Hírek a múltból 10: Egyenetlenkedések

A katona oly könnyen összevesz egymással, hogy az csoda. Például a debreceni és a nagyváradi regiment testvér. A debreceni magyar, a váradi románnal kevert. Ennélfogva a debreceni katona nustyunak nevezi a váradit, mert a román legénynek az a szokása, hogy minden kérdésre azt mondja a maga nyelvén: nu sciu - nem tudom. De a váradiaknál leginkább magyarok az altisztek, azok megtanítják magyarul a román legényt. Mikor azután az ilyen román legény elmegy a debreceni testvér mellett az országúton, csendes odavetéssel megkérdezi tőle:

- No testvér, tudsz-e már magyarul? - Amiből természetesen verekedés támad, és kiröpül a "sajt"-jából a "bajnét".

Könnyen áll az összeveszés.

Tömörkény István: Sabotage

Komárom, mint helyőrségi város nem volt mentes a kisebb-nagyobb verekedésektől, katonák közti csetepatéktól. Ezeknek - mint az a mottóul szolgáló Tömörkény-idézet is tanúsítja - nem egyszer a nemzetiségek közti ellentét szolgáltatott indokot. Az alábbi, 1878-as sajtóhír a Komáromban szolgáló égszínkék hajtókás cs. kir. 19. (Rudolf koronaherceg) és a tengerzöld hajtókát viselő cs. kir. 70. (báró Philippovic von Philippsberg táborszernagy) gyalogezredek közti, nyílt háborúvá fajuló konfliktus részleteit írja le. Bár az alakulatok közti háborúság kezdetét egy szerelmi háromszög jelentette, feltételezhető, hogy a dolognak etnikai éle is volt, hiszen a 19. gyalogezred katonái Győr környéki magyarok voltak, míg a 70-esek legénységét Pétervárad vidékének horvát lakossága adta. A cikk szövegében is tetten érhető, hogy a szerző inkább a szomszéd vármegye katonáival szimpatizál, mivel valószínűleg a lakosság is szívesebben látta őket a városban, mint a horvát bakákat.


A szövegben két, az "egyenetlenkedések" során használt eszköz is meg van nevezve: a szurony és a vívórúd. Ebben az időben a gyalogosok a Werndl-puskákhoz rendszeresített, jó 40 centis pengéjű, jatagánforma bajonettet viselték, amivel igen komoly sérüléseket lehetett okozni, nemkülönben a vívórúddal. Ez utóbbi a szuronyvívás gyakorlásához használt eszköz volt, a feltűzött szuronyú puska hosszával megegyező méretű farúd, az egyik végén puha anyaggal kitömött bőrpárnával.

Az utóbbi időbeni gyakori katonai kihágásokról.

A városunkban állomásozó 19. és 70. ezredbeli katonák közt utóbbi időben felmerült egyenetlenkedések tárgyában a következő részleteket közölhetjük:

F. évi apríl 30-an este 7 óra tájban a „három huszár” nevezetű korcsmában a helyben állomásozó  19. és 70. ezredbeli katonák közt véres verekedés támadt, melynek főoka az volt, hogy a korcsmabeli kéjnők egyikét két katona szerette, kiknek egyike a 19. ezred közvitéze, másik a 70. ezredben altiszt. Midőn a fenjelzett estén a 19. ezredbeli a korcsmába jött, látta, hogy vetélytársa a szomszéd-szobában együtt ül kedvesével; az ajtó közé állt tehát és benézett a boldog együttlét helyéül szolgáló szobába. Ezen indiskrecziót a 70. ezredbeli altiszt ugy viszonozta, hogy helyéből felugorván a 19. ezredbeli kőzharczost arczul ütötte. Az érzelmeiben és tettlegesen is sértett vitéz erre szuronyt rántott, és az altiszt fejére oly vágást mért, hogy az összerogyott. Mire azután megint a korcsmában volt több 70. ezredbeli katona az altisztet megvágott harczost súlyosan megverte. A verekedés további folyamában több mint 90 katona csoportosult össze, kiket csak erős katonai őrjárat oszlathatott szét.

Május 2-án ismét verekedés színhelye volt a „három huszár" korcsma. E nap estélyén mintegy 20 katona volt ott a 19. ezredből, s utóbb vagy 60 ember a 70. ezredből érkezett oda, egy altiszt vezetése alatt. Utóbbiak a házat körülfogták, az altiszt két emberrel belépett a korcsmába; előbbi azonban, nehogy altiszti minősége felismerhető legyen, nyakára zsebkendőt kötött. A kendőt egy 19. ezredbeli katona lerántotta, s megpillantván csillagjait, fejét szuronyával bevágta; mire a megsebesült összerogyott. A lármára az utczán állott többi 70. ezredbeli katona is berohant, kik elöl a csekély számmal volt 19. ezredbeliek, az udvaron keresztül, a rácz-temető előtti völgybe menekültek, hol már mintegy 70 ember tartalékban állt részükről, verekedésre készen. Ezek bajtársaiktól a korcsmában történtekről értesülvén, szuronyt rántottak és a korcsmába rontottak; azonban az ekkor már kisebb számban volt 70. ezredbeliek megszökvén, a korcsmái verekedés megszűnt.

A 19. ezredbeliek maradván a csatatér urai, több csapatokra osztották fel magukat és az utczákon ide s tova csatangoltak. Egy 16 emberből állott csoportjuk találkozott a megyeház-utczán egy mintegy 30 emberből álló 70. ezredbeli katona-csapattal. Utóbbiak szuronyt rántva, „hurrah" kiáltással rohantak a 19. ezredbeliekre; ezek azonban szintén nem vették tréfára a dolgot s a támadókat a temetőbe szorították vissza. A temetőben fejlődött verekedés folytán a 70. ezredből egy altiszt és három közlegény súlyosan megsebesülve a kórházba szállíttatott. A temetőben győztes 19. ezredbeliek megtudván, hogy a támadó 70. ezredbeliek egy része a „Mexikó“ nevű korcsmában rejtőzik, odamentek, utóbbiakat elverték, s mindezen tények után, a katonai őrjárat közeledtére, elszéledtek.

Ugyanazon nap este a várban egy 19. ezredbeli katona egy századabeli barátjának megmutatta sebét, melyet a temetőben a 70. ezredbeliektől kapott. Utóbbi a sebet bekötötte s barátját megboszulni ígérte. Szándékát csakhamar foganatosította is. Midőn pajtásától elválva, kaszárnyájábamenet az árnyékszékre bement, s ott egy 70. ezredbeli katonát pillantott meg, kirántotta szuronyát, bevágta ennek fejét és elszaladt. A megsebesített erre nagy lármát csapván, a 70. ezred egyik századának egy szakasza fegyvert ragadott, kikkel szintén fegyvert fogott több 19. ezredbeli állott szembe. Az összecsapást egy 19. ezredbeli számadó-őrmester tudta némileg feltartóztatni, mig a térparancsnoksági százados egy 12. ezredbeli századdal a hely szinén megjelent, kinek felhívására a 19. ezredbeliek lakosztályaikba mentek; a 70-esek azonban nemcsak helyeikből kimozdulni nem akartak, de sőt fegyvereiket letenni is megtagadták. Erre a százados tölteni rendelt, de a legénység a töltési vezényszóra azt felelte, hogy „mi is tudunk tölteni,“ és töltényeit szedte elő. Eközben számos ezredökbeli tiszt is jelent meg, kiknek sikerült a legénységet lakosztályaiba parancsolni. Midőn őket térparancsnoksági százados ide követni akarta, az ajtót előtte elzárták, és csak midőn már azt feltöretni parancsolta, nyitották ki belülről a kaszárnyát, hol szakaszt fegyverben talált. Többször említett százados a fegyvereket elszedette, az összes legénységet börtönbe kisértette, s a folyosón minden lakosztály előtt három őrt állíttatott fel.

Folyó hó 6-án este a „vörös ökör“ korcsmában egy 19. ezredbeli altisztet és egy közlegényt mintegy 30 ember támadta meg a 70. ezredből — és vivó-rúdakkal súlyoson megverte; míg egy tüzér- tiszt közeledésére a támadók megfutamodtak. Mivel a tetteseket idáig kipuhatolni nem lehetett, a 70. ezred parancsnoksága elrendelte, hogy az egész ezrednek naponként esti 6—8 óráig teljes felszerelésben gyakorlatot kell tartania, mig a tettesek névét felfedezik.

 
Komárom 1878.05.12

A cikkért köszönet Fritz-Beke Évának!