Fénykép 30.: Lázár Lajos

Ezt a fotóképeslapot 110 évvel ezelőtt, 1915 március 15-én dátumozták Komáromban, majd
postára adták.  A hátulján ez a szöveg olvasható:

Komárom 2. Uri u. 5. 

915 márc. 15. 

Ngs Pápai Manóné urhölgynek

Budapest

VII. Thököly u. 61.

Mit besten grüssen

Lázár Lajos

A fényképen egy harmincas éveiben járó katona látható. Övcsatja szerint a cs. és kir. közös hadsereg valamelyik alakulatához tartozik. Inggallérját szabálytalanul kihajtotta a zubbonya gallérjára, nagyrészt eltakarva azt, de valószínűsíthetően nincs rendfokozata. A zubbony ujján látható egyenes paszomány elárulja, hogy egyéves önkéntesről van szó, aki viszont nem egy magyarországi gyalogos ezredhez tartozik, hanem a sötét színű paroli alapján tüzér vagy műszaki lehet. 

A tunel

A tunel 1902-ben

Komárom Ács felőli végén található egy vasúti átjáró, az igen forgalmas 1-es számú

Budapest-Hegyeshalom vonalat keresztezi a hasonlóan népszerű, és szintén 1-es számmal jelzett főút, amely a Klapka György útban folytatódva szeli át a várost. 

Nem messze a vasúti átjárótól, Ács irányában a pálya két oldalán egy-egy épületrész emelkedik. A vasót felé néző falakat grafitti csúfítja el, az átjáróra néző homlokzatokat bozótos takarja, az egykori ablakokat és ajtókat befalazták.     

A környékbeli idősek csak "tunel"-ként említik az épitményt. Az elnevezés az eredeti funkcióra utal, itt ugyanis eredetileg egy alagút állt. 

A II. világháború hősi halottja: Eduard Österreicher

A korábbi években már több olyan német katonáról megemlékeztem itt a blogon, akik a II.
világháború végén, a Komárom környéki harcokban haltak hősi halált. Közülük hárman, név szerint Franz Marass, Johann Stiglmayr és Josef Kaltenbrunner ugyanazon a napon, január 7-én estek el, pontosan 80 évvel ezelőtt. A környéken zajlott harcok részletes történetét sajnos nem ismerem, de feltűnő hogy valamennyi katona osztrák területről származik, tehát a januárban itt bevetett alakulatok valószínűleg nagyobbrészt ausztriai kiegészítésűek volt. 

Az említett katonák emlékét egyebek mellett az úgynevezett Sterbebildek őrzik: ezeken a német nyelvterületen elterjedt, nyomdai úton sokszorosított halálozási értesítőkön az elhunyt fényképe is szerepelt. 

Most is egy ilyen Sterbebildet szeretnék bemutatni: Eduard Österreicher a korábban említett bajtársaihoz hasonlóan 1945. január 7-én esett el a Komárom környéki harcokban. A nyomtatványból csupán annyi derül ki, hogy halálakor 36 éves volt, családos és civilben molnár vot, valamint egy fűrészlamom és egy gazdaság tulajdonosa. A származására sajnos semmi sem utal, a fentiek fényében csupán feltételezem, hogy ő is osztrák származású lehetett. A Német Hadisírgondozó Népi Szövetség adatbázisában sajnos nem találtam meg Eduard Österreicher nyomát, így személyére vonatkozóan további részletekkel nem szolgálhatok.    

 

Képeslap 13.: Tévnyomat

A tévnyomat a bélyeggyűjtésben használatos kifejezés, amely alapvetően hibásan nyomtatott,
majd forgalomba került bélyeget, vagy más postai nyomtatványt jelölt. Hogy a képeslapgyűjtők körében van-e erre a jelenségre bevett kifejezés azt nem tudom, de ebben az esetben ezt címet találtam megfelelőnek a mai bejegyzéshez. 

A bemutatott képeslap Czike Dénes komáromi könyvkötő, könyv-, és papírkereskedő kiadása. A régebbi olvasóknak a családnév ismerős lehet, korábban volt már bejegyzés a família más tagjairól. 

A cs. és kir. 5. (Radetzky) huszárezred emlékműve.

Talán kicsit szubjektív lesz a mostani bejegyzés, mert igazából ez a kedvenc komáromi háborús emlékművem. Gyerekként sokszor elmentem mellette, iskolából jövet-menet, apai nagyszüleim pedig a Laktanya-közben éltek, így akkor is útba esett az emlékmű, ha hozzájuk mentünk. Így most ennek az emlékműnek a kissé viszontagságos történetét szeretném bemutatni. 

Az emlékmű tervének első nyoma 1928-ból származik: 

A volt cs. és kir. 5. számú (Radetzky) huszárezred tényleges és tartalékos tisztjei november 4-én,vasárnap délelőtt tizenegy órakor a Tiszti Kaszinó nagytermében (IV., Váci utca 38.) értekezletet tartanak, amelynek során az ezred hősi halottainak emlékét megörökítő emlékmű felállítását beszélik meg. Az értekezletet társasebéd követi.

• Budapesti Hírlap, 1928. október24.

A Nagy Háború hősi halottja: Molnár Gyula

Több bejegyzés szólt már Komárom I. világháborús hősi halottairól. Jelenleg több, mint 300 hősi halottról tudok, sajnos számos esetben az adatok hiányosak. Több, mint egy évtizede foglalkozom a témával, éppen ezért nagy öröm, ha egy-egy személyről új információkat tudok meg.  Ez az írás egy ilyen esetről fog szólni.

A hősi halottak kutatása során a tisztek jelentok a "könnyebb esetet". A haderő adminisztrációja róluk általában több információt tárol, e mellett általában a másodlagos forrásokban (hírlapok stb.) több mindent lehet róluk találni. 

Éppen ezért volt különös Molnár Gyula népfelkelő hadnagy esete, őt ugyanis semmiféle katonai veszteségi adatbázisban nem találtam meg. Hősi halálának tényéről a Komáromi Ujságból szereztem tudomást, amely két rövid hírt közölt az esetről. 

Képeslap 12: Belsővár kantin

Ebben a bejegyzésben egy ritkább képeslapot szeretnék bemutatni. A lapot ugyan postára adták 1944

februárjában, Komáromból Budapestre, de sem a címzett személye, sem a rövid üzenet nem bír különösebb jelentőséggel. 

Annál inkább érdekes a lap "képes fele", mivel egyedülálló felvételeket mutat be. A képeslapot Mórocz Ernő fényképész adta ki, minden bizonnyal ő készítette a rajta látható fotókat is.  Mórocz a Felvidék 1938-as visszatérése után kezdte működését, Alexej Sobotka cseh fényképész műtermét vette át, aki visszatelepült Brnoba. Mórocz 1948-ig működhetett, utána kitelepítették Békéscsabára.