váró sírkövet ábrázoltak. A feliratuk szerint ez egyik alatt egy 1848/49-es honvédtiszt pihent, a másik egy I. világháborús veterán, 1942-ben vitézzé avatott törzstiszt nyughelyét jelölte, az észak-komáromi temetőben.
Mivel a sírokat már minden bizonnyal felszámolták, ezért legalább itt a blogon igyekszem emléket állítani ennek a két magyar katonának, akiket az utókor - úgy tűnik - feledésre ítélt.
nemesszeghi Nemesszeghy Antal honvéd hadnagy
Nemesszeghy István csizmadiamester, városi polgár és Csóka Judit fia. Született: Komárom, 1830. április 6., római katolikus. Foglalkozása: csizmadia segéd. Felesége 1852-től boronkai Boronkay Anna.
1848 őszétől honvéd. Őrmester, majd 1849. július 16.-tól hadnagy a 101. honvédzászlóaljban a Közép-Tiszai hadseregnél. Szeptember elején menekültként Komáromba érkezik, a 18. zászlóaljhoz osztják be szolgálattételre. A vár őrségével teszi le a fegyvert.
A szabadságharc után csizmadiamester Komáromban, a helyi honvédegylet tagja. A komáromi ipartestület és betegsegélyző egyesület elnöke volt. Meghalt Komáromban, 1900. február 8-án.
Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban
Sóváry (Sohár) Ottó őrnagy
1874-ben született a szolnok-doboka vármegyei Bethlen-ben. 1896 május 1-től hadnagy a cs. és kir. 23. tábori vadászzászlóaljban, 1901 május 1-én főhadnaggyá léptetik elő. 1907 és 1910 között a kőszegi katonai alreáliskolában tanít, matematikát, természettörténetet és katonai gyakorlatokat. 1910 november 1-el százados, a cs. és kir. 83 gyalogezredben. A mozgósításkor az ezred 15. századának parancsnoka. 1914 szeptember 7-én Lublinnál megsebesül, majd október 22-én ismét, ezúttal súlyosan. A felkarján és a mellkasán elszenvedett sérüléseit a prágai 2. tartalékkórházban kezelték. A Katonai Érdemkereszt hadiékítményes 3. osztályával tüntetik ki. Sebesülése maradandónak bizonyul, az 1917-ben megejtett felülvizsgálat szerint csapatnál nem, csupán helyi alkalmazásban szolgálhat tovább. Ismeretlen időpontban őrnaggyá léptetik elő. 1920 után Észak-Komáromban marad, ahol a bencés gimnáziumban tornatanárként működik. A Felvidék és Komárom visszatérése után a magyar hatóságok nyugállományú őrnagyi rendfokozatát elismerik, Sohár a városban szerveződő frontharcos mozgalom egyik vezetője lesz. 1942 február 18-án vitézzé avatják, nevét Sóváryra változtatja. A Vitézi Rendben tisztséget is vállal, mint a vármegye vitézi széktartója. 1943-ban Nemzetvédelmi Kereszttel tüntetik ki. 1944-ben hal meg.
Frissítés 2020: Sóváry őrnagy sírkövét sikerült megmenteni az "újrafelhasználástól", Legát István jóvoltából hamarosan biztos helyre fog kerülni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése