Hírek a múltból 32.: IV. Károly szobra Nagybecskereken

Őszintén szólva nem a mai napra szántam ezt a bejegyzést, de a téma okán azt hiszem az a legjobb, ha október 21-én, IV. Károly királyunk emléknapján teszem közzé. "Szokás szerint" véletlenül botlottam bele ebbe az újsághírbe, amely arról adott hírt, hogy háziezredünk, a cs. és kir. 12. gyalogezred Nagyabecskereken állomásozó lábadozó osztaga állíttatta fel IV. Károly első magyarországi köztéri szobrát. A korabeli sajtóban egy fényképfelvételt is iskerült találnom az alkotáshoz, szóval minden adott volt egy jó kis bejegyzéshez.  

— A király első szobrának leleplezése. Nagybecskerekről jelentik: Nagybecskerek városának törvényhatósága elhatározta, hogy a katonai lábbadozó-telep parkozott udvarán szobrot emel a királynak. A szobor nemrég elkészült, az ünnepi leleplezés pedig most volt. Jovanovich Gyula őrnagy beszéde végén lehullott a szoborról a lepel, mire a temesvári 61. gyalogezred zenekara rázendített a Himnuszra. Utána Magyary Pál apát-kanonok a város közönségének örömét és köszönetét tolmácsolta a szép emlékműért. Végül az ezred diszszázada diszmenetben elvonult a szobor előtt s ezzel az ünnep befejeződött. A szobor Károly királynak első nyilvános szobra Magyarországon, terméskőből készült, tömör oszloptalapzaton elhelyezett mellszobor. Alkotója zombori Erbits Gyula szobrászművész. Talapzatának baloldalán a következő felirat olvasható : „Felállittatott a világháborúban legfelsőbb hadurának a Frigyes Ágost oldenburgi nagyherczeg nevét viselő cs. és kir. 12. gyalogezred lábbadozó osztaga által a trón és haza iránti törhetlen hűség jeléül. Pfister Gusztáv ezredes, ezredparancsnok, Palkovics István ezredes, zászlóaljparancsnok, antalfalvi Jovanovich Gyula őrnagy, a lábbadozó osztag parancsnoka. Mintázta zombori Erbits Gyula szobrászművész, az ezred tartalékos hadnagya.“

Az Ujság 1917.05.10. 

Végezetül pár szót ejtenék a cikkben említett személyekről: Gustav Pfister ezredes a 12. gyalogezred utolsó parancsnoka volt. Palkovics István a 70. gyalogezredben szolgált, 1915 óta nyugállományúként, hátországi beosztásokat látott el. Antalfalvi Jovanovich Gyula őrnagy, a lábadozó osztag parancsnoka 1859-ben született, 1898(!) óta nyugdíjas volt, a cs. és kir. 43. gyalogezredtől vonult nyugállományba századosként, őrnagyi címmel és jelleggel.

A művész, Erbits Gyula Budapesten született 1889-ben, Münchenben és Budapesten tanult, Zala György tanítványaként. A 12. gyalogezredben tartalékos tisztként szolgált, Ezüst és Bronz Katonai Érdeméremmel tüntették ki, és megkapta a Károly Csapatkeresztet is. 1919-ben ő alkotta meg a magyar Vörös Hadsereg egyik híres toborzóplakátját, ezért 1920-ban Párizsba, majd 1921-ben az Egyesült Államokba távozott.  Amerikában grafikusként tevékenykedett, főleg színes magazinok címlapjaira készített rajzokat. 1968. december 10-én hunyt el a kaliforniaai Carmelben. Angol nyelvű életrajza és néhány munkája itt megtekinthető.

A szobor további sorsára vonatkozóan nem találtam információkat, de biztosra vehető, hogy az impériumváltást nem élte túl az alkotás. 

Frissítés: néhány perccel a bejegyzés nyilvánossá tétele után Molnár Tibor levéltáros kolléga jóvoltából megkaptam a Torontál című helyi lap tudósítását az eseményról, melyet ezúton is köszönök!