Az itt közölt írás 1888-ban jelent meg a Pesti Hírlapban, Kovách Ödön tollából. A cikk egy tüzérségi lőgyakorlatról számol be, amelynek fő "attrakciója" egy 21 cm-es 1873 M huzagolt csövű vas mozsárral végrehajtott lövészet volt. A fegyver ekkor igen modern eszköznek számított az osztrák-magyar tüzérségnél. A beszámoló szerzője két tisztet név szerint is megemlít, egyikük Rudolf Musil ezredes, a pozsonyi 5. tüzérdandár parancsnoka, a másik Alois Nowotny őrnagy, a gyakorlatot végrehajtó 5. vártüzér zászlóalj parancsnoka.
Lőgyakorlatok Komáromban.
Az 1864-ben megtartott morvamezei gyakorlatok mindenütt oly nagy érdeklődést keltettek, hogy a külföldi államok által hivatalosan küldött szakembereket oda nem értve, a vérmezők csak úgy hemzsegtek a sok mindenféle nyelvet beszélő hadi dilettánstól.
A vártüzérség lőgyakorlatainál ez másképen van. Nem mintha titok volna, hanem a gyakorló- hely kényes természete miatt igen kevesen a többnyire csak az ismerős benszülöttek nyernek bebocsáttatást.
Ha meggondoljuk, hogy az államnak mily óriási pénze fekszik a tüzérségi fölszerelésekben, ez csak növeli érdeklődésünket a minden évben aug. és szeptember hónapokban megtartatni szokott vár tüzérségi lő gyakorlatok iránt.
A nagy közönség mindazonáltal igen kevés tudomást vesz a vártüzérségről. Pedig a jövőben jelentékeny szerepük lesz. Most, midőn a háborúk lefolyása olyan gyors, hogy a háború kezdetén már hátrányban van az a fél, a mely igen rövid idő alatt nem képes végrehajtani az úgynevezett taktikai fölvonulást: nagy haszonnal jár, ha az országban levő fix pontok, melyekben a lőszer és tápanyagok halmaza van biztosítva, az ellen erejét lekötik.
Kegyelettel léptem a vár területére, a melyet Mátyás, az igazságos alapított s szemeimmel kerestem a komáromi szüzet, a mely az ostromlóknak annyiszor fügét mutatott. A sors könyvében azonban másképen volt megírva. Komárom kapui megnyíltak Róbert Károly, I. Ferdinánd előtt s utoljára 1849-ben.
Szegény Komárom nem nagyon épül; a tőkepénzeseket a költséges építkezésektől visszariasztja ama gondolat, hogy reverzálist kell adni s el is kell arra készülve lenniök, hogy az első bekövetkezendő háborúban a szép uj házat lebontják.
A parancsnoknak oda kell törekednie, hogy a vár akció-képes legyen. Akkor már késő volna házakat bontani, mikor az ellen már a vár előtt van. Mindjárt a hadjárat kezdetén le kell bontani amaz épülteket, melyek a kilövésnek útjában vannak.
A Komáromot övedző erődítményekben oly nagy mennyiségű lőszer van felhalmozva, a mennyi a vár megvédésére csak szükséges.
A bástyákon kívülről látható ágyuk jobbára alkalmatlan s a legénység oktatására szükséges kiszolgált veteránok.
A reggeli napsugár szeptember 5-én fél 6 órakor már az egész komáromi 3. (helyesen 5. - BF) vártüzér zászlóaljat a monostori erődben (Fort-Sandberg) találta.
Komárom érdeklődő polgári lakossága is szép számmal volt künn. Nem csoda, mert ez a 21 cm-es hátultöltő mozsár (Hinterlader-Spitzbombenmörser) lőgyakorlata volt, a mi minden évben csak egyszer van Komáromban.
Ily mozsáróriás hazánk erődeiben csak egy van s ez a komáromi. Ezenkívül még van néhány példány a bécsi arzenálban, valamint a bécsújhelyi és olmützi lőtereken.
Éppen olyan hatalmas fegyver a szárazföldi várak ostrománál, mint a 30 cms Krupp ágyu a haditengerészetnél, azzal a különbséggel, hogy rendkívüli fontossága nem annyira hordképességében, mint az általa elérhető nagy hatásban rejlik.
Hadseregünknél 1876. óta van alkalmazásban és a bécsi arzenálban készül. Ehhez némileg hasonló ágyúi az angoloknak az u. n. Armstrong ágyuk.
A komáromiak ezt a mozsarat Sandberg váráról, a melyben őriztetik, elnevezték a „sandbergi nagymamának.“ E megtisztelő elnevezés mozsár óriásunkat méltán megilleti, nem csak Sandberg hanem az előkelő és kiváló állás miatt is, amelyet a többi ágyú között elfoglal. Szóval: bátran azt mondhatjuk, hogy ő az ágyuk anyja.
Hát még a hangja, az csakugyan nem tűr ellentmondást.
A cső hossza 1 és fél m., szélessége körül belül 1 m, súlya 5000 kg., nyílása felé kupalakú. Nem hiszem, hogy két ember át tudná ölelni. Kovácsolt vasból készült erős talapzaton áll, a mely minden lövés után felugrik.
Hordképessége 6000 m., 6 kg. lőpor töltéssel.
A löveg acélhegyben végződik a 87—89 kilót nyom. Csúcsában egy gyújtó készülék van (Zünder), a melynek az a rendeltetése, hogy kemény tárgyba ütődve az 5 kg. lőporral telt löveget szétrobbantsa.
Ez tehát a legalkalmasabb eszköz az erődök falainak, bástyáinak és boltozatainak lebombázására (broschiren), mert a rendes talajba is befuródik 2—3 mnyire.
A löveg legmagasabb röppontját, ami 6000 lábnak felel meg, a csőnek 60 foknyi elhajlása mellett éri el.
Ezen emelkedésnél képes a löveg a legnagyobb hatást kifejteni, mert nagy esésében, a mindinkább sebesedő mozgás folytán nő a végsebesség, s csaknem egyenlő lesz a kezdősebességgel, a mi másodpercenkint 250—300 mnek felel meg.
A gyakorlat megkezdődött s Musil ezredes dandárparancsnok a tisztikar élén mindenek élőit a lőtávot állapította meg, a mi 2000 m volt. Azért oly csekély, hogy a hatás annál könnyebben észlelhető legyen.
A csucslövegek ezúttal nem voltak robbanó tölténynyel felszerelve, nehogy a Sandbergről, a Duna jobb partjáról, Komárom városának észak-nyugati részén átrepülő löveg szerencsétlenséget okozzon.
A czél 40 négyzet méter kiterjedésű terület volt, a gutai kapu közelében, melynek sarkait 4 zászló jelölte meg.
A feltevés az volt, hogy ezen 40 négyszög mnyi terület egy lőporraktár, a mely e bombák segélyével lerontandó.
A célzást nagyon megnehezítette az, hogy a lövés a Sandberg belső udvarából intéztetett, a honnan a cél nem volt látható s úgy a megkívántaié adatok mértani tételek alapján voltak kiszámítandók.
Valamennyien el voltunk ragadtatva az elért siker felett. 7—11 óráig 20 lövés történt, melyek közül talált 18. Ez mindenesetre csak a gép nagy precizitása mellett bizonyít.
Ily pontos volt a láthatatlan célra irányzott mozsárcső elhajlásának kiszámítása!
Hogy 4 óra lefolyása alatt csak 20 lövés tétetett, annak oka a löveg nehézkessége, a mozsár komplikált szerkezete, nagy súlya s kezelési nehézsége volt.
A másik nagyszabású gyakorlat f. hó 7-dikén éjjelre volt kitűzve.
A mint sötétedni kezdett, kisétáltunk a gutai kapun a nagy lőtérre, kissé keletnek a Vág torkolata felé.
A föltevés az volt, hogy az ellen titokban egy üteget akar elhelyezni. Ezt kell megakadályozni. E célra a valóságban legalább 4 ágyú szükségeltetnék, de e gyakorlatnál 4 db 12 cmes ágyú 2 csoportba osztatott.
Az első csoport esti 8 órakor megkezdte a tüzelést. Mindenek előtt kilőttek egy világító gömböt. Ez körülbelül 10 percig egy 100 négyszögméter kiterjedésű területet annyira megvilágít, hogy éjjel távcsövei 1200 — 1400 mről minden egyes alak mozdulatát lehet látni.
Emellett a gömb megközelíthetetlen. Tele van verve puskacsődarabokkal, melyek meg vannak töltve ólomgolyókkal (Kanonenschlaeger.) Ezek úgy vannak elhelyezve, hogy az égés folytán nem egyszerre hanem egymás után sülnek el. A gömb alsó részében van egy 9 cmes gránát, a mely egy gyújtó cső segélyével meggyül, explodál, s 50 négyszögméter területen minden élőlényt ártalmatlanná lehet.
Miután a távolt a sötétségben pontosan meghatározni nem lehetett, nem volt egyéb hátra, mint szemmértékkel megbecsülni azt.
Hogy még biztosabban célt érjenek, az egyik ágyú mindig egy távolra tempirozott shrapnellel lőtt, míg a másik majd 200 méterrel közelebbre vagy távolabbra,
így azután sikerült a 2 ágyúval 600 négyszög-méternyi területet tökéletesen veszélyeztetni.
Ezen éjjeli lövéseknek célja tulajdonképen az, hogy meggátolja az ellenséges ágyuk felállítását s biztonságba helyezését, a mit természetesen az ellenség az éj sötétségének leple alatt vihetne végbe a legbiztosabban.
Következett a második csoport. A föltevés csakis abban különbözött, hogy a tüzelés ugyanazon célra állítólag mar nappal megkezdetett s éjjel folytatandó volt.
Ezért a cél megállapításánál az előbbinél egyszerűbb módon jártak el. Még nappal készítettek egy Iécztalapzatot s ennek segélyével irányították minden lövés előtt az ágyút.
Impozáns látvány volt, midőn a koromsötétben egyszerre csak elsült a nehéz ágyú, s a shrapnell néhány másodpercig a levegőben süvített, majd egy villanás és felrobbant a cél tájékán. A cél mozgó voltánál fogva a shrapnell ez esetben nagy sikerrel volt használható; óriási előnye az, hogy az egy lövegbe zárt 180—240 golyó s az ezek hézagaiba öntött olvasztott horgany ezer és ezer darabra vettetve, a legrombolóbb hatású az eddig ismeretes cylinder ogivál (hengerded kúp alakú) lövedékek között.
1861-ben hozták be nálunk az első vontcsövű hátultöltő ágyukat, s ha meggondoljuk, hogy ekkor kezdtük a shrapnelleket először használni, könnyen megmagyarázható az a nagy haladás, melyet tüzérségünk ez idő óta tett.
E szépen sikerült gyakorlat Novotny őrnagy vezetése alatt éjjel 11 órakor ért véget.
Kovách Ödön
Pesti Hírlap 1888 szeptember 11.
Az itt közölt írás 1888-ban jelent meg a Pesti Hírlapban, Kovách Ödön tollából. A cikk egy tüzérségi lőgyakorlatról számol be, amelynek fő "attrakciója" egy 21 cm-es 1873 M huzagolt csövű vas mozsárral végrehajtott lövészet volt. A fegyver ekkor igen modern eszköznek számított az osztrák-magyar tüzérségnél. A beszámoló szerzője két tisztet név szerint is megemlít, egyikük Rudolf Musil ezredes, a pozsonyi 5. tüzérdandár parancsnoka, a másik Alois Nowotny őrnagy, a gyakorlatot végrehajtó 5. vártüzér zászlóalj parancsnoka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése