Dokumentum: Igazoló bizottsági határozat Komárom 1945

Annak megállapítása végett, hogy magatartásuk sértette-e a magyar nép érdekeit, igazoló eljárás alá kell vonni a következő személyeket:

a) a honvédségnek tényleges szolgálatot teljesítő hivatásos, szolgálatonkívüli viszonybeli és tartalékos tisztjeit, tisztviselőit és tiszthelyetteseit;

A posztot nyitó idézet az 1945. évi 24.300 H. M számú rendeletből, amely előírta a honvéd tiszti-, és tisztviselői kar igazolási eljárás alá vonását. A rendelet részletesen leírta az igazolás menetét, az igazolóbizottságok működését, valamint az eljárás lehetséges végeredményeit.

A témát egy korabeli dokumentum kapcsán vettem elő: egy igazoló bizottsági határozat, amelyet Déri Pál százados nevére adtak ki. Déri Pál 1913. január 13-án született Almásfüzitőn. Az iraton a rendfokozata előtt a t. hbs. rövidítés szerepel, vagyis tartalékos hadbiztos. Ehhez képest némileg meglepett, amikor a tiszti névkönyben megtaláltam a nevét, ebben ugyanis csak a hivatásos tisztek szerepeltek. Dérinél ráadásul a szolgálat kezdetének 1932 augusztus 20-a van megadva, ami azt jelenti, hogy a Ludovika Akadémián végzett, korábban Dörner Pálnak hívták. Eredetileg gyalogos tisztnek avatták, 1943-ban került át a hadbiztosok állományába, ez év szeptemberében pedig Magyar koronás Bronz Érdeméremmel tüntették ki hadiszalagon. 

A dokumentum 1945 november 8-án kelt, lehet hogy eddigre már tartalékállományba helyezték, ezért szerepel tartalékosként. 

Az igazoláson kilenc darab aláírás szerepel, az igazoló bizottság tagjainak kézjegye. A rendelet szerint az igazoló bizottság összeállítása a következő volt:

a) az öt politikai párt (Független Kisgazda Párt, Magyar Kommunista Párt, Nemzeti Paraszt Párt, Polgári Demokrata Párt és Szociáldemokrata Pánt), valamint az Országos Szakszervezeti Tanács helyi szervezete egy-egy tagot küld a bizottságba, tehát összesen hat tag.
b) a honvédség részéről három már „igazolt" tag.

A bizottsági elnököt a polgári tagok választották maguk közül. A katonák közül egy fő - lehetőség szerint - jogi végzettségű volt. A bizottság összetétele később változott, 1947 októberétől a Polgári Demokrata Párt már nem delegálhatott tagokat.

Az igazolás alá vont személlyel nyilatkozatot írattak, amelyben az alábbi pontokra kellett felelni:

1. Születési helye és ideje (év, hó, nap). Szülőanyja leánykori neve.
2. Családi állapot, gyermekek száma, valamint kora.
3. Beosztások 1939. IX. 1-től időbeli sorrendben (mettől-meddig)
a) hadműveleti területen,
b) mögöttes országban.
4. Áttelepítés során eredeti állomáshelyet elhagyta-e? (Honnan, mikor, hová és miért települt át, egyedül, vagy családjával?)
5. Mikor és milyen körülmények között távozott utolsó szolgálati beosztásából, illetve mikor és milyen körülmények között szűnt meg?
6. Mikor és milyen körülmények között érkezett az új magyar kormány által igazgatott területre? Itt szolgálattételre mikor és hol jelentkezett? Esetleges hadifogságba jutást, annak körülményeit és tartamát (mettől-meddig) külön fel kell tüntetni.
7. A hátországban vagy hadműveleti területen vérengzésben részt vett-e, illetve ilyenre parancsot kapott-e és kitől, vagy adott-e?
Politikai, vagy faji okokból feljelentéssel élt-e valaki ellen?
8. Esetleges polgári foglalkozása. Ehhez milyen szakképzettsége volt?
9. Tagja volt-e valamely politikai pártnak vagy titkos egyesületnek? (Ha igen> melyiknek, mettől-meddig, milyen tevékenységet fejtett ki?)
10. Vagyoni viszonyai az igazolás alá vontnak és feleségének (férjének):
a) 1939. évi január hó 1. napján,
b) 1944- évi december hó 1. napján.
11. Magatartást igazoló két-három már leigazolt tanú és ezek pontos lakáscíme megnevezhető.

Az igazoló eljárást nyilvános tárgyaláson folytatták le, amely során a bizottság

az igazoló eljárás alá vont egész magatartásának gondos megvizsgálása után szabad meggyőződés alapján állapítja meg, hogy az igazoló eljárás alá vont alkalmas-e arra, hogy a demokratikus népi Magyarországban közszolgálatot, illetve a honvédségben szolgálatot teljesítsen, vagy a honvédségnek tagja maradjon. 

A rendeletben szerepelt az alábbi kitétel is:

Egymagában az a körülmény, hogy az igazolás alá vont a német megszállás alatt szolgálatot teljesített és az úgynevezett Szálasi-kormány által előírt esküt kényszerítő körülmények hatása alatt letette, továbbá parancsra szolgálati helyét elhagyta, vagy nem politikai okból, hanem félelemből, aggodalomból a vörös hadsereg bevonulása előtt elmenekült, az igazolás megadásának nem akadálya. 

 Aktív katonák esetében a bizottság az alábbi döntéseket hozhatta:

Az igazolás alá vont [...] személyt: 

1. ,.i g a z o l t n a k" jelenti ki;
2. a szolgálatban való meghagyása mellett
a) megfeddi,
b) áthelyezésre ítéli,
c) az előléptetésből (címadományozásból) meghatározott időre, legfeljebb öt évre kizárja,
d) vezető állásra alkalmatlannak mondja ki; 
3. nyugállományba helyezését, illetőleg a hivatásos állományból a nemtényleges állományba való helyezését nyugdíjazását (szabályszerű elbánás alá vonását) rendeli el;
4. rendfokozatának közigazgatási úton való megfosztását rendeli el [...]

A legutolsó pont már rövid távon is súlyos következményekkel járt az érintettre nézve, ugyanis a rendfokozat elvételével együtt járt a nyugdíjjogosultság elvesztése is. Gyakorlatban nagyon sokszor azonnal véget vetett az illető katonai pályafutásának, ha akár csak feddéssel igazolták. Hosszabb távon természetesen minden hivatásos katona retorzióknak volt kitéve, az igazoló bizottság döntésétől függetlenül.
Érdemes megjegyezni, hogy az igazolási eljárás a nyugállományúakra is vonatkozott. Előfordult olyan eset is, hogy az igazolási eljárás alá vontak olyan egykori tisztet, aki már 1920 után nem is szolgált aktívan, de 1944-ben osztrák területre menekült.
Déri századost 1945 novemberében igazolták. Mivel további sorsa egyelőre ismeretlen, nem lehet tudni, hogy ez befolyásolta-e pályafutását a későbbiekben.