1919 május 1-én hajnalban a magyar vörös hadsereg Dél-Komáromban állomásozó csapatainak katonái támadást indítottak az északi városrész visszafoglalására. Az akciót a Tanácsköztársaság vezetése nem engedélyezte, sőt kategorikusan megtiltotta annak végrehajtását.
A kommunista vezetőkön túl a csapatokhoz beosztott egykori tisztek is ellenezték a támadást, amely ennek ellenére megindult. A résztvevő erők jó része kiképzetlen, hiányosan felszerelt munkásokból állt, egységes vezetés és irányítás nélkül. A kezdeti eredmények után az akció összeomlott, az északi városrészben állomásozó cseh legionáriusok átvették a kezdeményezést, majd az Érsekújvárról beérkező erősítésekkel együtt felmorzsolták a Dunán átkelt magyar erőket. Az Erzsébet-sziget megtisztítása során nem ejtettek foglyokat.
Május 3-án a hatóságok a 117 magyar áldozatát vizsgáltak meg, amelyből 18 főt sikerült azonosítani - ők valamennyien komáromi lakosok voltak. A többi 99 fő túlnyomó többsége győri gyári munkás lehetett, akik sem harci tapasztalattal (a hadiüzemek dolgozói fel voltak mentve a bevonulás alól), sem helyismerettel nem rendelkeztek. A tényleges áldozatok száma minden bizonnyal magasabb volt - valószínűsíthetően menekülés közben számosan belefulladtak a Dunába. A Komáromi Ujság néhány nappal később megjelent tudósítása 137 elesett támadóról szól. A polgári lakosság köréből kerültek ki áldozatok, többeket a harcok befejezése után a cseh csapatok lőttek agyon. A legfiatalabb polgári áldozat, Mayer Lajos mindössze 12 éves volt.
A támadás magyar hősi halottai közül most három személyt szeretnék kiemelni: a közös bennük, hogy mindhárman az észak-komáromi református egyházközség tagjai voltak, és valamennyien szolgáltak a világháborúban is. A gyülekezet 1922-ben emléktáblát emelt a világháborúban elesett reformátusoknak. A tábla szövegéből nem derül ki, hogy a felvésett nevek közül hárman a május 1-i akció áldozatai. Az eseményre kiadott emlékkönyv azonban tartalmazza a hősi halottak rövid életrajzát és több esetben fényképet is.
Dékány István, született 1896. december 19-én, civil foglalkozása halász. A háború alatt 5 hónapig a 12. huszárezrednél szolgált. Elesett 1919. május 1-én.
Dvornicsek Nándor, született 1899. március 26-án, civil foglalkozása hentessegéd. A háború alatt majdnem egy évig szolgált a m. kir. 31. honvéd gyalogezred kötelékében, egy alkalommal megsebesült. Elesett 1919. május 1-én.
Tálos Lajos, született 1896. május 16-án, civil foglalkozása lakatossegéd. A cs. és kir. 12. gyalogezred katonája 3 és fél évet töltött orosz hadifogságban. Elesett 1919. május 1-én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése