A második komáromi csata 1849. július 2.
A második komáromi csatában öt osztrák katona érdemelte ki az Arany Vitézségi Érmet.
Thomas Koziczka/Kottiza (Kotiza) közlegény cs. kir. 5. (Lichtenstein) könnyűlovasezred
Joseph Marek tizedes cs. kir. 5. (Liechtenstein) könnyűlovasezred
Albert Jellinek tizedes cs. kir. 5. (Liechtenstein) könnyűlovasezred
A nap egyik nagy osztrák sikerét a lovasság, azon belül is a cs. kir. 5. könnyűlovas és a cs. kir. 4. ulánusezred állománya könyvelhette el. Ez a siker a magyar haderő V. lovasütegének szétverése, valamint a lövegek és a lőszerkocsik egy részének elfogása volt. Az eseményről Kemény Krisztián írt egy kiváló tanulmányt, így az esemény részleteire nem vesztegetnék több szót, mivel ez teljes terjedelmében elérhető online. Az 5-ös könnyűlovasok három Arany Vitézségi Érme közül sajnos csak egyet részletez az ezredtörténet, de nagy valószínűséggel a másik két katona: Joseph Marek és Albert Jellinek tizedesek is ezért a haditettért kapták a kitüntetést. Az azonban kiderül belőle, hogy Thomas Kottiza közlegény ezen a napon egy elöljárója életét mentette meg. Karl Rudolf von Liechtenstein főhadnagy ugyan parancsőrtisztnek volt beosztva Simbschen vezérőrnagy mellé, de a 22 esztendős herceg csatlakozott a támadásra induló alakulatához. Ez kis híján az életébe került, mivel az ágyúfedezetet adó huszárok csúnyán helybenhagyták: több vágást kapott a fejére, a nyakára és a kezére, valamint egy lövést a felkarjába. A lováról lezuhanó főhadnagyot az 1. századba tartozó Kottiza közlegény mentette ki a csatamezőről, aki ezzel a tettével érdemelte ki az Arany Vitézségi Érmet. Ráadásképpen pedig az ezred tulajdonosától, Liecthenstein altábornagytól élethossziglani járadékot kapott - a megmentett főhadnagy ugyanis az ő fia volt. Az ifjú herceg végül felépült a sebeiből, megkapta a Vaskorona-rend 3. osztályát, de a hadsereget elhagyta. 1865-től 1899-ben bekövetkezett haláláig ő volt a család feje.
Kottiza 1848 áprilisában az itáliai hadszíntéren egy zászló zsákmányul ejtésével is beírta magát az ezredtörténetbe. Élete utolsó szakaszát a prágai hadastyán-otthonban töltötte.
Johann Proháska a cs. kir. 1. (János főherceg) dragonyosezred törzstrombitása
Az osztrák Simbschen-dandárba a János-dragonyosok ezredesi osztálya volt beosztva. Az osztályt Simbschen vezérőrnagy a nagy lovassági összecsapás vége felé a támadó huszárok oldalába küldte. A János-dragonyosokat ezen a napon gróf Siegmund von Nostitz-Rieneck őrnagy vezette, aki a 2. századot tartalékként hátrahagyva, az 1. század élén vágott a magyar lovasság közé. Az őrnagy csakhamar a huszárok gyűrűjében találta magát, a veszedelemből csak Proháska törzstrombitás segítségével sikerült megmenekülnie. A csatában mutatott teljesítményéért Nostitz-Rieneck a Vaskorona-rend III. és az orosz Szent Anna-rend II. osztályát kapta meg, és nem sokkal később alezredesként nyugalomba vonult (arról nem találtam információt, hogy július 2-án megsebesült-e). Johann Proháska törzstrombitást parancsnoka megmentéséért Arany Vitézségi Éremmel tüntették ki. Nyugalmazása után a prágai hadastyán-otthonban élt.
Johann Proháska a cs. kir. 1. (János főherceg) dragonyosezred törzstrombitása
Az osztrák Simbschen-dandárba a János-dragonyosok ezredesi osztálya volt beosztva. Az osztályt Simbschen vezérőrnagy a nagy lovassági összecsapás vége felé a támadó huszárok oldalába küldte. A János-dragonyosokat ezen a napon gróf Siegmund von Nostitz-Rieneck őrnagy vezette, aki a 2. századot tartalékként hátrahagyva, az 1. század élén vágott a magyar lovasság közé. Az őrnagy csakhamar a huszárok gyűrűjében találta magát, a veszedelemből csak Proháska törzstrombitás segítségével sikerült megmenekülnie. A csatában mutatott teljesítményéért Nostitz-Rieneck a Vaskorona-rend III. és az orosz Szent Anna-rend II. osztályát kapta meg, és nem sokkal később alezredesként nyugalomba vonult (arról nem találtam információt, hogy július 2-án megsebesült-e). Johann Proháska törzstrombitást parancsnoka megmentéséért Arany Vitézségi Éremmel tüntették ki. Nyugalmazása után a prágai hadastyán-otthonban élt.
Franz Widensky a cs. kir. 18. (Konstantin orosz nagyherceg) sorgyalogezred közlegénye
A csatanap délutánján Leiningen öt zászlóalját küldte rohamra Ószőny község ellen, amelyet az osztrák Benedek-dandár csapatai tartottak megszállva. A települést védő erőkhöz tartozott a cs. kir. 18. sorgyalogezred Landwehr-zászlóaljának 1. osztálya (két század), August Rossig százados parancsnoksága alatt. A magyar erők első rohama során Rossig századosra két magyar honvéd támadt rá. Egyiküket Franz Widensky közlegény lelőtte, a másikat karddal tette ártalmatlanná, megmentve ezzel a parancsnoka életét. Három támadás után Ószőny a nap végére magyar kézre került, a Benedek-dandár Mocsára húzódott vissza. Widensky tettéért az Arany Vitézségi Érmet kapta, valamint az orosz Szent György-rend V. osztályát, utóbbit minden bizonnyal az ezredtulajdonos Konstantin nagyherceg jóvoltából.
A poszt illusztrációi az Annie S K Brown Military Collection-ból származnak.The source of the illustrations is the Annie S K Brown Military Collection.
(Folyt. köv.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése