EMLÉKEZÉS A 19-ES VADÁSZOKRA
Írta: KOZMA GYÖRGY
a 19-es vadászok tartalékos századosa
Elmondta : a 19-es vadászok komáromi dísztáborozásán, 1939. június 4-én, Kozma Ferkó második elemista, a második nemzedék nevében !
Ezerkilencszáztizennégyben ! — Itt
Búcsúztatta Komárom, hős vadászait!
Huszonöt év telt el, ép’ egy negyedszázad !
Hogy elindult a négy, büszke vadászszázad !
Lublint vívták, majd Iwangorodot,
Temérdek sebesült, kétszáz hősi halott!
Ezerkilencszáztizenötben ! — Télen,
A kárpáti jeges, hófödte bércen,
Elfogyott lábakkal, véresen, betegen,
Elcsigázottan is. Dverniknél: Győzelem !
Tavasszal: Előre ! sok, nehéz viadal,
A Zlota-Lipánál ismét: új diadal!
Ezerkilencszáztizenhat! — Árulás !!!!
Országunkra rátört a bocskoros Júdás !
Itt! Erdélyországért hullott drága vérünk,
Holnap Bukarestben dübörgött a léptünk !
Ezerkilencszáztizenhét ! Hull az oláh átok
Brajlában danolnak a magyar vadászok !
Ezerkilencszáztizennyolc ! Kopár, lombárd sziklán
Tüzes kőpokolban, a Monte-Pertikán
Állt örsön a vadász, aztán nekitámad,
Nekiment bombának, aknának, gránátnak,
Ellenség rohamát itt is visszaverte,
Ügy, mint négy éven át, amerre járt, szerte :
A sziklapokolban, Gácsország sarában,
Dermesztő télen, eltikkasztó nyárban,
Vérbeborult hó és aranyló kalász,
De állta a harcot a magyar vadász !
Állta a harcot, több mint száz csatán !
Én büszke vagyok, hogy köztük volt apám !
Ha Isten engedi és én nagy leszek,
Kardot, puskát kérek, én is elmegyek.
Éltem s vérem adom, ha hív a hazám
És tizenkilences vadász leszek —
— Mint az apám !!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése