A katonák (és sajnos sokszor a hősi halottak) azonosítására szolgáló azonossági jegyek az I. világháború alatt, illetve az azt megelőző évtizedekben terjedtek el. A m. kir. Honvédség katonái a II. világháború alatt többnyire 1936 M azonossági jeggyel voltak ellátva.
A 36 M azonossági jegy tulajdonképpen egy széthajtható alumíniumtok volt, amelyben egy összehajtott papírlap tartalmazta az alapvető információkat. Azonban minden eshetőségre számítva maga a jegytok is információ-hordozóként szolgált: a belesajtolt 10x10-es számtáblába bele lehetett perforálni minden katona tízjegyű azonossági számát, amely a polgári születési anyakönyvi nyilvántartáson alapult.
Ez a szám a következőket tartalmazta:
Az első négy karakter annak a településnek a négyjegyű azonosítószáma, ahol a katonát születésekor anyakönyvezték. A Komáromra és részeire vonatkozó azonosítószámok az alábbiak:
1293 Szőny
1318 Komárom (déli városrész)
1322 Újszőny
3340 Komárom teljes helynöki jogú szabad királyi város (északi városrész)
Az ötödik és a hatodik karakter a születési (anyakönyvezési)* év utolsó két számjegye, az utolsó négy pedig a születési anyakönyv folyószámát jelenti, az előbbi helyen magadott évben.
Egy fiktív példával érzékeltetve: Dél-Komáromban, 1913 január 1-én, az év első anyakönyvezett gyerekeként született katona azonosítószáma a következő lesz (az üres helyeket 0-val kellett jelölni):
1318 - 13 - 0001
Sajnos a katonák sok esetben nem fogták fel az azonossági jegy fontosságát és az előírás ellenére nem tartották maguknál. Az is gyakran előfordult, hogy a tokba nem perforálták bele az azonossági számot. Ezért van, hogy sokszor a napjainkban megtalált maradványokat csak "Ismeretlen magyar honvéd" sírfelirattal lehet méltó módon újratemetni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése