A mai bejegyzésben egy osztrák-magyar katonai tisztviselő fényképét szeretném bemutatni. De mi is az a katonai tisztviselő?
A katonai tisztviselők (németül: Militärbeamten) alatt összefoglalóan azt a személyzetet értjük, amely a hadsereg működtetéséhez elengedhetetlenül szükséges hivatali munkát, illetve (nem közvetlenül katonai jellegű) technikai háttérfeladatok irányítását végezte.
A katonaállományú tisztikar, a lelkészek, hadbírák, katonaorvosok, valamint gazdászati tisztek mellett a tisztviselők is igen jelentékeny létszámú csoportot képeztek, amelyet számos szakágra osztottak fel. A teljesség igénye nélkül ide tartoztak a gyógyszerészek, az állatorvosok, az élelmezők, a térképészek, a vívómesterek, valamint különféle szertárakban szolgálatot teljesítő tisztviselők is. A szakágakhoz tartoztak továbbá altiszti jellegű, rangosztályba nem sorolt havidíjasok is, valamint legénységi segédszemélyzet.
A katonai tisztviselői kar tagjait tulajdonképpen egyenruhát viselő közalkalmazottaknak lehetne leírni, a valós helyzetük azonban ennél kissé összetettebb volt. Kétségtelen, hogy a ruházatuk tiszti jellegű volt, azonban számos más tekintetben szigorúan elkülönültek a lényegesen magasabb presztízsű tisztikartól. A tisztviselőket a tisztekhez hasonlóan rangosztályba (fizetési fokozatba) sorolták be, azonban számos szakágban csak az alsó három-, illetve hat rangosztály létezett. Tábornoki rangosztály csupán négy szakágban volt elérhető. A tisztviselők rangosztálya, azonban jóval szűkebb jogosítványokat adott, mint a tiszti rendfokozat. A tisztviselőnek csak a saját szakágán belül, valamint a legénység felé volt parancsadási joga, más szakág, vagy a katonaállományú tisztek felé még magasabb rangosztály esetében sem (ettől függetlenül természetesen a tiszteletadás kijárt nekik).
Ezt az elkülönülést a tisztviselők ruházatán is meg lehetett figyelni: a szakágak zömében a rangosztályokat nem a hatágú rendfokozati csillag jelezte az egyenruhán, hanem rozetta. A magasabb rangúak paszománya is eltért a törzstiszti egyenruhán használttól. A jelzések mellett a ruházat alakja is elkülönült a tisztekétől. A tisztviselőknek ugyan járt a kard, mint oldalfegyver, de kardbojtot nem viselhettek, sőt a kardjuk formája is különbözött a katonatisztekétől.
A katonai tisztviselői karba háromféleképpen lehetett bejutni. Megfelelő előképzettség esetén a civil életből lehetett valaki tisztviselő, gyakornoki beosztásban kezdve a pályát. Nem egy alkalommal katonaállományú tisztek kérték áthelyezésüket a tisztviselői karba – ezek többnyire főtisztek voltak, akik fizikailag alkalmatlanná váltak a csapatszolgálatra, nem tudtak előrelépni a ranglétrán, netán valamilyen kevésbé megerőltető pozíciót kerestek maguknak a hadseregen belül. A harmadik tisztviselői csoport az egykori altiszteké volt, akik megfelelő előképzettség birtokában szintén kérhették felvételüket a tisztviselői karba – az 1866-os porosz háborút követő reformok után a magasabb iskolai végzettséggel nem rendelkező legénységi állományúak számára ez az egy út maradt nyitva az előrejutásra.
A felvételen egy XI. rangosztályba sorolt, tehát hadnagyi rendfokozatúnak megfelelő tisztviselőt látunk, ezt a galléron viselt rozetta és a két gombsoros díszkabát (waffenrock) is megerősíti. A fotón sajnos semmiféle írás, vagy dátum nincs, így a korszakoláshoz az egyetlen támpont a kitüntetés. A Jubileumi Emlékérmet 1898 december 2-án alapította I. Ferenc József, uralkodásának 50. évfordulója alkalmából. A kép tehát ennél később készülhetett.
Utánanéztem annak is, hogy ebben az időszakban milyen beosztásokban szolgáltak katonai tisztviselők a városban. A tüzérségi szertárba kb. 10, az élelmezési raktárba 5-6 tisztviselő volt beosztva. Rajtuk kívül a városban működő 33. gyaloghadosztály parancsnokságán két számellenőrző tisztviselő szolgált, illetve időnként a 15. hadosztály-tüzérezrednél is volt állatorvos, aki ugyancsak a tisztviselők közé számított.
Bár az egyenruha színeit a fekete-fehér képen inkább csak találgatni lehet, a fentiek közül az állatorvosokat és az élelmezésügyi tisztviselőket ki lehet zárni, mivel előbbiek fekete waffenrockot, utóbbiak pedig világoskék hajtókát viseltek.
A számellenőrző tisztviselők sötétzöld waffenrockot viseltek, ezüst gombokkal és alizarinvörös hajtókával, míg a tüzérszertáriak színei a tüzérekét követték: sötétbarna kabát, arany gombokkal és skarlátvörös hajtókával.
A sematizmust böngészve az 1898-1908 közti időszakban a Komáromban a fenti helyeken szolgáló tisztviselők zöme korábban több évig altisztként szolgált, így őket kizárhatjuk, mivel rendelkeztek Legénységi Szolgálati Jellel.
A fennmaradó "mezőnyből" a tüzérségi szertár állományába tartozó Lassák Alois (Alajos) szerepelhet a képen, ő egyébként 1900 és 1912 között szolgált Komáromban. Ez persze szigorúan feltételezés :)
A felvétel ifj. Wittmann Nándor Nádor utcai műtermében készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése