Saághy-Ruszek Aurél 1880 január 16-án született a Bars vármegyei Nagysárón. A régi magyar nemesi családból származó fiatalember a katonai pályát választotta: egyéves önkéntesként kezdett a cs. és kir. 76. (Salis-Soglio) gyalogezrednél. Tartalékos hadapród tiszthelyettesből nevezték ki hadnaggyá 1901 november1-el. Hét évvel később, 1908-ban főhadnaggyá léptették elő.
1910-ben Esztergomban (ezrede akkor itt állomásozott) feleségül vette Janits Margitot. Két gyermekük született: 1911-ben Margit Esztergomban, Miklós pedig 1912-ben, a boszniai Trebinjében, az apa ekkor itt szolgált az ezred III. zászlóaljával. A következő évben Znaim-Klosterbruckba települt a család, mivel Saághy-Ruszek főhadnagyot május 1-el áthelyezték a cs. és kir. 12. (Parmann) gyalogezredhez, Komárom háziezredéhez. A századosi csillagokat a háború hozta el: 1914 augusztus 1-el kapta meg a következő rendfokozatot, ekkor már az ezred IV. zászlóaljánál volt. Ezt a zászlóalj már békeidőben ki volt különítve, s a 9. hegyi dandár állományába tartozott. Míg a 12-esek zömét az orosz frontra irányították, a 9. hegyi dandárt, benne a 12/IV. zászlóaljjal a szerbek ellen küldték harcba. Saághy százados négy hónapot töltött a harctéren, amikor súlyosan megsebesült, jobb lábszárát érte lövés. Hazaszállították és Budapesten, az "új" Szent János Kórházban ápolták. Itt hunyt el 1914 december 15-én.
1910-ben Esztergomban (ezrede akkor itt állomásozott) feleségül vette Janits Margitot. Két gyermekük született: 1911-ben Margit Esztergomban, Miklós pedig 1912-ben, a boszniai Trebinjében, az apa ekkor itt szolgált az ezred III. zászlóaljával. A következő évben Znaim-Klosterbruckba települt a család, mivel Saághy-Ruszek főhadnagyot május 1-el áthelyezték a cs. és kir. 12. (Parmann) gyalogezredhez, Komárom háziezredéhez. A századosi csillagokat a háború hozta el: 1914 augusztus 1-el kapta meg a következő rendfokozatot, ekkor már az ezred IV. zászlóaljánál volt. Ezt a zászlóalj már békeidőben ki volt különítve, s a 9. hegyi dandár állományába tartozott. Míg a 12-esek zömét az orosz frontra irányították, a 9. hegyi dandárt, benne a 12/IV. zászlóaljjal a szerbek ellen küldték harcba. Saághy százados négy hónapot töltött a harctéren, amikor súlyosan megsebesült, jobb lábszárát érte lövés. Hazaszállították és Budapesten, az "új" Szent János Kórházban ápolták. Itt hunyt el 1914 december 15-én.
A Katonai Érdemkereszt 3. osztályának a hadidíszítménnyel elnyeréséről szóló dokumentum 1915 május 28-án kelt. Ezt a dokumentumot szeretném most bemutatni a posztban.
Az iratot a főkamarás, Karol Lanckoroński gróf szignálta, és Wilhelm von Weckbecker báró, a főkamarási hivatal irodaigazgatója ellenjegyezte.
Az adományozó okirathoz egy kis cédula is tartozik, az alábbi szöveggel:
Ha a címzett már nincs a parancsnokság területén, a kitüntetéseket lehetőség szerint közvetlenül az új szolgálati helyére, vagy a póttesthez kell megküldeni kézbesítés végett.
Az átvétel azonnal visszaigazolandó.
A kitüntetés felterjesztését ma is őrzi a Hadtörténelmi Levéltár. Ebből kiderült, hogy már halála után javasolták elismerésre, azzal az indoklással, hogy kiválóan látta el szolgálatát a mozgósítástól egészen megsebesüléséig. Az irat szerint egy Balacka nevű településen érte a sebesülés, ez Valjevótól kb. 10 km-re található északi irányban, a mai térképek általában már nem jelölik. Utolsó beosztása dandár-élelmezőtiszt (Brigadeproviantoffizier) volt, bár a gyászjelentésén a a család dandárparancsőrtisztként tüntette fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése