A Nagy Háború hősi halottja: Lakatos Károly

Lakatos Károly 1889. augusztus 3-án született Komáromban. Édesapja Lakatos Károly, a

komáromi községi iskola igazgatója volt, édesanyja Szombath Etel. A Komáromban elvégzett gimnáziumi évek után a m. kir. pécsi hadapródiskola növendéke lett, majd 1907 augusztus 18-án megkezdte csapatszolgálatát a m. kir. 23. honvéd gyalogezrednél, Nagyszebenben, mint hadapród-tiszthelyettes. A minősítési lapjain fennmaradt információk szerint igen jó képességekkel megáldott, törekvő katona volt, 1909-ben hadnaggyá léptették elő. 1911 végén átvezényelték a csehországi Budweisben állomásozó cs. és kir. 88. (báró Teuchert-Kauffmann) gyalogezredhez, hogy német nyelvtudását tökéletesítse. 1912-13 folyamán honvéd felsőbb tiszti tanfolyamot végzett, majd ismét csapatszolgálatra vezényelték, ekkor a m. kir. 22. honvéd gyalogezredhez, Marosvásárhelyre. 1914-ben alakulatával, mint századparancsnok ment az orosz harctérre, 1915 elején megsebesült. Felgyógyulása után visszatért ezredéhez. 1915 április 21-én erős ellenséges támadást vert vissza századával, amiért a hadidíszítményes Katonai Érdemkereszt III. osztályára terjesztették fel. A kitüntetés indoklása így hangzik:

F. hó 21-én dél 4h 30 az ellenség az egész zlj. ellen ismételten erős támadást intézett. nevezett századparancsnok éberségével, személyes bátorságával, nyugodt, magatartásával és erélyes vezetéssel 8 ellenséges rohamot vert vissza. Magatartásával sikerült a már a drótkerítésig előretört ellenség azon szándékát, hogy az arcvonalat áttörje, megakadályozni s az ellenségnek súlyos veszteséget okozva azt visszaverni. 

Lakatos főhadnagy talán meg sem érte kitüntetésének elbírálását, ugyanis nem egész egy hónappal később holtan maradt a csatatéren.

1915 május hó 18-án este támadásra parancsot kapva, századával a Lisowice község előtt lévő, az ellenség által megszállott vasúti töltést megrohamozva, az ellenség egy részét elűzve, roham közben hősi halált halt. 

Mint a kötelességtudás, bátor, hősies katona mintaképe, a legénysége állandóan buzdítólag és lelkesítőleg hatott, fenti rohamban is példát mutatva, első volt és eközben érte az ellenség golyója.

Századát személyesen vezetve rohamra a kézi tusában részt vett.

Lakatos főhadnagyot ideiglenesen a helyi templomkertben temették el, szülei azonban exhumáltatták és a komáromi temetőben helyezték örök nyugalomra 1915 szeptemberében. A temetésről a Komáromi Ujság így számolt be:

A másik szomorú hírünk Lakatos Károly, a mi hős, mindenkitől szeretett fiunk temetéséről szól. A mélyen lesújtott atya, Lakatos Károly igazgató-tanító hősi halált halt fia idegenben nyugvó holttestét, hogy „álma csendesebb legyen” — haza hozatta messze idegen ország véráztatta földjéről, hogy itthon a szerencsétlen szülök, testvérek, jóbarátok sűrűen hulló könnyeitől megszentelt hazai földbe ásott csendes sírgödörben alussza örökös, síri álmát, hová kizarándokolhatnak a szülők, rokonok és jóbarátok elsírni a bánatkönnyeket.

Hazafias önérzettel, de szívünkben soha el nem múló mélységes fájdalommal tudatjuk, hogy a haza védelmében 1915. május 16-án, Galíciában a Lisovicze melletti ütközetben hősi halált halt drága fiunk, illetve testvérünk, a mi büszkeségünk Lakatos Károly 22. honvéd gy. e. főhadnagy, a hadiékítményes III. o. érdemkereszt tulajdonosa holttestét hazahozatván, azt szeptember 13-án d. u. A órakor a helyőrségi kórházból, a református egyház szokásai szerint kísérjük örök nyugvóhelyére, a komáromi ref. temetőbe.

Komárom, 1916 szeptember hó 12.

Lakatos Károly igazgatótanító, Szombath Etelka szülők, Lakatos Jenő cs. és kir, tart. vadászhadnagy, öccse. Áldott legyen emlékezete!

Hősi halált halt földink temetésén impozáns módon nyilvánult meg a részvét. A résztvevők beláthatatlan sokasága kísérte ki utolsó útjára Lakatos Károlyt. A helyőrségi kórház egyik szobájában volt fölravatalozva a koszorúktól elborított koporsó, amelyet katonák emeltek fel és vitték ki a gyászkocsira. A könnyekig megható temetési beszédet Benedek József tábori lelkész mondotta a tőle megszokott szónoki lendülettel. A sírba letételnél ágyúlövés és a katonazenekar Gotterhaltéja hangzott fel, s a temető mellett éppen katonák vonultak el, s azok ajkán felzendült az Isten áldd meg a magyart. Így a két testvérré vált nemzet harci imádsága a Hymnus és a Gotterhalle egybe olvadt hangja mellett hantolták el a közös küzdelemben elhullt hős fiunkat...

Komáromi Ujság 1915.09.16

Lakatos Károly főhadnagy teteme ma is békében pihen az észak-komáromi temetőben szüleivel és öccsével együtt. A síron kívül a református templomban elhelyezett emléktábla is őrzi emlékét. A sírfelirat szerint a Vaskoronarend hadidíszítményes III. osztályával is kitüntették, minden bizonnyal halála után.

 

 

A bejegyzés megírásához segítséget nyújtottak: Domonkos György, Hrala Gyula, Kiss Gábor százados. Köszönet érte!