szerb anyanyelvű katonája küldte haza Ujvidékre 1915 májusában. A címzés magyar nyelvű, csupán az üzenet íródott szerbül. A címzett egy bizonyos Romanovity Szava nevű ujvidéki asztalosmester, akinek frissen bevonult fia küldött képeslapot Komáromból.
Maga a szöveg eléggé általánosnak mondható, magyar fordításban így hangzik:
"Kedves apa! Megérkeztem a rendeltetési helyemre és felöltöttem az egyenruhát. Eddig egészséges és jól vagyok, 6-7 vagyunk újvidékiek. A ruhám összecsomagolom, és elküldöm. Üdvözlöm a testvéreim."
Zárásként a dátum, valamint a feladó címe olvasható, aki e szerint az ezred Dél-Komáromban állomásozó különítményében, a pótszázadnál szolgált, az Igmándi erődben. A pótszázadhoz (Ersatzkompagnie) vonultak be az újoncok, itt kapták meg az egyenruhát, a felszerelést, és az alapkiképzést, majd ennek végeztével szétosztották öket az alakulat alegységihez, szükség szerint.A lapból sajnos nem derül ki, hogy emberünk újonc volt-e, vagy már katonaidejét leszolgált tartalékos, akit a háború miatt újra behívtak.
Én a magam részéről az első forgatókönyvre teszem le a voksomat: a 6. vártüzérezred hadkiegészítési körzete ugyanis normál esetben, békeidőben a pozsonyi V. hadtest területére, azaz Árva, Bars, Esztergom, Győr, Hont, Komárom, Moson, Nyitra, Pozsony, Sopron, Trencsén.Turócz.Vas.Veszprém, valamint Zala vármegyére terjedt ki. Újvidék ellenben a budapesti IV. hadtesthez tartozott, theát normál körülmények között egy odavalósi fiatalembernek e csapatnem vonatkozásában a 7. vártüzér zászlóaljhoz kellett volna bevonulnia. Ez az alakulat azonban nem csak a IV., hanem az V. hadtest területéről is kapott újoncokat. A zászlóalj ilyenformán "bővelkedhetett" az emberutánpótlásban, így könnyen elképzelhető, hogy fölös számú regrutákat a nagyobb létszámú ezredhez irányították át. A vártüzérség ráadásul meglehetősen "technikai" csapatnem volt, a nehézlövegek kiszolgálását csak megfelelő emberanyaggal lehetett megoldani. Emberünk és 6-7 földije alighanem így került a 6-os vártüzérek közé. A hivatalos statisztika szerint egyébként az alakulat 54%-a magyar, 24%-a német, 22 % pedig "egyéb", nyilván főleg szlovák nemzetiségű volt.
Apró érdekesség még, hogy a lapon pontosabb címzés nem szerepel, tehát a postásnak pusztán név alapján kellett megtalálnia a címzettet az akkor már harmincezres lélekszámú településen.
A szöveg fordításáért Molnár Tibornak szeretnék köszönetet mondani!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése