2025. március 15., szombat

Fénykép 30.: Lázár Lajos

Ezt a fotóképeslapot 110 évvel ezelőtt, 1915 március 15-én dátumozták Komáromban, majd
postára adták.  A hátulján ez a szöveg olvasható:

Komárom 2. Uri u. 5. 

915 márc. 15. 


Ngs Pápai Manóné urhölgynek

Budapest

VII. Thököly u. 61.


Mit besten grüssen


Lázár Lajos

A fényképen egy harmincas éveiben járó katona látható. Övcsatja szerint a cs. és kir. közös hadsereg valamelyik alakulatához tartozik. Inggallérját szabálytalanul kihajtotta a zubbonya gallérjára, nagyrészt eltakarva azt, de valószínűsíthetően nincs rendfokozata. A zubbony ujján látható egyenes paszomány elárulja, hogy egyéves önkéntesről van szó, aki viszont nem egy magyarországi gyalogos ezredhez tartozik, hanem a sötét színű paroli alapján tüzér vagy műszaki lehet. 


A fotó ugyan jelzetlen, de a jellegzetes, kockás díszítésű falat ábrázoló festett háttér és a magas asztalka, vagy virágállvány elárulja, hogy a felvétel Wojtowicz Richárd révkomáromi műtermében készült, a Megye utca 9-11. szám alatt. 

A feladó címe az Uri utca 5. szám, Komárom 2., azaz a déli parton fekvő városrész, a mai Sport utca, ami "demokratikus szellemű" nevét valamikor 1945 után kapta. 

Próbáltam még több információt kinyerni a képeslapból, ezért megnéztem a Budapesti Czim- és Lakásjegyzékben, hogy a Thököly út 61. szám alatt ki lakott akkoriban. Kiderült, hogy nem más, mint a képeslap feladója, Lázár Lajos, akinek a neve mellett ott olvasható foglalkozása is: okleveles gépészmérnök.

Ugyanebből a forrásból kiderült az is, hogy az ingatlan tulajdonosa pedig Pápai Manó és neje, utóbbi hölgy volt a képeslap címzettje, s némi nyomozás után megtaláltam azt is, hogy Weisz Etelkának hívták. 

Pápai Manó egyébként országszerte ismert varrógépkereskedő volt, és nem sokkal a világháború előtt építtette meg a Thököly út 61. szám alatti épületet, amelyet Ybl Lajos tervezett. A háznak egyébként van egy titokzatos dísze, amelyet több legenda is övez. 

Az tehát kiderült, hogy Lázár Lajos, aki civilben gépészmérnök volt, a korban megszokott módon egy levelezőlapon küldte üdvözletét Komáromból főbérlője feleségének. 

Ezek után próbáltam felkutatni valamit Lázár katonai szolgálatával kapcsolatban. Első renden azt akartam kideríteni, hogy egy 30-as gépészmérnök miért rendfokozat nélküli egyéves önkéntesként szolgált? Ennek legvalószínűbb magyarázata az lehet, hogy emberünk valamilyen okból korábban nem volt katona, vagy póttartalékosként csak rövidített alapkiképzésben részesült. A háború kitörésekor hadköteles korúként behívták, hiszen mérnökökre mindig szüksége volt a hadseregnek. Mivel korábban nem szolgált, rendfokozatot nem kapott, csak az önkéntesi paszománysávot, amire iskolai végzettsége miatt jogosult volt. Mivel elsősorban műszaki ismereteire volt szükség, valószínűleg csak rövid kiképzésnek vetették alá, ebben az időszakban készülhetett a felvétel. 


Lázár Lajos esete nem volt egyedülálló: a hadvezetés hamar szembesült azzal a problémával, hogy a polgári életből behívott mérnökök egy részének nincs tartalékos tiszti rendfokozata. Ez pedig fontos volt ahhoz, hogy képzettségüknek megfelelő munkát végezzenek, adott esetben önállóan, illetőleg valamilyen vezetői beosztást töltsenek be a haderőn belül. Ilyen volt Hajós Alfréd olimpiai bajnok, aki civilben építészként dolgozott. Ő ugyan még békében teljesítette az egyéves önkéntesi évét a cs. és kir. 6. vártüzérezredben (együtt szolgált a későbbi polgármesterrel, Alapy Gáspárral), de ennek végén nem tette le a tiszti vizsgát. 

Az ilyen személyek részére vezették be 1915-ben a "népfelkelő mérnök", illetve a "népfelkelő mérnök hadnagy" kategóriát, mindkét kinevezés ideiglenes jellegű volt, a háború időtartamára szólt. 

Lázár Lajos I. világháború szolgálatával kapcsolatosan mindössze egyetlen nyomra sikerült bukkannom. E szerint 1916-ban Koronás Arany Érdemkereszttel tüntették ki a vitézségi érem szalagján, az ellenség előtti vitéz magatartásáért. A Budapesti Közlönyben megjelent értesítés szerint ekkor népfelkelő mérnökként szolgált egy katonai munkásosztagnál. 


Emberünk a háborút túlélte, a 20-as, 30-as években elősorban épületgépészettel foglalkozott. 1954. augusztus 6-án hunyt el, 70 éves korában. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése