Az I. világháború alatt Magyarországon számos hadifogolytábor működött. Komárom vármegyében Nagymegyeren őriztek mintegy húszezer, többségében szerb és montenegrói foglyot, de orosz és olasz katonák is raboskodtak itt. Komáromban az Öregvárban olasz tiszteket tartottak fogva, mivel a tiszteket mindig elkülönítették a legénységtől.
A hadifoglyok azonban nem csak a táborokon belül éltek: munkaerejükre szükség volt a hátországban, hogy a fronton harcoló férfiakat pótolni lehessen. Főleg a mezőgazdaságban alkalmaztak hadifogoly-munkásokat, de a városi iparosok is igénybe vették őket.
Az első világháború idején, mivel általános mozgósítás volt, nagyon kevés iparos maradt a műhelyében, így a borbélyiparban is gyéren voltak. Csak az idős, rokkant, beteg, vagy egészen fiatal segédek maradtak a műhelyben. Több helyen a borbélyfeleségek is megtanultak borotválni, vagy szappanozni, hogy nem kelljen bezárniuk a műhelyt, fenn tudják tartani a családot. Volt még egy további lehetőségük: a hadifogolytáborokból kikérni egy fogoly iparost. Nagybátyám feleség is így cselekedett, kapott egy orosz borbély-hadifoglyot. Teljes ellátást kellett neki adnia, élelemet és lakást biztosítania és bizonyos fizetést, amit a hadifogolytáborba kellett befizetnie. Ebből kapott a hadifogoly cipőt, ruhát és némi zsebpénzt. Természetesen a vendégektől borravalót is kapott, s így sokkal jobb körülmények között élt, mint a táborban, ahol gyenge volt a koszt és nehéz munkát végeztek a foglyok. Az ilyen alkalmazottat természetesen gyakran ellenőrizték, nem volt szabad eltávoznia a városból és nyilvános helyen tartózkodnia.
Bihary Mihály: Inasok, segédek, mesterek: Egy borbély emlékiratai
A breszt-litovszki béke aláírása után, 1918 elején megkezdődhetett az orosz foglyok hazaszállítása. Azonban nem minden fogoly akart hazamenni. A Komáromi Ujság 1918 márciusában közölte a hazaszállítással kapcsolatos tudnivalókat, amelyben az alábbi kitétel is szerepelt:
Akik Komárom vármegyében akarnak telepedni:Végül mindazok a hadifoglyok, akik Komárom vármegyében leakarnak telepedni és nem akarnak visszatérni Oroszországba, a községi előljáróság által kikérdezendők, összeirandók és egy kimutatás készitendő, amelyben szerepel a hadifogoly neve, apja neve, tábori száma, tábora, munkahelye és munkaadója.Ezen kimutatás a Komárom vármegyei gazdasági munkabizottsághoz a legsürgősebben beküldendő.
Arra vonatkozóan nem találtam pontos adatot, hogy hány hadifogoly maradt véglegesen Komáromban és környékén. Az 1920-as népszámlálás adatai szerint Dél-Komáromban öt orosz anyanyelvű lakos volt, négy férfi és egy nő - a férfiak nagy valószínűséggel egykori hadifoglyok lehettek. Mivel a oroszok hazaszállítása Magyarországról 1922-ig elhúzódott, később ők is visszatérhettek a szülőföldjükre.
Észak-Komáromban azonban legalább egy volt hadifogoly letelepedett. A visszatért Felvidék adattára című 1939-es kiadványban találtam az alábbi adatot:
Wannin Timofil Tamás cipészmester. * 1893. Szamara. (Oroszország). Iskolái elvégzése után a cipésziparban képezte ki magát. A világháborúban mint hadifogoly Komáromba került, ahol végképp letelepedett. 1924-ben alapította meg önálló cipészüzemét, melyben átlag 3—5 állandó munkaerőt foglalkoztat. F. Girk EtelSajnos a további sorsára vonatkozóan nem találtam adatokat.
A Csallóközben működő hadifogolytáborokról nemrég jelent meg egy kiváló kötet, amely teljes terjedelmében elérhető az interneten is, minden kedves érdeklődőnek ajánlom figyelmébe:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése