A Nagy Háború hősi halottja: Brandstein Alfréd

Brandstein Alfréd, a cs. és kir. 7. vártüzér zászlóalj tartalékos hadnagya 1918 március 15-én halt hősi halált, 30 éves korában. Középiskoláit Komáromban, a bencés gimnáziumban kezdte, majd 1902-től Pápára járt a Református Kollégiumba. Itt is érettségizett 1906-ban, jeles eredménnyel. A Budapesti Királyi Magyar Tudomány Egyetemen tanult tovább és az 1912-13-as tanévben szerzett jogi doktorátust. Pesten helyezkedett el egy ügyvédi irodában. Háborús szolgálatát valószínűleg egyéves önkéntesként kezdte, 1915 augusztus 1-el tartalékos zászlóssá, majd 1916 augusztus 1-el tartalékos hadnaggyá léptették elő, a cs. és kir. 7. vártüzér zászlóalj állományában. Még életében elnyerte a Bronz Katonai Érdemérmet hadiszalagon, a Bronz Vitézségi Érmet, valamint a Károly Csapatkeresztet. Korábban elszenvedett sebesülésébe 1918 március 15-én belehalt. Bajtársai a follinai temetőben hantolták el. Brandstein hadnagyot posztumusz a Katonai Érdemkereszt III. osztályával tüntették ki, hadidszítménnyel és a kardokkal. Testét szülei exhumáltatták és 1918 október 27-én a komáromi zsidó temetőben helyezték örök nyugalomra. Emlékét a zsidó hősi halottak emléktáblája őrzi.

Brandstein Alfrédról a komáromi és a fővárosi sajtó is több alkalommal megemlékezett:

(Hősi halál.) A komáromi 7. vártüzér zászlóalj tisztikara gyászlapon tudatja bajtársának, dr Brandstein Alfréd tartalékos hadnagynak, a Signuin laudis és a bronz vitézségi érem tulajdonosának halálát, aki közel két esztendei harctéri szolgálat után, 1918. évi március 15-én, a Piave mentén, megfigyelő helyén, ellenséges gránáttól találva, harminc éves korában hősi halált halt. Pesti Hírlap 1918. április 2., kedd

Dr. Brandstein Alfréd cs. és kir. tart. hadnagy, a signum laudis és a bronz vitézségi érem tulajdonosa, az olasz harctéren, március 15-én, megfigyelő helyén, ellenséges gránáttól találva, 30 éves korában hősi halált halt.Világ 1918. április 2

Remeg a toll a kezünkben mikor leírom nevét: s amikor arra gondolok, hogy tegnap még élt, terveket szőtt, szívének minden melegségével onnét messziről, a Piave partjáról jó szülőire gondolt, kiket imádatig szeretett s ma halott.Brandstein Alfrédban egy értékes, derék komáromi ifjút veszítettünk el, ki nagy szorgalommal és tudással szerezte meg az ügyvédi oklevelet, s mint ügyvéd szép jövő előtt állt a városban, hol a kellemes modorú fiatalember ismerősei körében nagy megbecsülésnek örvendettA háború őt is elszólította az ügyvédi irodából- Mint közember két esztendőn keresztül harcolt a fronton s mint tiszt, a 7. vártüzérzászlóalj hadnagya fejezte be hirtelenül földi pályafutását és borította mélységes gyászba szüleit, testvéreit, rokonságát es mindazokat, akik ismerték és szerették.A Piave partján kötlességének hűséges teljesítése közben érte utol a végzet. Egy gránátszilánk sebesítette meg. Bajtársai meleg szeretettel vették körül a megsebesült hadnagyot és kórházba szállították. Minthogy szinte jelentéktelennek látszott a seb, mindannyian azt hitték, hogy hamarosan fölépül.Sajnos, nem így lett. Annak dacára, hogy egy kiváló bécsi orvostanár kezébe került, nem sikerült őt az életnek megmenteni. E hó 15-én, hajnali három órakor kilehelte lelkét.Harminc éves volt. Halálhírét hős bajtársai megrendülve fogadták. „Sok száz ember — mondja egy harcitéri levél — esett el mellettem, mindannyiukat őszintén sajnáltam, de Alfréd halálának hírén igaz fajdalom fogott el nemcsak engem, legmeghittebb barátját, de az üteg minden tisztjét s az egész legénységet. Szelíd, jó lelke már nem jár közöttünk, csak emléke maradt meg, melyet híven fogunk őrizni."A hős komáromi fiút fényes katonai szertartással helyezték örök nyugalomra a folinai temetőben. Mi is, kik ismertük, megrendülve búcsúzunk tőle. Nyugodjék békével s álmondjon azokról, kiket itthagyott s kik kesergik korai elmultát.A gyászról a cs. és kir. 7. vártüzérzászlóalj tisztikara az alábbi gyászjelentést adta ki :A cs. és kir. 7. vártüzérzászlóalj tisztikara szomorú kötelességének eleget téve tudatta szeretett bajtársuknak, dr. Brandstein Alfréd cs. és kir. tart. hadnagynak a Signum Laudis és a bronz vitézségi érem tulajdonosának elhunytát, aki közel két esztendei harctéri szolgálat után, 1918. március 15-én, a Piave mentén, megfigyelő helyén, ellenséges gránáttól találva, 30 eves korában hősi halált halt. Komárom, 1918, március 26-án. A cs. és kir. 7. vártüzér zászlóalj tisztikara.

Komáromi Ujság 1918 április 4.

Dr. Brandstein Alfréd cs. és kir. 7. vártüzérezred tartalékos hadnagya, a Signum Laudis és a bronz vitézségi érem tulajdonosa az olasz harctéren hősi halált halt harminc éves korában. Megfigyelőszolgálatot teljesített a Piave mentén, amikor ellenséges gránát érte.  

Pesti Napló 1918. április 5.

Kitüntetés a halál után. A király az ellenséggel szemben tanúsított vitéz magatartása elismeréséül a katonai érdemkereszt III. osztályát adományozta a hadiékítménnyel és a kardokkal dr. Brandstein Alfréd az ellenségtől szerzett sebesülésében elhalt volt 7. vártüzér zászlóaljbeli tartalékos hadnagynak.

Komáromi Ujság 1918 május 30.

Brandstein Alfréd temetése. Megírtuk annak idején, hogy derék földink Brandstein Alfréd dr. budapesti ügyvéd, tartalékos tüzérhadnagy az olasz fronton f. évi március 15-én a haza védelmében hősi halált halt. A mély gyászba borult szülök, Brandstein János és neje most hazaszállíttatták kedves fiuk hűlt tetemeit s holnap, október 27-én délután 3 órakor helyezték örök nyugalomra a helybeli izraelita temető halottas házából igen nagy részvétmellett. Komáromi Ujság 1918. október 31. 

Dr Brandstein Alfréd ügyvéd, tartalékos tüzérhadnagy, a harmadosztályú katonai érdemkereszt, bronz vitézségi érem tulajdonosa, életének huszonkilencedik tavaszán, a. Piave partján, tüzérségi megfigyelő helyén, ellenséges gránáttól találva hősi halált halt. Holttestét családja hazahozatta Komáromba. 
Pesti Hírlap 1918. október 31., csütörtök.