Párbaj, párviadal, két személynek kölcsönös megegyezésén alapuló s a korbeli
társadalmi felfogás által szentesített párbaj szabályok szerint egymás ellen lefolytatott és életüket vagy legalább is testi épségüket veszélyeztető küzdelme.
Így szól a Révai Nagy Lexikonának definíciója a párbajról, amelyet a korban eufemisztikusan "lovagias ügynek" is szoktak nevezni.
 |
| Fortepan / Magyar Földrajzi Múzeum / Kerekes J. Zoltán |
A mostani bejegyzésben komáromi párbaj-eseteket gyűjtöttem össze az 1880 és 1909 közti
időszakból. A blog témájának megfelelően valamennyi viadal egyik, vagy esetleg mindkét résztvevője katonatiszt volt. Figyelemre méltó körülmény, hogy mindegyik esetben kardpárbajt vívtak a felek.
1880 nyarán a városban állomásozó cs. és kir. 29. (br. Scudier táborszernagy) gyalogezred két főhadnagya párbajozott, neveiket sajnos nem közölte a sajtó.
Párbajt vívott karddal két főhadnagy Komáromban a 29-ik gyalogezredből. Mind a kettő megsebesült.
Pesti Hírlap, 1880. június 8.
1893 első napjaiban a cs. és kir. 26. (Mihály nagyherceg) gyalogezred két önkéntese vívott meg egymással.
Önkéntesek párbaja. Komáromból táviratozza levelezőnk, hogy az ott állomásozó 26. számú gyalogezred két önkéntese, Wimmer Imre és Marék László közt ma véres kardpárbaj volt. Wimmer súlyos oldalvágást kapott s most a katonai kórházban fekszik nagy betegen. A párbajt a két önkéntes összekoccanása okozta. Mindketten előkelő komáromi polgárok gyermekei.
Pesti Napló, 1893. január 6.
Ugyanezen év augusztusában Baross Károly, a cs. és kir. 48. (Ernő főherceg) gyalogezred tartalékos hadnagya párbajozott egy főhadnaggyal. Utóbbi személyt sajnos nem sikerült beazonosítan, nevét vélhetően elírta az újság.
Párbajozó katonatisztek. Mint nekünk Komáromból telegrafálják: Véres katonatiszti párbaj folyt le ma az odavaló katonai lovagló-iskola helyiségében. Baross Károly hadnagy, a volt miniszternek rokona, Tuckovics főhadnaggyal kardpárbajt vívott, mely mindkét fél súlyos megsebesülésével végződött. Baross a vállán, Tuckovics a karján és a kezefején oly erős vágást kapott, hogy a csont is megsérült. A sebesülteket beszállították a katonai kórházba, hol azonnal orvosi kezelés alá vették. A párbaj eredményét nagy érdeklődéssel várta a tisztikar, mert mindkét fél nagy kedveltségnek örvendett.
Budapesti Hírlap, 1893. augusztus 5.
1897 karácsonya előtt a cs. és kir. 12. (mádi Kovács táborszernagy) gyalogezred, a város háziezredének két hivatásos tisztje verekedett meg egymással. A két főhadnagy vezetéknevét valamilyen okból csak kezdőbetűkkel jelölte a tudósító. A sematizmus névsorából azonban szerencsére könnyen ki lehetett deríteni, hogy a 28 esztendős Heinrich Seiller és a 31 éves Rudolf Dobisz csapott össze egymással. A leírás szerint Seiller került ki győztesen az összecsapásból, Dobisz főhadnagy pedig valószínűleg élete végéig magán viselte a párbaj nyomát.
Mindkettejük további sorsa ismert: Seiller főhadnagy két évvel később tüdőbajban elhunyt, Komáromban temették el, neve szerepel az észak-komáromi temető tiszti emlékművén. Dobisz az első világháború végén, ezredesként vonult nyugállományba. Miskolcon telepedett le, ott is hunyt el 1924-ben, 58 éves korában.
Véres kardpárbaj. Komáromból Írják a következőket: Kedden délután véres kardpárbajt vívott az ottani tizenkettedik gyalogezred vívótermében S. Henrik és D. Rudolf főhadnagy. A legszigorúbb föltételekkel vívott párbajban D. Rudolf főhadnagy erős és mély vágást kapott az arcán és mellén, úgy hogy eszméletlen állapotban szállították a katonai kórházba. Sebei súlyosak ugyan, de nem életveszélyesek. A párbaj okát nem tudják.
Pesti Napló, 1897. december 24.
1898 júliusában a cs. és kir. 12. gyalogezred 24 éves hadnagya, baróthi Bede Zoltán vívott meg a helyi katonai élelmezési raktár tisztviselő-gyakornokával, Kardos Miksával. Bede a cs. és kir. 34. gyalogezred századosaként 1914-ben hősi halált halt. Kardos Miksa 1907-ig szolgált Komáromban. A háború után alezredesi rendfokozattal nyugdíjazták, 1937-ben hunyt el.
(Párbajok.) Komáromban ma kardpárbaj volt baróthi Bede Zoltán gyalogsági hadnagy és Kardos Miksa élelmezési gyakornok között. Az utóbbi megsérült.
Pesti Hírlap, 1898. július 22.
(Báró Fiáth főispán fiának affairejéről) a lapokban elferdített hírek jelentek meg. Ezek szerint a fiatal báró mind a két katonatiszttel megverekedett. A valódi tényállás a kővetkező: Fiáthék, midőn a reggeli vonattal visszajöttek Székesfehérvárra, itt rögtön segédül kérték föl Tálkán Vilmos földbirtokost és gróf Festetich Benő kir. tanfelügyelőt, akik magukat kardokkal és pisztolyokkal ellátva, dr Pulánszky Miklós, kerületi orvos, tartalékos honvédezredorvos kíséretében báró Fiáth Pál főispánnal még szerdán délelőtt Komáromba utaztak az ügy lovagias elintézése céljából. Az urakat már a szőnyi állomáson két vadászszázados, mint a zászlóalj őrnagyának megbízottjai, várták, aki őket magához kérette. Az őrnagy a katonai lovagiasság legpéldásabb formájában sajnálatát fejezte ki a történtek fölött, kijelentette, hogy a sértő tisztek segédei mindenben szolgálatukra állanak, hogy a sértett ifj. báró elégtételt nyerjen. A komáromi tisztek segédeiül Grellepois Leo és Baross Hugó századosokat nevezték meg, akik báró Fiáth Elemér segédeivel kardpárbajban állapodtak meg a végkimerülésig. A párbaj este fél 6 órakor történt a tiszti étkező termében, még pedig először Hiedler főhadnaggyal. Párbaj-orvosul ezen fél részéről dr Pospischill János ezredorvos volt jelen. A mérkőzés egyike volt a legritkább párbajoknak, háromnegyed óráig tartolt az, anélkül, hogy bármelyik /él megsebesült volna. Az első assaut három percig tartott, — szakértők tudják, hogy mily nagy idő — mely idő alatt mindkét fél fölismerte, hogy kitanult vívók állanak egymással szemben. A főhadnagy híres vívó a saját zászlóaljában, a fiatal báró pedig a pozsonyi jogakadémián elsőrendű kardforgató hírében állt. A főhadnagy sürü vágásokkal iparkodott ellene kezéből a kardot — kicsapni s ezzel őt elfárasztani, alig hagyván neki időt a védelemre. A felek ilyképen kilencszer csaptak össze sérülés nélkül, a főhadnagy karján három helyen, az ifjú báró kezefején egy helyen kapván gyönge bőrhorzsolást. Az utolsó »állj« után báró Fiáth Elemér bejelentette, hogy annyira kifáradt, hogy karját, mely háromszoros vastagságra dagadt föl, emelni nem tudja. Az orvosok megvizsgálták, a harcképtelenséget konstatálták, mire a segédek a párbajt beszüntették. A felek őszintén sajnálván, a hevült állapot által előidézett esetet, a helyszínen nyomban kibékültek. Utána következett volna Ambrozics Viktor hadnaggyal a második kardpárbaj. A hadnagy a helyszínén a segédek előtt kijelentette, hogy bár ő elégtételt adni kész, mégis tartozik előadni, hogy ő báró Fiáth Elemért meg nem sértette, ellene kardot nem emelt, hanem csupán bajtársi kötelességből vette kardját kezébe. A segédek és felek ezen kijelentéssel megelégedve, a második párbajt beszüntették.
Pesti Hírlap, 1899. július 11.
Az utolsó két hírt valójában érdekességként vettem bele a válogatásba. Mindekettő egy-egy súlyos sérüléssel járó párbajról ad hírt. Mindkettő vidéki lapokban jelent meg, azonban az itt említett személyekről semmiféle további információt nem sikerült találni. Némi gyanúra ad okot az is, hogy a hírekben szereplő katonatiszteknek sem tudtam a nyomára akadni. Ebben az időszakban egy Werner Lajos nevű tartalékos tiszt szolgált a közös hadseregben, de az ungvári cs. és kir. 66. gyalogezredben, és ő még 1907 után is életben volt. Az állítólagos Gyurmán Endre századosnak sem a honvédségben, sem a közös hadseregben nincs nyoma, pedig századosként nagy valószínűséggel hivatásos tisztnek kellett lennie. Úgyszitén különos az első hírben a "honvédgyalogsági kaszárnya" említése, hiszen Komáromban nem állomásozott honvéd alakulat. A fentiek végett e két hírt én hírlapi kacsának minősítem.
Halálos végű párbaj.
Komárom, március 6. (Ered. távirat.) Kálmán László itteni bankhivatalnok ma délelőtt súlyos föltételű kardpárbajt vívott az itteni honvédgyalogsági kaszárnya vívótermében Werner Lajos hadnaggyal. Werner hadnagy az első összecsapás után oly súlyos sérülést szenvedett, hogy eszméletét vesztette. Kálmán kardja végigszelte Werner mellét úgy, hogy a mellizmokat is keresztül vágta. A hadnagyot haldokolva szállították be a katonai kórházba. A párbajra kávéházi összeszólalkozás adott okot.
Somogyvármegye, 1907. március 7.
Véres kardpárbaj.
Komáromban a városi erdőben ma délelőtt véres kardpárbajt vívtak Gyurmán Endre százados és Gallik Lajos megyei tisztviselő. A harmadik összecsapásnál Gallik súlyosan megsebesült. A párbaj oka összeszólalkozás.
Miskolczi Napló, 1909. december 25.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése