gyermekeként, református családban. 1910-1913 között a győri Felső Kereskedelmi Iskolában végezte tanulmányait.
1915 májusában vonult be a cs. és kir. 83. gyalogezredbe, az alakulat kötelékében az év júliusától 1916 június elejéig frontszolgálatot teljesített, ekkor betegség miatt hazaküldték. Egy folyó átúszásakor súlyosan megfázott, amiből sajnos sohasem sikerült teljesen felgyógyulnia. 1917 februárjában visszatért alakulatához. Júniusban II. osztályú, augusztusban I. osztályú Ezüst Vitézségi Éremmel tüntették ki. 1917 október 1-el tartalékos hadnaggyá léptették elő, ekkor ő volt az ezred 10. századának parancsnoka.
1918 június 15-én, a II. piavei csata első napján a 33. rohamzászlóalj szakaszparancsnokaként a Piavén átkelve vezette támadásra embereit az olasz géppuskaállások ellen, amelyeket közelharcban elfoglaltak, majd a megszerzett pozíciót több órán keresztül kézigránátharcban védelmezték. A 23 esztendős hadnagy teljesítményét Tiszti Ezüst Vitézségi Éremmel ismerte el a hadvezetés.
Czike hadnagy szerencsésen hazatért a háborúból, egy ideig a Nemzeti Hadseregben is szolgált. Sajnos a háborúban szerzett betegsége tüdőbajjá fejlődött ki, ami végzetesnek bizonyult. 101 éve, 1921. február 18-án hunyt el egy budakeszi szanatóriumban. Komáromban temették el, sírjának meglétéről nincs információm. Emlékét az észak-komáromi református templom emléktáblája őrzi, akárcsak Zsigmond nevű bátyjáét, aki 1919-ben hunyt el, ugyancsak háborús betegsége következtében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése