Meghalt Lében Ödön ezredes, a volt cs. és kir. 12-ik gyalogezrednek, Komárom háziezredének egykori parancsnoka.
A tulsóféli komáromi közkórházban fejezte be életét a hetven éves ösz katona. — Az állampolgárságáért folytatott küzdelmek, a létért való nehéz harcok, a sok lelkiszenvedés őrölték fel minden erejét.
Péntekre, április hó 10-ere virradó reggel meghalt a tulsófelen, a városi közkórházban Lében
Ödön ezredes, aki háziezredünknek, a 12-ik gyalogezrednek volt egykoron parancsnoka, majd a háborús években a komáromi hadkiegészítő kerületnek lett a vezetője s mint ilyen a sorozóbizottságnak volt az elnöke. Hetven éves születési évfordulójának küszöbén vette magához a gondviselés az ősz ezredest, hogy megszabadítsa a trianoni mártíromság földi szenvedéseitől.
Lében Ödön Gyulafehérváron született 1861. április 12-én. Egész életét úgyszólván Komáromban töltötte, de mivel mint katona nem szerzett illetőséget, a cseh államalakulat nem akarta elismerni honpolgárának, miután Erdélyből kisgyermek korában eltávozott, Románia sem ismerte el honosságát, hontalanná vált öreg napjaira. Nehéz harcot kellett tehát vívnia állampolgárságáért, amely létét veszélyeztette. E küzdelemben sajnos ő maradt alul, mert 1926. évben nyugdiját beszüntették, azóta nem folyósították, sőt a cseh-kincstár hét évre visszamenőleg a már kifizetett nyugdiját, mintegy százezer koronát meghaladó összeget követelt vissza tőle. Minden támasztól megfosztva járta a hivatalokat és levelezett minden forummal, de mindhiába. Súlyos napok következtek Lében Ödön ezredesre, aki egy szép katonai karriert futott meg élete pályáján.
Lében Ödön húsz éves korában, mint ifjú tiszt került Komáromba a 12-ik gyalogezred kötelékébe. Neve fogalom volt az ezredben. A pontosság, a lelkiismeretesség, a fegyelmezettség, a katonásrend mintaképe. Igen szigorú katona volt, de annál igazságosabb és méltányosabb a legénységgel szemben. E kiváló katona erényei miatt ugy a felsöbbségénél, mint a legénységnél hírnévre, katonai tekintélyre tett szert, nagy kedvességnek, szeretetnek örvendett. Háziezredünkkel Boszniában is töltött néhány évet, ahonnan csakhamar visszakerült Komaromba, fokozatos előlépések útján lett zászlóaljparancsnok mint őrnagy és alezredes, majd végül ezredesi ranggal ezredparancsnokká nevezték ki. Még a háború kitörése előtt vonult nyugalomba, de a háború kitörésekor reaktiváltatta magát és mint ilyen átvette a komáromi hadkiegészitökerület vezetését és a sorozóbizottság elnöke lett.
Háború után a jól megérdemelt pihenést azonban felváltotta a sok szenvedés, melyet állampolgárságának el nem ismerése miatt kellett elviselnie. Nélkülözésekkel telt életét önmagához méltóan, katonai fegyelmezettséggel, a legnagyobb férfiassággal élte s senki sem vette észre, hogy élete a létért való küzdelem kálváriája. Egyedül a régi barátoknak önzetlen szeretete vigasztalta a lelki küzdelmekben szenvedő embert. Schmiedthauer Lajoshoz és az ő elválaszthatatlan sétapartnerjeihez ragaszkodott Lében, akik támaszai, vigasztalói voltak a nehéz időkben. Elgyengült szervezete azonban a küzdelmekbe belefáradt, pár hét előtt kórházba került a lelkiekben meggyötört ezredes, ahol balsorsától váltotta meg őt a könyörületes halál.
Temetése vasárnap délután 4 órakor volt, melyen megjelent Komárom társadalmának számos vezetőtagja, megjelentek egykori bajtársai, a volt 12-ik gyalogezredben szolgált régi tisztek, akik koszorút helyeztek sírjára. Komárom lakosságának széles rétegei jelentek meg a temetésen, mert mindnyájan igaz részvéttel voltak mindig a megboldogult személye iránt. Lében Ödön emlékét megőrzi ennek a városnak a története, mert nevét beleírta több évtizedes ittartózkodásával, mert katonai erényei hirdetni fogjak áldott emlékét.
A tényszerűség kedvvért meg kell jegyeznem, hogy Lében Ödön valójában sohasem volt a 12. gyalogezred parancsnoka - 1907 és 1913 között az ezred hadkiegészítési körzetét vezette.
Ödön ezredes, aki háziezredünknek, a 12-ik gyalogezrednek volt egykoron parancsnoka, majd a háborús években a komáromi hadkiegészítő kerületnek lett a vezetője s mint ilyen a sorozóbizottságnak volt az elnöke. Hetven éves születési évfordulójának küszöbén vette magához a gondviselés az ősz ezredest, hogy megszabadítsa a trianoni mártíromság földi szenvedéseitől.
Lében Ödön Gyulafehérváron született 1861. április 12-én. Egész életét úgyszólván Komáromban töltötte, de mivel mint katona nem szerzett illetőséget, a cseh államalakulat nem akarta elismerni honpolgárának, miután Erdélyből kisgyermek korában eltávozott, Románia sem ismerte el honosságát, hontalanná vált öreg napjaira. Nehéz harcot kellett tehát vívnia állampolgárságáért, amely létét veszélyeztette. E küzdelemben sajnos ő maradt alul, mert 1926. évben nyugdiját beszüntették, azóta nem folyósították, sőt a cseh-kincstár hét évre visszamenőleg a már kifizetett nyugdiját, mintegy százezer koronát meghaladó összeget követelt vissza tőle. Minden támasztól megfosztva járta a hivatalokat és levelezett minden forummal, de mindhiába. Súlyos napok következtek Lében Ödön ezredesre, aki egy szép katonai karriert futott meg élete pályáján.
Lében Ödön húsz éves korában, mint ifjú tiszt került Komáromba a 12-ik gyalogezred kötelékébe. Neve fogalom volt az ezredben. A pontosság, a lelkiismeretesség, a fegyelmezettség, a katonásrend mintaképe. Igen szigorú katona volt, de annál igazságosabb és méltányosabb a legénységgel szemben. E kiváló katona erényei miatt ugy a felsöbbségénél, mint a legénységnél hírnévre, katonai tekintélyre tett szert, nagy kedvességnek, szeretetnek örvendett. Háziezredünkkel Boszniában is töltött néhány évet, ahonnan csakhamar visszakerült Komaromba, fokozatos előlépések útján lett zászlóaljparancsnok mint őrnagy és alezredes, majd végül ezredesi ranggal ezredparancsnokká nevezték ki. Még a háború kitörése előtt vonult nyugalomba, de a háború kitörésekor reaktiváltatta magát és mint ilyen átvette a komáromi hadkiegészitökerület vezetését és a sorozóbizottság elnöke lett.
Háború után a jól megérdemelt pihenést azonban felváltotta a sok szenvedés, melyet állampolgárságának el nem ismerése miatt kellett elviselnie. Nélkülözésekkel telt életét önmagához méltóan, katonai fegyelmezettséggel, a legnagyobb férfiassággal élte s senki sem vette észre, hogy élete a létért való küzdelem kálváriája. Egyedül a régi barátoknak önzetlen szeretete vigasztalta a lelki küzdelmekben szenvedő embert. Schmiedthauer Lajoshoz és az ő elválaszthatatlan sétapartnerjeihez ragaszkodott Lében, akik támaszai, vigasztalói voltak a nehéz időkben. Elgyengült szervezete azonban a küzdelmekbe belefáradt, pár hét előtt kórházba került a lelkiekben meggyötört ezredes, ahol balsorsától váltotta meg őt a könyörületes halál.
Temetése vasárnap délután 4 órakor volt, melyen megjelent Komárom társadalmának számos vezetőtagja, megjelentek egykori bajtársai, a volt 12-ik gyalogezredben szolgált régi tisztek, akik koszorút helyeztek sírjára. Komárom lakosságának széles rétegei jelentek meg a temetésen, mert mindnyájan igaz részvéttel voltak mindig a megboldogult személye iránt. Lében Ödön emlékét megőrzi ennek a városnak a története, mert nevét beleírta több évtizedes ittartózkodásával, mert katonai erényei hirdetni fogjak áldott emlékét.
A tényszerűség kedvvért meg kell jegyeznem, hogy Lében Ödön valójában sohasem volt a 12. gyalogezred parancsnoka - 1907 és 1913 között az ezred hadkiegészítési körzetét vezette.
Komárommegyei Hírlap 1931. április 18. 4.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése