Igazolvány 1945

Ma már viszonylag kevesen tudják, hogy Komáromban közvetlenül a háború után szűrőtábor működött. A főként osztrák és német területről hazaszállított hadifoglyokat és más személyeket a Csillagerődben őrizték, miközben igyekeztek közülük kiszűrni azokat, akiket a hatóságok felelősségre kívántak vonni. Elsősorban háborús bűnösökre vadásztak, de az SS, illetve a Nyilaskeresztes Párt tagjait is keresték. Mellettük természetesen több ezer más nyugatról hazatért személy is megfordult a táborban. 

A most bemutatott dokumentumot itt állították ki. Ezt a táborból elbocsátott katonák kapták, akik ezután hazatérhettek otthonukba. Itt a helyileg illetékes kiegészítő parancsnokságon jelentkezniük kellett, ahol aztán állományba vették őket, megkapták az esetlegesen elmaradt járandóságukat, illetve formálisan is leszerelhettek. 

A komáromi elbocsátáskor kapott igazolványra a személyes adatok mellett felvezették azt is, hogy milyen kincstári ruházattal, illetve felszereléssel van ellátva az illető, mivel ezeket a leszereléskor le kellett adnia. Számos esetben a hazatérők nem rendelkeztek okmányokkal, így a komáromi elbocsátáskor kapott igazolvány volt az egyetlen hivatalos dokumentumok. Ebből kifolyólag sokan később is megőrizték ezt a papírt.

A most bemutatott igazolványt Westher István tartalékos főhadnagy részére állították ki 1945 október 19-én. A beírt adatok szerint a következő kincstári felszerelési tárgyak voltak nála: 1 db sapka, 1 db ing, 2 db gatya, 1 db hátizsák, 1 db evőcsésze, 1 db pokróc. A korabeli viszonyokat jól érzékelteti, hogy csak Westher hat nappal később tudott jelentkezni lakóhelyén, Szolnokon. Az igazolvány hátoldalára ott rávezették a nála meghagyott felszerelési tárgyakat, illetve a megkapott illetményének és a leszerelési segélynek az összegét. 

A ritka névnek köszönhetően az igazolvány egykori tulajdonosáról is sikerült adatokat találnom. Westher István Szolnokon született 1892-ben, családja működtette a helyi vasútállomás vendéglőjét. Ő maga a műegyetemre járt, de az első világháború kitörésekor bevonult a m. kir. 29. honvéd gyalogezredhez. 1915 júliusában orosz hadifogságba esett, ahonnan csak 1922 elején tudott hazatérni, tartalékos zászlósként szerelt le. Apjával és testvérével továbbra is a vendéglátásban dolgozott - ők működtették a Tisza Szállót.  A második világháborúban ismét egyenruhát kellett öltenie, 1942-ben tartalékos hadnaggyá, majd 1943-ban tartalékos főhadnaggyá léptették elő a gyalogságnál. Az igazolvány tanúsága szerint a háború végén nyugatra került, ahonnan  viszonylag hamar hazatérhetett. További sorsáról nem találtam részleteket. Westher István 1959. december 26-án hunyt el 67 éves korában, Szolnokon.